Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 2/2. A költészet (Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
Sík Sándor (1889—1963) tanulmányait szülővárosában, Budapesten végezte. 1903-ban lépett a piarista rendbe. Előbb a váci, 1911-től a budapesti piarista gimnáziumban tanár. 1930—1944 között a szegedi egyetemen a magyar irodalom professzora. 1946—1947 között az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető elnöke. 1948-tól a piarista rend magyarországi tartományfőnöke. 1946-tól haláláig a Vigilia főszerkesztője volt. 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Simái Mihály (1935) Medgyesegyházán született, Szegeden, a Pedagógiai Főiskolán szerzett 1955-ben magyar szakos tanári diplomát. Mezőhegyesen, majd Békéscsabán tanított, később Szegeden lett kollégiumi nevelőtanár. A Délmagyarország munkatársa volt, 1974-től a Kincskereső főszerkesztő-helyettese. 1981-ben József Attila-díjat kapott. Simon István (1926—1975) Bazsiban született, a II. világháború végén katonának vitték, és szovjet hadifogságba került. 1947-ben tért haza, 1948-tól népi kollégistaként, majd az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán magyar—német szakos oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt jelentek meg versei a Csillag és az Új Hang hasábjain. 1952 és 1955 között a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa, 1955—1956 között az Új'Hang szerkesztője volt. 1957-től a Kortárs rovatvezetője, 1964-től főszerkesztője 1971-ig. Irodalompolitikái, közéleti tevékenysége is jelentős volt: a Magyar írók Szövetségének egyik titkára, majd főtitkárhelyettese és Veszprém megye országgyűlési képviselője. Háromszor kapott József Attila-díjat (1952,1954, 1967). Irodalmi munkásságáért 1955-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, s 1971-ben SZOT- dijjal jutalmazták. Halála után, 1975-ben posztumusz Graves-díjban részesült. Simon Lajos (1935) Kartalon született. 1946 elején a mosonmagyaróvári népi kollégium tagja lett. 1954-ben a győri tanítóképzőben szerzett diplomát. A Győr- Sopron Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1957 óta Budapesten él, az Esti Hírlap munkatársa. 1960-ban József Attila-díjat kapott. Simonyi Imre (1920) Biharban született, Simonyifalván. Gyulán érettségizett 1938-ban, majd újságíró lett, több helyi lapnak dolgozott. 1944 és 1949 között lapot szerkesztett Gyulán, 1951-ben eltávozott a városból, s Budapesten lett segédmunkás. 1957 óta szabadfoglalkozású író. 1967-ben visszatért Gyulára, azóta ott él. 1974-ben megkapta a József Attila-díj II. fokozatát. Simor András (1938) Budapesten született, az ELTE bölcsészkarán magyar— spanyol szakon végzett. Versei 1957 óta jelennek meg. Középiskolai tanárként dolgozik. 1964-ben hosszabb időt töltött Kubában. Sinka István (1897—1969) Nagyszalontán született, bojtár, majd juhász volt Nagyszalonta környékén. 1920-ban Vésztőn telepedett le. Első versei a Magyar Falu című újságban jelentek meg, 1932-ben a Szabadság című lapban Féja Géza közöltette verseit, 1934-ben a szeghalmi gimnázium jelentette meg első kötetét. A népi írókkal tartott barátságot, 1935-ben Kelet Népe címen alapított folyóiratot Barsi Dénes és Szabó Pál társaságában, Komádiban. 1936-tól Budapesten élt. Püski Sándor jelentette meg Vád című kötetét (1939). 1945 után jobboldali nézetei 1112