Bárczi Géza - Országh László (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára 3. H-Kh (Budapest, 1960)
H - héjaz - hejehuja - hejehujázik - hejh - hejh - hej-haj - hej-huj - hejnye - hékám
héjaz 206 békám héjnz(2) ts ige -tam, -ott, -zon (rég) Hajaz3. hejehuja [e-e] isz, fn és mn, (ritk, rég) hejjehuja, hejjehujja I. isz 1. (Kitörő jókedv, ujjongás kifejezésére.) □ Hejehuja, szép menyecske, Üljön ide az ölembe. NÉ P K. Hejehuja, lakodalom, Magam is megházasodom. NÉ p к. 2. (Vidám tartalmú dalok hangulatkeltő szavaként.) [J Hej je huj ja, szűröm ujja, Tele vagyon mogyoróval, Piros almával, dióval. Népk. —2j (Más indulatszókkal kapcs.) □ Hogyha könyv van a kezedbe, Szép lány legyen az eszedbe, Hejjehujja, haj! Népk. Fütyülök és táncolok, Kedvem szerint mulatok, Hejjehujja, huj jaja! Népk. Hejjehujja, dinomdánom, Hogy betértem [a csapszékbe], dehogy bánom, Tanyám meleg, van italom, Olvad a fagy s aggodalom. NÉPK. II. fn . . ját, . . jája 1. Jókedvű kiáltozás, ujjongás. Nagy hejehujával táncolnak. □ Nincsenek is ma körötte [ = a király körül] nagy szakálla vének; De van öröm, hejjehuja, tánc, muzsika, ének. Ab. Duna vizén lefelé visz a ladik, A ladik, Róla hejjehujja, szitokátok, dávoria Hallatik. Ab. A hejehujába belevegyült így-egy női sikoltás. Ml к. Az asszonyok maguk kapaszkodnak össze s nagyobb hejehujával keringőznek, mintha férfiakkal járnák. Kozma A. 2. Túláradóan jókedvű, zajos mulatság; dinomdánom. Nagy hejehuját csaptak. □ A sok hejjehujja, a kopó, a virradtig való ital nem engedi, hogy az elme valamely hasznos dologban foglalja magát. Mikes Vége legyen a sok hejehujának . . . VAS III. mn (jelzőként, csak néhány fn-vel kapcs.) Jókedvűen, zajosan mulató; hejehujázó. □ Várjatok, könnyelmű és hejehuja népség. Győby V.-Cebvantes Korholja a hejehuja fiatalokat, akik mindent a maguk esze után akarnak csinálni, . . . de rója meg a házsártos véneket is. Ко. || a. (költ) ~ vér: hejehujázásra hajlamos természet. □ Korodban A hejjehujja vér szelíd. Ab.-Sha. hejehujás; hejehujaság. hejehujázik [e-e] tn ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (Írod, vál) hejehujáz Hejehuját (II. 1—2) csap, rendez. □ A mama már egy órája keresi, maga meg itt hejehujáz. К AB OS E. hejehujázás; hejehujázó. hejh1 [héjh v. hejh] isz Hej1. hejh2 [héjh v. hejh] msz, (táj, ritk) héjh (nép) Hej2. bej-haj isz, (Írod) hejh-hajh 1. (Vidámság, öröm kifejezésére, főleg népdalban, tánckurjantásban.) [_] Hejhaj, istenem, de jó módot kaptam. | Uccu kincsem, komámasszony, könyörüljön rajtam. Népk. Hej-haj, hujja haj, Nincsen mostan semmi baj. Népk. 2. (Szomorú és víg elemet tartalmazó vegyes érzés kifejezésében.) □ Lombosán, virágosán, így kell hogy elpusztuljak. | Hejhhajh, Szilvániából, I Erdők helyéről jöttem: Lomboztam ima helyett S keveset könyörögtem. Ady bej-baj isz, (táj) héj-huj, (ritk) hej-húj 1. (Vidámság, öröm, túláradó duhaj kedv kifejezésére, főleg népdalban.) □ Hej-huj, nem bánom! | Nekem is van virágom. Népk. Ragyogok én hej-húj magam is. Thaly K. —Íj (Bordal refrénjében.) □ Hej-huj, igyunk rája, Úgyis elnyel a sír szája. Népk. 2. (Többféle érzésről szóló dalban visszatérő, refrénszerű hangulatfestő szóként.) 0 Édesanyám, meghalok! \ Házasodni akarok, Héj-huj meghalok. Házasodni akarok. | — Édes fiam ne halj meg, Inkább házasodjál meg! I Héj-huj ne halj meg, Inkább házasodjál meg. NÉP K. hejnye [e-e v. e-e] isz (ritk, nép) 1. (Vágyódás, vágyakozás kifejezésére.) □ Dudrai (nézegeti Etelt, magában). Hejnye, de összepászolna özvegységemmel! Dankó P. 2. (Sajnálkozás kifejezésére.) ~, de kár! 3. (Jóindulatú, enyhe korholás, helytelenítés, rosszallás kifejezésére.) ~, mért nem igyekeztél jobban. □ Ejnye, hejnye, ugyan mi lelhette mán mögen ezt a vén tekergőt? Cser z y M. Talán nem kellett volna olyan engedékenynek lenni [a feleségéhez]? — vélekedtem a magam szerencsétlenségében. — Hejnye — úgy mondta [a beteg: ] hejnye — próbált volna nem engedékenynek lenni uraságod. A fővárosi tűzoltóság vonult volna ki becses otthonába, mert őnagysága felgyújtotta volna azt. Krúdy 4. (Bosszúság kifejezésére, rendsz. a boszszúság kisebb fokára utalva.) ö Hejnye a keservit is! Szabó E. békám fn (szragos) (Csak ebben az alakban, főleg megszólításként haszn., rendsz. kérdéssel, felszólítással, felkiáltással kapcs.) 1. (biz) (Megszólításként barátok, pajtások, főleg ifjabbak közt) barátom, pajtásam). □ Hallván e gúnyos dalt a szilaj urfiak, Jobbra, balra dőlnek a nevetés miatt . . . 1 „Hogy is van még egyszer?” „Fúdd el hékám, újra.'” Ab. II a. (nép, tréf) (Nők egymás közti megszólításaként) barátném. □ Hagyj benne, hékám, Nekünk is, hogy barátságot igyunk. Ar.-Arisz. 2. (táj) (Házastársak megszólításaként.) О [Decebál] ment oda a feleségét kérlelni: „Ugyan édes hckám!” JÓK. No hékám — kacagott fel édesapám — kettőbe hasadsz megint? Mó.