Bárczi Géza - Országh László (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára 7. U-Zs (Budapest, 1962)
V - vízhólyag - vízhordás - vízhordó - vízhullám - vízhűtés - vizi - vízi - vízibetegség
vízhól^ag 530 nzibetegdvg bői tekintett elégtelensége. A szárazság következtében nagy a ~. A tüzet a ~ miatt nem tudták eloltani. 2. (ritk, Orvos) A szervezetben levő víztartalom nagyfokú csökkenése miatt bekövetkező kóros állapot. vízhőlyagr fn 1. (Az emberi bőrön) tartós nyomásra, dörzsölésre keletkező, halványsárga savót tartalmazó, vékony hámmal fedett hólyag. A szűk cipő ~ot tört fel a lábán. A kapálástól ~ támadt szerszámhoz nem szokott tenyerén. 2. (ritk, szépítő) Húgyhólyag. 3. (ritk, nép) Állatnak középső magzatburka. 4. (ritk) Yrízben keletkező és a felszínre törő buborék, amelyet levegő v. gáz tölt ki. □ Néhány véres vízhólyag buborékolt fel a víz színére. JÓK. vízhólyagos. vízhordás fn 1. Víznek (mint tehernek) vhová való hordása. Nehéz munka a ~. Belefáradt a ~ba. A lajtot, az öszvéreket ~ra használták. ~sal kereste kenyerét. □ [A lovakat] nagyon meghajtották ... a vízhordással. JÓK. 2. (nép, ritk) Föld, iszap v. homok, amelyet vmely folyóvíz v. árvíz vhová hordott és lerakott; hordalék. vízhordási; vízhordásos. vízhordó mn és fn I. mn Olyan (személy, állat), aki, amely vizet hord. ~ asszony; ~ csacsi. □ Vízhordó hajadonok énekeltek a kútra járván . . . régi vad ütközetről. JÓK. A vízhordó emberek a várbeli kőmedencébe hordták a vizet. GÁR D. II a. Víz hordására való. ~ edény, veder, zsák; ~ kocsi, lajt. □ Térdig érő sárban vontatták görnyedten a vízhordó szekeret. К UNC z Kivette a vízhordó dézsából a keresztrudat. Mó. II. fn 1. (Írod) Víz hordásával megbízott, ezzel foglalkozó személy, rendsz. szolga. □ A vízhordók kötelessége volt oltani. JÓK. Szolgáló, szakácsnő, . . . vízhordó . . . , mind szíves készséggel fogadta az új rendet. Tol. 2. (átv, nép) Az egyívású malacok v. más apró háziállatok között a legsatnyább, növésében a többitől elmaradott. Ö : ~munkás. vízhordói. vízhullám fn 1. (ritk) A víz mozgása közben keletkező hullám (1) (más anyagban keletkező hullámmal ellentétben)». 2. A megnedvesített hajfürtökbe csíptetővel és fésűvel rögzített és megszárított hajhullám; nem tartós (haj)hullám. Megázott a haja, eltűnt belőle a ~. ~okat húz, rak a hajába. vízhullámos. vízhűtés fn Áramló, keringő hideg vízzel való hűtés, kül. robbanómotorban. A motor ~e; ~sel működő motor. A tejet ~sel tartják hidegen. II a. Az a berendezés, szerkezet, amellyel ilyen módon lehet hűteni. Jól, rosszul működik, elromlott a ~. Javítják a ~t. vízhűtéses; vízhűtésű. vízi fn -í, -je [e] (Ját) <A ferbli v. csendes nevű kártyajátékban) az a közösen megállapított összeg, amelyet az első játékos kiindulási tétnek betesz a bankba (3). Húsz fillér a ~. Megadja a ~t. □ Már a kártya ki is van osztva. — Megadod a vizit ? Ml K. vízi [í-i v. i-i] mn 1. Vízben v. vízen élő (növény, állat). ~ állat, bogár; ~ harmatkása *-; ~ kígyó; ~ liliom ■*- ; ~ madár, növény, sikló, szárnyas, vad. □ A vízi vad a nád fölött repül. Bars. A táj lakatlan, itt-ott való semlyékek vízi madarain fölül semmi nem látszik eleven. Tö. Lent... I gödrök voltak, meggyűltek, vízi fű, I zsombék nőtt bennük. S z aL. 2. Vízben élő (képzeletbeli lény), víz közelében lakó, vízben foglalatoskodó (személy). ~ tündérek; ~ emberek. □ Hivassuk fel Bíró Jankót, \ Bíró Jankót, vízi búvárt, I Hogy fogja ki gyöngyös pártám. NÉPK. Szája tajtékot vér, mint vízi istennek. Zr. Mit csinál télen a vízi ember, mikor jég alatt a folyó? . . . Alig egyebet, mint semmit. Tö. 3. Vízen v. vízben levő, működő, folyó, történő (dolog). ~ csata, jármű, közlekedés; (ritk) ~ repülőgép; olyan r., amelyet törzsének csónakszerű kiképzése v. a futószerkezet helyén alkalmazott két úszó alkalmassá tesz arra, hogy vele vízfelületről szállj anak fel, ill. oda szállj anak le ; hidroplán; ~ sport, támadás, út. || a. (új, hiv) ~ jártasság: önállóan csónakázó, vitorlázó személynek a rendészeti hatóságoktól megkövetelt elméleti tájékozottsága és gyakorlati jártassága a vízen való közlekedésben és a vízi járművek használatában. ~ jártassági vizsga. Vizsgát tett ~ jártasságból. 4. (Műsz) A vízben rejlő energiával kapcsolatos. ~ erő: a víznek magassági helyzetében v. sebességében rejlő s munka végzésére, gépek hajtására felhasználható energia; ~ erőmű: az ilyen energia felhasználását lehetővé tevő e.; vízerőmű. || a. (Zene) ~ orgona: olyan orgona1, amelyben a sípok megszólaltatásához szükséges légnyomást a víz nyomása szabályozza. Az aquincumi ~ orgona. Ö : ~csirke; ~játék; ~kulya; '—sajtó ; ~tyúk. vízibetegség: fn (nép) Az az egész testre kiterjedő kóros állapot, amelyben a bőr alatti kötőszövetben vizenyő I mutatkozik, és a test üregeiben is folyadék