Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 2/2. A költészet (Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
Csanády János (1932) Lajoskomáromban született. Kamaszkorában mezei munkát végzett, majd tanonc lett. Tizenhat éves korában Budapestre szökött. Itt, majd Salgótarjánban autószerelőként dolgozott. A szakérettségi megszerzése után elvégezte a Színművészeti Főiskola dramaturgiai szakát, 1958-ban kapott diplomát. Első versei az ötvenes évek elején jelentek meg. Sokféle munkakört töltött be: volt újságíró, színházi dramaturg, hivatalnok. A Magyar írók Szövetsége ösztöndíjával egy ideig az Óbudai Hajógyárban és a budapesti MÁVAUT-nál dolgozott. 1965-ben József Attila-díjjal jutalmazták. Csepeli Szabó Béla (1924) Budapesten született. 1945 előtt gyári munkásként dolgozott, 1945 után egyetemet végzett és újságíróként, valamint a MÚOSz titkáraként működött 1956-ig. Versesköteteken kívül regényt is írt, 1958-ban József Attila-díjjal tüntették ki. A Csepeli Vasmű társadalomtudományi osztályán dolgozott, a Vasmű üzemi lapja irodalmi mellékletének szerkesztője volt. Csohány Gabriella (1919—1972) tanítónői oklevelet szerzett, Ugocsa megyében tanított. 1942-től Budapesten élt, funkcionáriusként, majd tanárként dolgozott. 1954-ben fél évet töltött Bulgáriában, 1955-től a rádió ifjúsági osztályát vezette, 1957-től szerkesztője, majd főszerkesztője lett a Pajtás című gyermeklapnak. Csoóri Sándor (1930) a Fejér megyei Zámolyon született. Középiskolai tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte. Érettségi után a budapesti egyetemen tanult. Újságíróként vállalt munkát, többek között a Szabad Ifjúság és az Új Hang szerkesztőségében, itt a versrovatot vezette. Később szabadfoglalkozású író. A hatvanas évek elején Kubában tett tanulmányutat. Ebben az időben filmforgatókönyv-írással is foglalkozott, jelenleg is dramaturg. 1954-ben megkapta a József A ttila-díj harmadik, 1970-ben pedig első fokozatát. 1981 -ben Herder-díjjal tüntették ki. Csorba Győző (1916) Pécsett született. Az egyetem jogi karát szülővárosában végezte el. 1943-ig közigazgatási tisztviselőként dolgozott, 1943 és 1952 között a pécsi városi könyvtár munkatársa volt, ezután a Baranya megyei könyvtárba került. Alapító szerkesztője volt az ív című folyóiratnak, majd társszerkesztője a pécsi Sorsunk, később a Dunántúl című folyóiratnak. 1947-ben Baumgarten-díjat kapott, 1957-ben és 1972-ben József Attila-díjjal, 1985-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Csukás István (1936) Kisújszálláson született, a békéstarhosi zeneiskolában érettségizett, majd a budapesti egyetem jogi és bölcsészeti karán folytatott tanulmányokat. 1957-ben az egyetemet félbehagyva csak az irodalomból élt. Dolgozott a Magyar Televíziónál, s később a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője lett. 1977-ben József Attila-díjat kapott. Darázs Endre (1926—1971) Budapesten született, itt végezte a tudományegyetemet. 1947—1949-ig a Magyarok segédszerkesztője volt, ezután kiadói lektorként dolgozott, munkatársa volt a Népszabadságnak is. 1956-ban a Tüz-tánc című antológiát szerkesztette. 1950-ben és 1952-ben József Attila-díjat kapott. Demény Ottó (1928—1975) Budapesten született. Gyermekkorát falun töltötte, mezőgazdasági munkát végzett. 1945-ben kezdett írni. Később Pestre került, ahol 1093