Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 4. A határon túli magyar irodalom (Budapest, 1982)
Bori Imre - Szeli István: A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM - A negyvenes évek irodalma - A korszak írói - Szeli István
kritikus, műfordító, több lap és folyóirat állandó munkatársa, festő és grafikus. Könyvei (.Térés idő, 1958 és a posztumusz Éjszakák, hajnalok, 1963) ennek a sokfelé ágazó érdeklődésnek a dokumentumai. Első könyve — 1950-1957 közötti írásainak válogatása - a hazai magyar irodalom, a képzőművészet, a magyar nyelv- és irodalomoktatás, a rádió, a szótárszerkesztés, a kétnyelvűség, az iskolaügy kérdéseit s általában a magyar kulturális élet egész horizontját tálja fel, összegezve az eredményeket, kijelölve a tennivalókat, mozgósítva az erőket. Az Éjszakák, hajnalok (az 1957—1963 között keletkezett tanulmányainak gyűjteménye) nagyobbrészt a szépirodalom és a képzőművészet problémáival foglalkozik. A negyvenes években keletkezett művészeti és irodalomelméleti írásai - a kor esztétikai tudatának megfelelően - jobbára társadalmi és politikai oldalról közelítik meg tárgyukat, egy nem irodalmi elkötelezettség következményeként. Az irodalom és művészetelmélet elvontabb problematikája később sem igen foglalkoztatta, inkább az irodalmi élet gyakorlati kérdései és az irodalompolitika felé fordul figyelme. Sajtó alá rendezte a magyar klasszikusok jugoszláviai kiadásait, többek között József Attila összes verseit, Ady, Petőfi, Arany, Móra, Tömörkény, Móricz, Gelléri Andor Endre s mások műveit; 1960-ban kiadta egyetemi előadásait a régi magyar irodalom köréből; fordított szlovénből és szerb-horvátból (íankar, Bihalji-Merin). Élete utolsó éveiben esztétikai szemléletében jelentős változások mentek végbe; a historizmust, a társadalmi hatóerőket és szociológiai szempontokat előtérbe helyező kritikai szemléletet s a tárgyias vizsgálatot lassan kiszorította egy szellemibb természetű állásfoglalás, de a kritikai szempontok és módszerek küzdelme élete végéig kísérte esszéírói tevékenységét. Szeli István* (1921-) Szeli István Zentán született, a budapesti egyetemen végezte tanulmányait, majd szülővárosában volt középiskolai tanár. Az újvidéki egyetem 1959-ben létesített magyar irodalmi és nyelvi tanszékének tanára lett, 1969-ben az ő vezetésével alakult meg az újvidéki Hungarológiai Intézet, s az ő szerkesztésében jelenik meg a Hungarológiai Közlemények című folyóirat. Tagja lett az 1979-ben szervezett Vajdasági Tudományos Akadémiának is. Mint tudományszervező fejt ki igen fontos tevékenységet; nagy szerepet játszott abban, hogy a hetvenes évek során fejlődésnek indultak a jugoszláviai magyar irodalommal, folklórral és művelődéstörténettel foglalkozó kutatások. *A fejezetnek ezt a részét Pomogáts Béla írta. 7 Irodalomtörténet IV. 97