Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
meg a különböző vezető lapokban és folyóiratokban. Lefordította Faraday: A gyertya természetrajza (1921) és Goethe: Utazás Itáliában (1922) c. művét. Mint kritikus igen sokoldalú: írt képzőművészeti, zenei és irodalmi kritikákat. Határozott színekkel rajzolta portréit, finom esztétikai analízissel mutatott rá a mű jellegzetességeire. A kritikaírást mindig morális hivatásnak fogta fel. Művei: Város (novellák, 1906; Madarász Emillel együtt); Képekről munkásoknak (1907); így történt (Kemstock Károly életrajza,). — írod. Elek Artúr: B. A. (Nyugat, 1924). Bálint Dezső (Bp., 1872 — 1919, Bécs): újságíró, műfordító. 1907-ben a Bonbonniére-kabaré vezetője, 1908-ban a Népszínház—Vígopera társigazgatója volt, végül a Royal-Orfeum igazgatója. Számos színművet, operettet fordított és dolgozott át. Elbeszéléskötete: Gizi levelei (1902). Bálint György (Bp., 1906. júl. 9. —1943. jan. 21., Sztarij-Nyikolszkoje): író, publicista, kritikus, a két világháború közötti magyar marxista kritika és publicisztika egyik legkiemelkedőbb alakja. Érettségi után kereskedelmi szaktanfolyamot végzett, majd 1927 és 1939 között az Est-lapok munkatársa lett. Versei, novellái és kritikái az Est, A Toll, Együtt, Független Szemle, Gondolat, Kékmadár, Magyar Csillag, Magyarország, Népszava, Nyugat, Pandora, Pesti Napló c. lapokban, ill. folyóiratokban jelentek meg, 1925-től. Német nyelvű verseit és novelláit az Arbeiterzeitung, Eulenspiegel, Frankfurter Volkstimme, Kunst und Volk, Neue Bücherei és a Pester Lloyd közölte. 1939-ig a Daily Express tudósítója volt. Sokat járt külföldön, Spanyolországban jártam c. kötete is egyik utazásának terméke (1938), élesen antifasiszta tartalma miatt azonban nem jelenhetett meg. A Pesti Napló megszüntetése után a Népszavának és az Újságnak lett munkatársa. A háború alatt ismételten behívták, 1942-ben átmenetileg letartóztatták, majd büntetőszázadba hurcolták. A Sztarij-Nykolszkoje melletti kórházban halt meg. — Életműve elszánt és pontos bírálata az embertelenség és barbárság korának: ereje, maradandósága a szigorúan tudományos világszemléletben, B. harcos humanista meggyőződésében és sajátos írói-kritikusi kvalitásaiban rejlik. Legfőbb műfaja: az aktualitásokra visszhangzó reflexió, egy-egy tollára kívánkozó jelenség — politikai esemény, apró hír, egy könyv vagy film, mindennapos utcai jelenet — egyszerre komoly hangú és ironikus elemzése. Egyike József Attila és Derkovits Gyula első értő kritikusainak. Kritikusi, publicisztikai munkásságában az antifasiszta népfront gondolata nyilvánult meg, korában ritka következetességgel. Hangja gyakran keserű, néha szinte szkeptikus, de egyike azoknak is, akik a legpregnánsabban fogalmazták meg és hirdették a bele nem nyugvás érveit és indulatait: „Felháborodom, tehát vagyok. A felháborodás — a mai társadalomban — a szellemi ember létének legmagasabb rendű kifejezése.” (Jégtáblák, könyvek, koldusok. 1937. Utóhang). — Életében megjelent kötetei: Strófák (versek, 1929); Az idő rabságában (1935); Jégtáblák, könyvek, koldusok (1937); Az állatok dicsérete (1938); Veszély Ázsiában (1940); Búcsú az értelemtől (1940). A felszabadulás után kiadott válogatott gyűjtemények: Emberi méltósággal (1947); A szavak felkelése (1954); A toronyőr visszapillant (i960). Fordított Sinclair Lewis, Dickens, Galsworthy, Aldous Huxley, Hawthorne, Elmer Rice, O’Neill, Maugham, Knittel műveiből. — írod. Forgács Antal: Az idő rabságában (Nyugat, 1935); Radnóti Miklós: Az állatok dicsérete (Nyugat, 1939); Boldizsár Iván: B. Gy. (A szavak felkelése c. kötet bevezetője, 1954); Koczkás Sándor tanulmánya A toronyőr visszapillant (i960) c. kötethez; Fehér Ferenc: B. Gy. vagy Szerb Antal? (Kortárs, 1962). Bálint Gyula (Csíkkozmás, 1824—94, Kolozsvár): műfordító. Ferenc-rendi szerzetesvolt, 1851—71 közt táboripap. Többek közt lefordította Dante Isteni Színjátékát (terzina rí mű hexameterekben) és Tasso Megszabadított Jeruzsálemét (Wien, 1863, páros rímű hexameterekben), valamint Phaedrus aesopi meséit (Kolozsvár, 1876). Bálint Hugó (Szolnok, 1877— ?): újságíró, költő. A szolnoki Tisza vidék, majd a Tiszavidéki Újság felelős szerkesztője. 1911- ben a Közgazdaság c. szaklapot szerkeszti, 1912-től 15-ig a Szolnoki Újságot. A Tanácsköztársaság idején a Szolnoki Munkás munkatársa. Ezután visszavonul az újságírástól. Verskötete: Magam ösvényén (Kalocsa, 1934). Bálint Imre (Bp., 1896 — 1954, Bp.): író, újságíró. A Világ, a Magyar Hírlap, majd az Esti Kurir belső munkatársa, a felszabadulás után újra meginduló Világ felelős szerkesztője, 1949-től haláláig az Értelmező Szótár munkatársa volt. Regényei: Reggelre Bálint György Bálint György műveinek új kiadásai