Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 2/2. A költészet (Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
Képes Géza (1909) Mátészalkán született. A sárospataki református gimnáziumban, majd az Eötvös Kollégiumban végezte tanulmányait. Sárospatakon tanított, később a Honvédelmi Minisztériumba került fordítónak. Első verseskötete 1933- ban jelent meg. A háború utolsó éveiben részt vett a katonai ellenállásban. 1945 után a rádió irodalmi osztályát vezette. 1954-ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót. Egy ideig az írószövetség titkára volt, dolgozott az Irodalomtudományi Intézetben is. Sokat utazott: a Szovjetunióban, Mongóliában, Görögországban, Finnországban töltött hosszabb időt. Kétszer részesült Baumgarten-díjban (1943, 1949), négyszeres József Attila-díjas (1950, 1952, 1956, 1974). Kerényi Grácia (1925—1985) Budapesten született. Kerényi Károly klasszikafilológus leánya. 1943-tól volt magyar—latin—görög szakos hallgatója a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemnek. 1944 áprilisában letartóztatta a Gestapo németellenes szervezkedésben való részvétel miatt. 1949-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. Könyvtárosként, pedagógusként dolgozott. Lengyelországon kívül járt tanulmányúton Ausztriában és Görögországban is. Doktori disszertációját a varsói egyetemen védte meg. Szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Kérésztury Dezső (1904) Zalaegerszegen született, az Eötvös Kollégium tagjaként 1927-ben magyar—német szakos tanári, 1928-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1929-től 1936-ig a berlini egyetem magyar lektora, 1936-tól 1945-ig az Eötvös Kollégiumban a magyar irodalom tanára, 1945- től 1948-ig a kollégium igazgatója, 1937-től 1944-ig a Pester Lloyd kulturális rovatának szerkesztője volt. 1945-ben a budapesti egyetem magántanára s az írószövetség alapító tagja. 1945—1947-ig — mint parasztpárti politikus — vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1948-ban az MTA levelező tagjává választották. Előbb az Akadémiai Könyvtárban, majd az Országos Széchényi Könyvtár színházi és zenei osztályán dolgozott. 1968-ban József Attila-díjat kapott, 1978-ban Államidíjjal és Ady-jutalomdíjjal tüntették ki. Kertész László (1935—1971) Nyíregyházán született. Egyetemi tanulmányait 1954-ben kezdte el a debreceni egyetem magyar—történelem szakán. Ekkor jelentek meg első ízben versei is az Alföldben. 1958-ban a hajdúböszörményi gimnázium tanára lett. Tragikus baleset vetett véget életének. Keszthelyi Zoltán (1900—1974) szövőipari tanulóként a gimnáziumot magánúton végezte el. Előbb hivatalnok, majd újságíró lett, 1933-tól a Népszava szerkesztőségében dolgozott, első versei is itt jelentek meg. 1945 után tanári diplomát szerzett, könyvtárosként, népművelőként, valamint a Kortárs főmunkatársaként tevékenykedett 1949-ig, attól kezdve haláláig az írásnak és műfordításnak szentelte idejét. 1951-ben, 1954-ben és 1958-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Kis Ferenc (1908—1964) a Szatmár megyei Nagygécén született. Mátészalkán, majd Budapesten nyomdászmesterséget tanult. Munkásmozgalmi tevékenysége miatt többször letartóztatták, munkaszolgálatra vitték. A háború végén partizán volt a Vörös Hadseregben. A háború után pártmunkásként, majd könyvtárosként dolgozott. 1961-ben József Attila-díjat kapott. 71 Irodalomtörténet II. 1103