Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 4. A határon túli magyar irodalom (Budapest, 1982)
Bori Imre - Szeli István: A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR IRODALOM - A hatvanas évek irodalma - A Symposion-kör - Domonkos István
világ addigi kapcsolatait, hiszen az őszinteség és a póz kategóriái helyet cseréltek költészetében. Nemegyszer a rút elégiáit írta meg, abból a felismerésből indulva, hogy a versekben a világban tapasztalható „romlás folytatódik”. De mindez nála opálos színekben pompázik, nem éles szögei szúrnak, hanem muzsikája szól; a költő ugyanis a romlásnak és az idegenségnek a dallamát keresi. Kísérletezett a poéma szárnyalóbb lehetőségeivel, s mint legtöbb kortársa, ő is az időszerű politikai események élményéből táplálkozik és aktivizálódik, miként azt a Kislányom: Görögország című nagyobb verse is bizonyítja. Legkiemelkedőbb ilyen verse a Kormányeltörésben című poémája, amely a kivándoroltak „szituációjában” talál új költői lehetőségekre. Anyanyelvűket feledő és egy újat még dadogva beszélő, torzult tudatú emberek monológját írta meg, teremtve egy nyelvet, amelyet azok beszélnek, akik már nem tudnak magyarul, vagy még nem tanultak meg. Csupa főnévi igenév és ragtalan főnév tükrözi e pretudat tragikus igazságát. Legújabb költői törekvéseit „áthúzott verseiben” mutatta, erős líraiságát redukált nyelvi kifejezéssel ellensúlyozva, mondván, hogy a „szavak kínai falát megmássza a halál”. A költészet kérdésessé válásának gondolata is felmerült költészetében, miként arról a Radnóti Miklósra hivatkozó ,,Der springt noch auf!” és a Vergilius anyját szólítgató Kupié című költeménye tanúskodik. Ezekben a költeményekben magával a költészettel száll szembe, amely ámító természete segítségével a valóságot szépnek, érdekesnek mutatja, holott valójában nem az, közben pedig a bácskai táj szenvedélyes lírai képét készíti el, amelyen ott van többek között nemcsak a búzatábla, hanem a tyúkketrec és az ürgelyuk is. A Kupié ugyanakkor ars poetica. A nagylélegzetű versen az önéletrajz epizódjai vonulnak végig, s miközben a költő a „dicső Magia Pollát” idézi, kérdéseiben a József Attila Ars poeticáia óta oly időszerű problémákra várja a feleletet: a meggy szónak miért nincs foltja fehér ingemen dicső Magia Polla s tovább. ítészek ideászok kritikászok miért ástok a levegőbe futóárkot A költő a vers ellenében a valóságra esküszik: szeretem a halat a főtt csirkeagyat zsíros vörös levekben forgatom kanalam szeretem mikor két szó a sor végén összecsendül 125