Bárczi Géza - Országh László (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára 1. A-D (Budapest, 1959)
B - burzsi - burzsoá - burzsoázia - burzsuj - bús - busa - busás
burzsi 746 busás (emberi) külső. □ Lőjj! — szólt. . . kétfelé rántván bélelt burokját mellén. J ó s. A leány ... az embert nem külső burkában bámulja meg egyedül. Vas 2. (Bonc) A magzatot az anyaméhben körülvevő s nagyritkán születéskor is testén maradó hártya. ~ban születés. Ha a magzaton születéskor rajta marad a ~, azt azonnal fel kell tépni, különben megfullad az újszülött. 3. (átv, ritk) Olyan {helyzet, körülmény, szó, beszéd, ill. szöveg), amely vmit magában foglal, eltakar, elrejt. Sz : ~ban született: csodálatosan szerencsés (ember), ö: 1. ~fal; ~hártya; ~levél; ~ repedés; ~sály; 2. agy—>; magzal~; szír~; védő~. burzsi fn -t, -ja (gúny) Burzsoá (2, 3). burzsoá fn -t, -ja, (rég) burzsoa 1. (Tört) (A feudalizmus korának vége felé) a városi iparos és kereskedő osztálynak, az ún. harmadik rendnek, a polgárságnak tagja; polgár. || a. (Tört) jelzői haszn Ehhez a társadalmi osztályhoz tartozó, vele kapcs., rá jellemző; polgári. ~ forradalom: a hűbériségnek a polgárság által való megdöntésére irányuló f. 2. A kapitalista társadalom kizsákmányoló, uralkodó osztályának tagja; bérmunkásokat dolgoztató tőkés. Kizsákmányoló ~. □ Éhbérre várnak mind a burzsoák ...Jó zs. Hejh burzsoá! hejh proletár! —| én, József Attila, itt vagyok! J ó z s. 3. jelzői haszn (Pol, sajtó) A kapitalista társadalom kizsákmányoló, uralkodó osztályával kapcs., ahhoz tartozó, arra jellemző. ~ alkotmány, állam; ~ demokrácia ; ~ gondolkodás, ideológia, író, köztársaság, nacionalizmus, osztály, parlament, párt, rend, sajtó, társadalom. burzsoázia fn . . iát, . . iája 1. (Tört) (A hűbériség korában) a városi iparosok és kereskedők osztálya, mely forradalmi úton megdöntötte a feudalizmust, és kifejlesztette magából a modern tőkésosztályt. A feltörekvő —; forradalmi —. A ~ a jobbágyság és a nemesség mellett a hűbéri társadalom harmadik osztálya. 2. A burzsoá osztály, a tőkés társadalomnak kizsákmányoló, uralkodó osztálya ; a termelőeszközök birtokosaként bérmunkásokat dolgoztat és kezében tartja a politikai hatalmat. Fasiszta, imperialista, liberális ~ ; falusi ~ : kulákság. burzsuj fn -(, -ok, -a 1. (gúny) Burzsoá (2). □ így sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal... Józs. Ahol nincsen hús a babban,] füstölt burzsuj főjjön abban. Józs. || a. jelzői haszn (biz, gúny) Burzsoá (3). ~ állam, hatalom, parlament. 2. (biz, tréf) Olyan ember, akinek sok pénze V. ált. jó dolga van. Most én is ~ va! gyök, mert itt a prémium a zsebemben. Barátom olyan ~, hogy vasárnap az ágyban reggelizik. bús mn -an, -abb 1. (vál) Egész lényében szomorúsággal áthatott, búban gyötrődő (személy). ~ leány öreg, özvegy. □ Ekkor a bús asszony neki bátorodva, Hogy esett, mint esett, mind elpanaszolta. Ar. Dózsa György unokája vagyok én. Népért síró, bús, bocskoros nemes. Ady [I a. (vál) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, reá valló. ~ kedv; ~ képű —>■ lovag; mosoly, sóhaj, szem, tekintet. ~an néz, szemlél vmit;~an ül. □ Szegény bús fejedet, így, hajtsd az enyémre. A R. Megsokasodnak a redők Bús homlokom és lelkem táján. Ady 2. (vál) Bánatos, szomorú v. ilyennek látszó (csoport V. annak tagja). ~ bika, csapat, gerlice. □ Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődűl. Pét. Amit a bús nép szerzett, Víg uraság zsebre rakja. Ady 3. (vál) A szomorúság, a bánat, a bú hangulatát keltő. ~ árvalány haj, csend, falak, hervadás, vadon. □ Beszél a fákkal a bús őszi szél... Pét. Már ránk szakadt a bús, vak este. Ady Bús utcák során A bús hajnalban járok egyedül. TÓTH 4. (elav) Haragos, dühös, bősz. ~ vadkan. □ Nyögte Mátyás bús hadát] Bécsnek büszke vára. К ÖL. Ö: 1. <sfekete; ~halovány; ~-haragos; ~-kedvetlen; ~komoly; ~magyar; 2. édesméla г*, búskodik. busa mn busán 1. (táj, Írod) Nagy, erős, széles (fej, homlok). □ Dolgozik a vas bak ... az omló falat egész hévvel Döngetheti . . . nagy busa fejével. Ar. Busa homlok, széles arc . . - mint a bölénynél. EÖtK. || a. (nép, irod) Nagyfejű, széles, erős homlokú (ember, állat). ~ legény. □ [Címerén] Hozza Bánfi büszkén busa ökre szarvát. A r. 2. (táj, költ) Vastag, sűrű, dús. □ Felkapta az ágyról a pihenő lantot, Busa szemöldökét ráncolva keményen. A R. Alszik a sűrű, jó magyar föld, . . . Sütteti sok busa kalászát. Tóth 3. (átv, ritk, költ) Komor, keserű; haragos (természet, lelkiállapot, viselkedés). □ Busán nézett a földre, mint bika. A R-. Arisz. Vén, busa lélek, vájjon a Fenséges, örök robogás Magányán nem kisért soha A régi, földi lobogás ? T ó T H II a. (átv, rég) Nyakas, makacs. 4. (átv, ritk, költ) Mély, vastag, öblös, telt (hang). □ Felállón, s vastag busa hangon így szólt. ..: — „Nohát menjünk.” Vör_ busás mn -an, -abb Vmely megszokott, általánosan elfogadott mértéket meghaladóan bőséges, a megérdemeltnél több, gazdag, váratlanul nagy (érték). ~ ajándék, ár, haszon, jutalom, kamat, összeg. A tőkések munka nélkül ~ jőve-