Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 2/2. A költészet (Budapest, 1986)
A TŰZ-TÁNC KÖLTŐI - Bevezetés - Garai Gábor
a túlérett földi bőség nehéz párája szinte láthatón fölötte ring... Az „életteli szenny”, a természeti „pusztulás tökélye” logikusan hívja az asszociációt: az atom világpusztító tökélyének felidézését. De Garai Gábor nem a rettenet látomásos vizióinak adja meg magát: ember és természeti világ elronthatatlan „szervezett pompá”-ját, az ég, az élő mindenség roppant ívű Héphaisztoszpajzsát emeli a rémségek ellen. Rendkívül sokrétű és gazdag jelentéssel terhes metafora ez: éppúgy jelenti a védelem erős tudatát, mint évezredek kultúrájának megtartó örökségét. A verszárás e mindenségpajzs „értünk való ábráit” rajzolja meg, most már rímekkel is fegyelmezetten, himnikus zengéssel: E kék homorulat nem vért, vasat mutat, de vízöntőt, ikret, szüzet, halat, millió törzsű Atlaszt, ki szelíd szigorral tartja a világ pilléreit; és karcsú tornyokat és tikkadt kerteket, fény-röptű gépeket, hold-harmatos meleg esteket, terveket, emlékek füst-nyomát, s bokrok és mámorok elcsorgó bíborát, s álmok arany nyarát... Képük szivedre tűzöm: tudom, gazdag szüret lesz, tudom, gyönyörű ősz jön. A teljesen tiszta hang békés derűje — mely költészetének egy személyes sorsfordulatban meglelt fordulatát is sejteti — Radnóti klasszicitását idézi, a másik szintézis-vers, a Hazám, József Attila nagy összefoglalásainak igényével emeli történelmi távlatba élet és program, magyarság és internacionalizmus eszméit. A válogatott versek, az esszékötet és a műfordítások könyvének együttese (1965—66) már összegező tanulságok levonását kínálja. Garai Gábor tudatosan és sokat tanult a magyar és világlíra nagyjaitól, költői világa azonban szuverén teljességű. Irodalomtörténeti elhelyezése nem okoz problémát, nehezebb viszont megragadni a formanyelv uralkodó vagy legalábbis jellegzetes vonásait. József Attila fegyelmezett rendteremtő erejének eszménye kezdettől végigvonul költészetén. Szabó Lőrinc objektív lírája, önmegfigyelő intellektualizmusa, logikailag szervezett nyelvezete Garai Gáborban legkiválóbb mai továbbfejlesztőjére talált, noha költészete kizárólagosan nem írható körül e fogalmakkal. Intellektuális költészet, de nem a priori értelemben: gondolati, fogalmi általánosításait — sokszor többszörös áttételen keresztül — az értékelés és az érzelmi reagálás talaja élteti. Az értelmi hangoltságból fakad, hogy nem költői nyelvújító, inkább a „szükséges szóért” száll „pokolra”: új rendbe, racionális viszonyításokba helyezi őket. Képteremtő ereje fölényes, de nem tobzódik a képekben. Ha a mondanivaló képi megformálást kíván, inkább az erőteljesre, sokszor a monu887