Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 4. A határon túli magyar irodalom (Budapest, 1982)
Kántor Lajos - Láng Gusztáv: A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALOM - A költészet fejlődése - A Forrás költői - Szilágyi Domokos
kötetében mondhatni uralkodó a tárgyi valóságot tisztelő vers, ez a valóságtisztelet viszont másképp jelentkezik, mint a korabeli romániai magyar líra nagy részében. A költő — a József Attila-i példát a jelenre alkalmazva s továbbgondolva - a versépítésben nem tesz esztétikailag különbséget a „célszerű meszesgödrök” s a „tervszerűtlen szerelmek” között. Annyira közvetlen ismerősei a tárgyak, a jelenségek, hogy évődve aposztrofálja őket: „nem erre szerződtem, Elet elvtárs” — írja egyik versében, miközben számot vet az „ötven-hatvan esztendős műszak”-ban rá váró feladatokkal. A Szerelmek tánca ban már múlt időben beszél ugyan a lobogásról, arról, hogy „kellett a hétmérföldes csizma-hit” (de „kellett a Kunst der Fuge” is, hogy szívét „beiktassa a világ összefüggéseibe”), maga a kifejezés azonban nem változik, közérthető-szigorú tárgyilagossággal fogalmazza az új ars poeticát is: És hát dolgozom, addig is, amíg lábam beletörik a negyvenkettes félcipőbe. A József Attila-i szigor már az első két kötetben összebékül a Szabó Lőrinc-i, sőt Weöres Sándor-i játékossággal, nyelvi fantáziával. Egészen fiatalon Szilágyi Domokos nagyszerű formaérzékről tesz tanúságot, ezt a formaérzéket azonban következetesen alárendeli biztos erkölcsi érzékének, a játék nála „holt-súlyossá komolyodik” akkor is, ha Vidám siratót ír. Az Álom a repülőtéren néhány verse, különösen a Francia repülő Tunisz fölött, a későbbi évek líráját általánosabban jellemző groteszkre példa, s még egy olyan tragikus alaphangú költeményében is, mint a rekviemnek nevezett Halál árnyéka képalkotásában elárulja a vonzódást a groteszkhez („felsőbbrendű szögesdrótok”, „felsőbbrendű gépfegyverek”, „felsőbbrendű vérebek”). Korai költészetének sajátosságait keresve, a szintén József Attilától örökségül kapott egyetemességigényt kell említenünk. Szilágyi Domokos az egyetemességet a babitsi műveltségeszménnyel igyekszik megközelíteni. A régi és új klasszikusok közül a magatartás nagyjait vallatja; így lesz számára ihletforrás Burns és Honegger, Bolyai és Mozart, Derkovits és Bartók. Korántsem elzárkózás ez a jelentől, még ha olykor annak is minősítették; a költő éppen a mai helytálláshoz gyűjt erőt, érveket. A Burns modorában előadott „randevú” például egy újsághírrel függ össze, amely szerint Skóciában Bundeswehr-támaszpont létesült, s a naiv életöröm poétájának zabföldjeit az „agresszív elektronok” megsemmisüléssel fenyegetik. A Bartók Amerikában — amely a magyar líra nagy Bartókverseinek sorába tartozik - az időszerűség fogalmát nemcsak politikai, hanem erkölcsi értelemben is teljesen fedi; ez a zenei és történelmi motívumokból felépített, a bartóki világot magasrendű és adekvát lírává 235