Barla Gyula: Kemény Zsigmond főbb eszméi 1849 előtt - Irodalomtörténeti füzetek 67. (Budapest, 1970)

Kömény Zsigmondi főbb eszméi 1849 előtt (Irodalomtörténeti füzetek 67.) Ez a könyv a sokat vitatott Kemény Zsigmond-i életmű első szakaszának gondolatrendszeré­vel, „eszmetömbjeivel”, a pub­licista Keménynek a kortársak között elfoglalt helyével foglal­kozik. Kemény Zsigmond egyénisége már 1835-re kialakult; világ­nézete — melynek elemei a nagyenyedi tanároknak, a hazai és európai irodalom és politika vezéralakjainak eszmevilágában fedezhetők fel — a későbbiek során csak kisebb mértékben módosult. A polgárosodásért küzdők sorában a fiatal Ke­ményt az élvonalba emelte szé­les horizontú tájékozottsága, realista igényű koncepciója, szenvedélyes merészsége, az egy­séges, elvi alapon álló politikai párt megteremtésének vágya, lankadatlan buzgalma. De köz­életi, publicisztikai és szépírói tevékenységében a korszakra jellemző liberális és visszahúzó nézetek ellentmondásosan hal­mozódnak föl, és ezek 1845 — 1846-ban törvényszerűen nagy válságba sodorják. 1848 nyarán és őszén mégis a magyar nép szabadságharcának győzelme ér­dekében írja cikkeit a Pesti Hír­lapban . A mű filológiai, sajtótörténeti újdonságai új, igazabb Kemény­­portrét rajzolnak. Barla Gyula,

Next