Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 4. A határon túli magyar irodalom (Budapest, 1982)
Kántor Lajos - Láng Gusztáv: A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALOM - Irodalomszemlélet - Irodalomtörténetírás
romantikus irodalom első szakaszát dolgozta fel (.A magyar romantika kezdetei, 1975). A magyar századfordulónak, a modern magyar irodalom előzményeinek kérdéseivel Dávid Gyula (1928—) foglalkozik, elsősorban Tolnai Lajos életére és munkásságára irányuló kutatásaiban. A korabeli próza, a századfordulói realizmus és naturalizmus problémáit tárgyalják Kozma Dezső (1936-) tanulmányai, köztük Petelei Istvánról írott monográfiája (Egy erdélyi novellista, 1969). A 20. századi magyar irodalomra, valamint a két háború közötti romániai magyar irodalomra vonatkozó cikkek, tanulmányok tömegében vajmi nehéz a népszerűsítő írásoktól, szubjektív hangú esszéktől az irodalomtörténeti jellegű közleményeket elválasztani. Kisebb adatközlőktől eltekintve, az Ady-filológus Busty a Endre (1927-) munkássága érdemel itt elsősorban figyelmet, aki a költő novellisztikájának összegyűjtésével (1957) a kritikai kiadás vonatkozó köteteinek legfontosabb előmunkálatait végezte el, Ady-életrajzában pedig számos téves vagy kétes adat kiigazítására talált módot. Két háború közötti irodalmunk és a román-magyar irodalmi kapcsolatok történetének feltárásához járul hozzá Réthy Andor (1904-1972) gyűjtőmunkája. A két háború közötti hagyományok talaján (e hagyományok közül kiemelkedik Bitay Árpád munkássága, illetve Ion Chinezu 1930-as könyve az akkor még egészen fiatal romániai magyar irodalomról) eleinte pozitivista lelkiismeretességgel, újabban a modern összehasonlító irodalomtudomány eredményeinek, illetve reflektorfénybe került céljainak hatására a román-magyar kapcsolattörténet kutatói jelentős részt vállalnak nemcsak az irodalomtörténeti népszerűsítésből, hanem az eredeti kutatásból is. A Brassói Lapok egykori publicistája, a műfordító Kakassy Endre (1904— 1963) a román szaktudomány által is nagyra értékelt, esszéhangvételű monográfiát írt Eminescuról (Eminescu élete és költészete, 1962), előtérbe állítva a múlt századi nagy román költő magyar költészethez fűződő kapcsolatait. Hasonló szándék vezette a prózaíró Sadoveanu életművének felmérésekor is. A már említett Engel Károly, Dávid Gyula és mások tanulmányai, ha még nem is egy átfogó tudományos terv keretében, a magyar—román kapcsolattörténet korszerű kutatásának lehetőségeit villantják fel, Petőfi, Arany János, Jókai, Mikszáth, Ady, Móricz Zsigmond, József Attila román irodalomtörténeti párhuzamainak, kapcsolatainak jelzésével. E tanulmányok egyike-másika a román népköltészet hatása s a 19. és 20. századi román irodalom számos kiemelkedő alkotójának teljesebb megismerése szempontjából is jelentős; példaként említhetjük St. O. Iosif, George Co§buc, loan Slavici, Iosif Vulcan, Liviu Rebreanu, Mihail Sadoveanu, Emil Isac, Octavian Goga verseit, prózai munkáit vagy műfordításait. (Sajnos, a kortárs irodalomra vonatkozó, hasonló jellegű összehasonlító tanulmányokra nem hivatkozhatunk, így a romániai magyar irodalom 192