Barla Gyula: Kemény Zsigmond főbb eszméi 1849 előtt - Irodalomtörténeti füzetek 67. (Budapest, 1970)
Kömény Zsigmondi főbb eszméi 1849 előtt (Irodalomtörténeti füzetek 67.) Ez a könyv a sokat vitatott Kemény Zsigmond-i életmű első szakaszának gondolatrendszerével, „eszmetömbjeivel”, a publicista Keménynek a kortársak között elfoglalt helyével foglalkozik. Kemény Zsigmond egyénisége már 1835-re kialakult; világnézete — melynek elemei a nagyenyedi tanároknak, a hazai és európai irodalom és politika vezéralakjainak eszmevilágában fedezhetők fel — a későbbiek során csak kisebb mértékben módosult. A polgárosodásért küzdők sorában a fiatal Keményt az élvonalba emelte széles horizontú tájékozottsága, realista igényű koncepciója, szenvedélyes merészsége, az egységes, elvi alapon álló politikai párt megteremtésének vágya, lankadatlan buzgalma. De közéleti, publicisztikai és szépírói tevékenységében a korszakra jellemző liberális és visszahúzó nézetek ellentmondásosan halmozódnak föl, és ezek 1845 — 1846-ban törvényszerűen nagy válságba sodorják. 1848 nyarán és őszén mégis a magyar nép szabadságharcának győzelme érdekében írja cikkeit a Pesti Hírlapban . A mű filológiai, sajtótörténeti újdonságai új, igazabb Keményportrét rajzolnak. Barla Gyula,