Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 4. A határon túli magyar irodalom (Budapest, 1982)
Kántor Lajos - Láng Gusztáv: A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALOM - A költészet fejlődése
képet adott, kritikailag választva el ettől a fejlődéstől a dogmatikus és szektariánus törekvéseket. Rólunk van szó (1980) című tanulmánykötetében a marxista filozófia történetével, a Korunk körül gyülekező baloldali értelmiséggel, illetve a romániai magyar irodalmi életben zajló vitákkal foglalkozott. A rokon tudományokat képviseli a folklórkutató Faragó József (1922-), akinek tanulmányai Balladák földjén (1977) és Nagy Olga (1921 —), akinek a népmesék esztétikájával foglalkozó munkája ,4 táltos törvénye (1978) címmel látott napvilágot. Vita Zsigmond (1906—), a nagyenyedi Bethlen Kollégium egykori tudós tanára az erdélyi magyar művelődés- és irodalomtörténetet gazdagítja munkáival. Monográfiát írt Áprily Lajos munkásságáról, Jókai Erdélyben (1975) című könyvében nagy írónk erdélyi kapcsolatait dolgozta fel, Tudománnyal és cselekedettel (1968) című kötetében művelődéstörténeti tanulmányait adta közre. Mikó Imre (1911 — 1977) ugyancsak az erdélyi magyar művelődéstörténet köréből közölt tanulmányokat. Megírta Bölöni Farkas Sándor és Brassai Sámuel élettörténetét, tanulmányait Honpolgárok és világpolgárok (1967), valamint Akik előttem jártak (1976) címmel jelentette meg. A csendes Petőfi-utca (1978) című könyvében saját életútját rajzolta meg. Vita és Mikó az erdélyi hagyományok leghűségesebb ápolói, népszerűsítői közé tartozik. A magyar irodalommal foglalkozó román tudósok közül meg kell említenünk Nicolae Balotá, Gavril Scridon és Mircea Zaciu nevét. A KÖLTÉSZET FEJLŐDÉSE 1945-ben a romániai magyar líra gazdag örökség folytatására vállalkozhatott, hiszen nemcsak az itt élő költők, hanem a modern magyar költészet legjobbjai, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti, Babits, Kosztolányi is otthonosak voltak a két háború közötti erdélyi folyóiratokban, a Korunkban, illetve az Erdélyi Helikonban, sőt a nagyobb példányszámú kiadványokban, a napilapokban is. De ugyancsak változatos, színekben gazdag a helyi hagyomány, amely közvetlenül a felszabadulás után — egy-két kivéte'től eltekintve — folytathatónak látszik, bár a két háború közötti romániai magyar líra a háborús években vagy azt megelőzően nagy vérveszteséget szenvedett. Dsida Jenő 1938-ban, Reményik Sándor három évvel később még „békésen” válik ki a sorból, a Korunk költőgárdáját a fasizmus tizedeli meg, Salamon Ernő, Korvin Sándor, Brassai Viktor s a polgári beállítottságú Bárd Oszkár végigszenvedik a munkaszolgálat megpróbáltatásait, haláluk körülményei ismeretlenek A háborút átvészelt lírikusok közül Áprily Lajos már korábban, az 1941-ben Kolozsvárra letelepült Jékely Zoltán pedig 1946-ban költözik végleg Budapestre. 194