Béládi Miklós - Rónay László (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 3/1. A próza (Budapest, 1990)
Rónay László: A NYUGAT ÁRNYÉKÁBAN - Beczássy Judit
a teljes élet jellegzetes jegyeit. Kisembereinek addig a megszokott keretekben zajló világában elkövetkezik egy váratlan pillanat, egy hirtelen fordulat — mely általában ugyancsak banális —, s ez kiforgatja őket a hétköznapi életük szokványos menetéből. Sorsdöntő pillanatok ezek, elhatározó erejűek. Egész életművének legszebb darabjában, Az idegen pénzben például egy kishivatalnok egyszer elteszi az újságáruslánytól véletlenül rosszul visszaadott (több) pénzt, s ez a tény olyan lelkiismereti válságot okoz benne, mely egész életét megváltoztatja. Hasonló típusú novella A polgármesterné, a Vakáció, a Válság, a Cili kisasszony, a Nem köszön, A plágium, az Úri pince vagy A szőnyeg is. Hősei élete, sorsa ebben a villanásban lelepleződik, a látszatok alól előbukkan a valóság, mely többé már nem törölhető ki lelkűkből, még akkor sem, ha a „tragikus vétek” után mégis helyreáll a kizökkent világrend. Balázs Sándor nem ítélkezik közvetlenül hősei fölött, a szelíd társadalomkritikát is inkább történetei hordozzák. A műfaj sem teszi lehetővé a szélesebb perspektívájú társadalomrajzot; hősei és környezetük ábrázolásában a kritikai élt mindig csöndes irónia közvetíti, s csak ritkán üt meg valóban tragikus hangot. Fogékonysága arra, hogy a valóságot pillanatokban és emberi kapcsolatokban ábrázolja s ne közvetlen ideologizáló társadalomképekben, talán arra is magyarázatul szolgálhat, hogy az 1945 után eluralkodó sematikus-ideologikus szemléletet és ábrázolásmódot elkerülte, s a megváltozott jelenben is jó érzékkel ragaszkodott kialakult témaköreihez, eszközeihez. Tárcái, karcolatai ugyanezt az elbeszélőt állítják elénk: apróságokat örökít meg, az élet, a valóság villanásnyi jelenségeit, kisszerű fonákságait beszéli el sok humorral, elnéző iróniával. Könnyed hangon mesél, anekdotázik, jóizü történeteket jegyez le a színházi életből, tanári pályája eseményeiből (például Rózsahegyi Kálmánról, párbajáról Csortos Gyulával, s „noteszlapjaiból” értesülhetünk arról is, hogy ő érettségiztette József Attilát). Nem akar látszatmélységekbe hatolni, éppen csak az élet apró tényeit kívánja rögzíteni. Stílusa atmoszférateremtő, felidéző erejű, az élőbeszéd fordulataival tűzdelt. Mesélőkészsége, szellemessége, humora és sürítőképessége a századelő legjobb tárcaíróinak hagyományához köti. Pályatársai, tanítványai életében és halála után egyaránt mindig szeretettel emlékeztek meg róla. Egész írói magatartását, emberi alakját mégis első bírálója, Schöpflin Aladár jellemezte mindmáig a legszebben és a legpontosabban, amikor azt írta róla 1920-ban: „Nagyon becsületes író, nagyzolás, affektálás és túlzás nélkül azt adja, amije van, nem igyekszik többnek feltűnni, mint amennyi, szerény és mértéktartó s ezzel megszerzi magának a siker legfőbb kellékeinek egyikét: az olvasó bizalmát.” Beczássy Judit (1888—1961) fiatal tanítónő Székelyudvarhelyen, amikor férjhez megy Balázs Sándor íróhoz. Budapestre költözésük után — férje biztatására — írja meg első regényét {Mari néni, 1920), amelyet dicsérettel jutalmaznak az Athenaeum regénypályázatán. A következő évi pályázatra benyújtott mű {Tóth Eszter élete és halála, 1921) már a díjat és — többek között — Kosztolányi Dezső elismerését is meghozza számára. A regény „vándorló tükör, az élet képét mutatja” — fogalmazza meg egy helyütt az írónő, s ehhez az ideáljához nemcsak elméletben, de 297