Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
BAL 94 Balogh (Balogh) István naplójának címlapja, az első oldal és a tartalomjegyzék gyas: Röpülj, páva, röpülj (1954). — 2. a 13. sz.-ban kialakult trubadúr-versforma (három keresztrímelésű, 8 — 12 sorból álló szakasz -f- egy 4—6 soros ajánlás; a versszakok végén refrén). Leghíresebb művelője F. Villon, a magyar irodalomban József Attila (villoni formában írt) ~i a legismertebbek. Balog (Balogh) István (Lucs, 1787. vagy 1790. dec. 8. —1873. jún. 21., Pest): színész, színtársulat-szervező, színdarabíró, fordító. Színtársulatával bejárta a Dunántúlt és Felső-Magyarország különböző városait. 1818-ban az ő társulatával nyitja kapuit a székesfehérvári színház. 1839-től a Nemzeti Színház tagja, színész, majd tisztviselő és pénztáros. Áldozatos munkát végzett a színház területén, vállalva az akkori színészélet minden nyomorúságát, az anyagi és erkölcsi elismerés hiányát. A magyar szó terjesztésének vágya tette színdarabíróvá és fordítóvá. A Ludas Matyit mint zenés vígjátékot vitte színpadra. Népszerű volt a Mátyás deák vagy a cinkotai kántor c. bohózata, valamint az Argyrus és Tündér Ilona c. színpadi műve. Sok darabot fordított, főként németből. Értekezése: Népszerű eszmék a magyar színészet előmozdítása és rendezéséről (Vahot Imre Nagy Képes Naptára, 1855). Emlékezései folyóiratokban jelentek meg: Magyar Thalia (1853); Napkelet (1857 — 58); Hölgyfutár (1857, 1859); Színházi Látcső (1863); Magyarország és a Nagyvilág (1878 — 1879); összegyűjtve Barna János adta ki őket (Makó, 1927). Balogh Alajos (Sümeg, 1831 — 86, Sopron): költő. Színész volt, részt vett a szabadságharcban, majd ügyvédi diplomát szerzett. Kisfaludy Sándor kései utánzói közé tartozik. (Sümegvára, Rege a magyar előidőkből, 1858; Zalai ibolyák, Dalkönyv, 1859; Balatonfüredi emlék, Kisfaludy Sándor szoborörökítési ünnepélyére, Veszprém, i860.) Balogh Artúr (Abony, 1866— ?): író, műfordító. A kolozsvári egyetem jogi karának volt tanára. Tudományos munkákon kívül néhány szépirodalmi művet is írt és fordított. Felelős szerkesztője volt a Kolozsvári Újság c. napilapnak, s munkatársa az Ellenzéknek, A Hétnek, a Magyar Géniusznak, a Pásztortűznek és más lapoknak. Balogh Edgár (Temesvár, 1906— ): kritikus, publicista. Tanulmányait előbb Pozsonyban, majd a prágai egyetemen végezte. Újságíróként a szlovákiai magyar baloldali mozgalmak, így a Sarlós mozgalom egyik vezetője lett. Harcos publicisztikában tiltakozott a cseh burzsoázia nemzetiségi és szociális politikája ellen. Számos cikkben és röpiratban leplezte le a német fasizmust; szerkesztésében jelent meg a Barnakönyv Hitler-Németországról és a lipcsei perről (Pozsony, 1934) c. mű. 1935- ben a csehszlovák hatóságok kiutasították, ezután Erdélybe költözött. A Korunk, a Brassói Lapok és a Független Újság munkatársaként jelentős közírói és kritikai tevékenységet fejtett ki: marxista módon bírálta mind a román uralkodó körök, mind a magyar kisebbség nacionalista vezetőinek politikáját. Cikkei a középeurópai népek összefogásának szükségességét hangsúlyozták, a fasizmus terjeszkedése ellen tiltakoztak. 1937-ben egyike volt a marosvásárhelyi találkozó megszervezőinek. A bécsi döntés után egy ideig a fővárosban, majd Kolozsvárt élt. írásaival, melyeket főként a Kelet Népe és a Magyar Nemzet közölt, tevékenyen vette ki részét a haladó, háborúellenes mozgalomban. A felszabadulás óta a romániai magyar irodalmi élet egyik vezetője. 1956-ban az újjászervezett Korunk szerkesztője lett, a kolozsvári egyetemen tanít. Önálló köte-^ tei: íratlan történelem (cikkgyűjtemény, Kolozsvár, 1939); Hármas kis tükör (1945); A Szudétáktól a Fekete tengerig (1946); Az igazi 1848 (1948); Egyenes beszéd (cikkgyűjtemény, Bukarest, 1957) Szovjet tájak, szovjet emberek (Útijegyzetek, Nagy Istvánnal, Kolozsvár, 1957) stb. Művei 1926 óta román fordításban is megjelennek. — írod. Fábry Zoltán: Szegényország ajándéka (Irodalmi Szemle, 1959). Balogh Endre (Marosvásárhely, 1881 — 1925, Kolozsvár): író. Kolozsvári joghallgató korában kezd írni, 1908-tól ügyvéd Marosvásárhelyen, s felhagy irodalmi próbálkozásaival. 1915-ben súlyos betegsége miatt kénytelen az ügyvédi gyakorlatról lemondani és ekkor újra az irodalom felé