Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
F
válik. így keletkeznek a tündérregék, meseországok, csodás lények, de ezek igazi írók műveiben jelképes értelmet kapnak (Swift, Rabelais, Lukianosz, Werfel). A ~ nemcsak a tematikában, de a stílusban is szerepet játszik. A nyelvi ~ teremti meg a képeket, hasonlatokat, metaforákat, újszerű szókapcsolásokat Arisztophanész, Pindarosz, Shelley, Lautreamont, Ady, József Attila stb. verseiben. ~ és realitás együtt vannak a világirodalom legnagyobb műveiben (Mahábhárata, Divina Commedia, Faust stb.). Faragó Jenő (Bp., 1872 — 1940, Bp.): író, újságíró. 1894-ben a Pesti Naplónál, majd 28 éven át a Magyar Hírlapnál, később a 8 Órai Újságnál dolgozott. Különösen Séta a színházak körül c. állandó rovata tette ismertté nevét. írt regényeket: A három grácia (1913); Pesti gyerekek (1914); A csúnya grófkisasszony (1933); elbeszéléseket, színdarabokat és opcrettlibrettókat: Casanova (1902); Katinka grófnő (1904); Elssler Fanny (1933); dramatizálta A lőcsei fehér asszonyt (1904). Memoárja: 50 év az íróasztalnál (1940). Faragó József (Brassó, 1922— ): romániai magyar néprajztudós. Tanulmányait Brassóban és Kolozsváron végezte. Jelenleg Kolozsvárt él; a Folklór Intézet tudományos főkutatója. Fontosabb gyűjteményei és kiadványai: Kevély Kereki, népi játék és népmesék Petőfiről (1947), Felszállott a páva, szemelvények a magyar népköltészetből a XVI. századtól máig (1951), Rajtarajta, proletárok, munkásdalok az elnyomatás éveiből (1952), Farkas-barkas, magyar népmesék (1953), A csillagszemű juhász, magyar népmesék (1954). Moldvai csángó népdalok és népballadák (1954). — Jagamas Jánossal közösen: Diófának három ága, székely népballadák (1956). Háromszéki magyar népköltészet (1957). — Konsza Samuval közösen: Legszebb román népballadák (i960). farce [farsz] <fr.>: középkori francia drámai válfaj, a — bohózat őse; egy tréfás, [ anekdotikus történetet dramatizáló, tipikus, 1 kevéssé egyénített alakokat szerepeltető, rendszerint párrímes verssorokban íródott rövid színjáték. A — misztériumjátékok köziátékaiból fejlődött ki a 13 — 14. sz.-ban; eredetileg vándorkomédiások játszották rögtönözve. A leghíresebb ~ a 15. sz.-i „Pathelin mester”. A műfaj egyes elemeit a későbbi vígjátékírók (pl. Moliére) is felhasználták. Farkas Albert (Szilágysomlyó, 1842 — 1915,Bp.): újságíró, műfordító, író. Afővárosi orthodox izraelita hitközség szervezője és titkára volt. 1865-től több folyóiratnak és napilapnak dolgozott. Magyar költőnők műveiből állította össze a Nemzeti hárfa c. antológiát (1862), lefordította Racine Phaedráját ésWieland Abderiták c. művét. Farkasok c. költői elbeszélését az MTA dicsérettel tüntette ki. Nápolyi Johanna c. drámáját a Nemzeti Színházban mutatták be. Farkas András (1530-as évek): prédikátor, énekszerző. 1531-ben Wittenbergben tanult, majd a reformáció első hazai terjesztőinek egyike lett, akinek nagy szerepe volt a magyar reformáció sajátos történetszemléletének kialakításában. Egyetlen fennmaradt műve, mely Gálszécsi kátéjával egybekötve jelent meg: Az zsidó és magyar nemzetről (Krakkó, 1538) c. krónikás „irányköltemény”. Az énekben a magyar és a zsidó nép történetének egyes szakaszait veti egybe, hogy igazolja főtételét: miként a bibliai zsidó népet jó fejedelmei alatt isten kegyelte, majd pedig bűnei miatt a pogányok pusztításaival büntette, ugyanúgy hajdani nagysága és virágzása után a magyar nemzetnek is bűneiért kell elviselnie a török igáját. A zsidókat az ókorban és a magyarokat a jelenben romlásba taszító s Isten jogos bosszúját felkeltő bűnök F.-nál nem elvont erkölcsi kategóriák: lényegükben a feudális osztály és a katolikus egyház tevékenységével azonosak. Az uralkodó osztály bűnei és a török hódítás tehát okozati összefüggésbe kerülnek egymással, — nem más ez, mint a 16. századi magyar történelem valóságos összefüggéseinek megsejtése a kor vallásos szemléletének megfelelő fogalmazásban. F. a jövőre is utal: Isten prófétákat küldött a zsidókhoz, hogy eltérítse őket a bűn útjáról, de nem hallgattak rájuk, s ezért a rómaiakkal megsemmisíttette államukat; a magyarokhoz ugyanígy küldi most a prédikátorokat s a végleges pusztulás csak akkor kerülhető el, ha a nép őket követi. — Kiadása: RMKT, II. — írod. Horváth János: A reformáció jegyében (1953); Klaniczay Tibor: A magyar reformáció irodalma (ItK, 1957). Farkas András (Hódmezővásárhely, 1770 — 1832, ? ): költő. Félbeszakadt tanulmányai után rövid ideig református tanító Békés megyében, majd jurátus Pesten. Később bekalandozta az egész országot, s alkalmi verseiben megénekelte a „nevezetesebb” eseményeket (gyűlése-Farkas András (1770—1832) és néhány müve FARKAS ANÍSRAS eoKotfciU U T A Z A S A Щрж*. sí**- fW*, •4S '. - •' A' MISHÓLTZ! GYŰLÉS а' \-ттл тшкж mmmL hassa а a ■ V*i*) ■ Ú . ú I A ZÁSA; IKT A *»**? «**' UM*A» I« *t*AU** , BtKEl J AKKAL ANJDüAS , а мл«**?- ни**»,«** TtsomÜt re*- Mi*».***. rm *«*, *. *?**> ' í V» е tó ú>vsA.t a m йАЛ, i «f. «' tm< (-?•*;. M eseteit ** Ы **** 'Mc * *» 9. Arcviv»« «usti M Ú S Á N А К s e S R В ,(S V a L é SX'áVARSGVA щжщт ÚTAZASA, *** U J о »■ Ax É?á*»e* »£■ *****«X jh. iSÍSSt* чц.кь-АГНАА пыътт ■ tmilt» » .. M&i I УА Ш AS Itó Kt ЫИЙ * V?**' « ъш» (*%&‘***'Ш***л.г <*■ t ? $, Ц 8 0 8 '*« »»«'At ЯЯИЯВв