Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
fordul. 1920-ban Hajnalhasadás c. elbeszélésével díjat nyert a kolozsvári Napkelet pályázatán. Finom megfigyelésekről tanúskodó írásait az erdélyi és bp.-i lapok közölték. Hajótöröttek (Kolozsvár, 1922) c. kötete kisregényeket tartalmaz, Égő csipkebokor c. regénye csonkán maradt. Elbeszéléseiből Mesét írok neked címmel 1925-ben adtak ki egy posztumusz kötetet. — írod. B. E. emlékezete (összeállította György Lajos, Kolozsvár, 1925, bibliográfiával). Balogh Gyula, beödi (Ihászi, 1837 — 1921, Szombathely): költő. Vas megyei levéltáros volt, 1867-től 1884-ig a Vasmegyei Lapok szerkesztője. Nagyszámú tárcája, költeménye, történelmi, irodalomtörténeti stb. közleménye jelent meg a lapokban. Fontosabb önálló művei: Dalok (1861); Költemények (Szombathely, 1870); Újabb költemények (Szombathely, 1879); A Rákóczinóta (Szombathely, 1887); Klió szolgálatában (Szombathely, 1895) stb. Balogh István (Málnás, 1880— ?): költő. A kolozsvári egyetemen jogot végzett, utána ügyvéd és gazdálkodó Erdélyben. Versei és tárcái főként az erdélyi lapokban jelentek meg. Művei: Andrád Sámuelről (Sepsiszentgyörgy, 1907); Az én utam (versek, Sepsiszentgyörgy, 1910); Adomány (dráma, Csíkszereda, 1928). Balogh István (Miskolc, 1894— ): költő, író. Gyóni Gézával együtt volt hadifogságban; ő hozta haza Gyóni költeményeit. — Művei: Égi karavánok (versek, 1922); Koporsók szállnak (versek, 1924); Karácsonyi versek (1925). Hó — fa (versek, 1926); Gyóni Géza szibériai életrajza (1927); Gyóni Géza utolsó órái (1934). Balogh Károly (Bp., 1879 — 1945, Bp.): irodalomtörténész, műfordító. Anyai ágon Madách Imre rokona. Művei: Madách Imre otthona (1924); Madách-breviárium (1926); Madách, az ember és a költő (1934); Lovagköltők (középfelnémet eredetiből, 1935); Martialis epigrammái (1937); Antik bronztükör (Martialis-fordításokkal, 1940); Római könyv (1941); Csesztvei ősz (versek, 1944)Balogh László (Debrecen, 1919— ): irodalomtörténész, költő, műfordító. A debreceni tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. Középiskolai tanár volt Nagykőrösön, Debrecenben, Bp.-en, majd a Magyar Rádió irodalmi osztályának csoportvezetője. Tanulmányai, kritikái, versei, műfordításai folyóiratokban és napilapokban jelentek meg. Munkái: Szász Károly angol irodalmi kapcsolatai (1942); József Attila (1943); Magyar irodalmi olvasókönyv (1958). Balogh Pál (Oroszország, 1905 körül — ?): műfordító. 1917-től 1919-ig Pétervárott élt, majd végigvándorolta Oroszországot. A Szovjetunióban töltött éveiben Petőfi verseit fordította oroszra. 1928-ban Bp.-en telepedett le. 1932-ben Gorkij egyik regényének fordításán dolgozott. Életéről, irodalmi tevékenységéről semmi közelebbi adatot nem ismerünk. Balogh Sámuel (Nagybarca, 1796 — 1867, Serke): egyházi és szakíró. Többfelé volt ref. lelkész, a legkülönbözőbb témakörökből számtalan cikke jelent meg elsősorban a Közhasznú Ismeretek Tárában. A szépről és fenségesről c. filozófiai pályaművét az Akadémia 100 arannyal jutalmazta (1842). Jelentősebb kötetei: Áhitatosság óráji. . . (1828 — 30); A különc (3 kötetben, La Fontaine után, 1829); Az ezüst lakodalom (színmű Kotzebue után, Kolozsvár, 1831); Érzékeny történetek (Kolozsvár, 1832). Balogh Tihamér, Almási Balogh Tihamér (Pest, 1838 — 1907, Bp.): író. Nagykőrösi diák korában Arany János buzdította írásra; főleg népszínművei arattak sikert. Orvos volt. Népszínművei : A milimári (1880); Czigány Panna (1884); Sári néni (1885) stb. Egyéb színművei: A miniszterelnök bálja (Arad, 1869); Két év múltán (1881); Miniszteri tárca (1893) stb. — Számos orvosi könyve is megjelent s 12 évig szerkesztette a Homeopathia c. szakfolyóiratot. 1881-ben lefordította Moliére: Botcsinálta doktor c. színművét. Balogh Zoltán, Almási Balogh Zoltán (Pest, 1833 — 1878, Tokaj): költő. Birtokos nemes volt, a szabadságharcban tüzértiszt lett. Külföldi és hazai festészeti tanulmányai után, 1861-ben megindította az Új Nemzedék c. lapot, melyet néhány hónap múlva betiltottak. Versei, képzőművészeti és más írásai korabeli folyóiratokban jelentek meg. Önálló művei: B. Z. Költeményei (Pest, 1855); Költemények (1856); Alpári (költői regény hat könyvben, 1871). Összes műveit életrajzi bevezetéssel szerkesztette és kiadta Zalár József (3 köt., 1882 — 83). Bán Aladár (Várpalota, 1871 — 1960, Bp.): irodalomtörténész, költő, műfordító. Neve 1889 előtt: Banwarth. Gimnáziumi tanár, BÁN 95 Balogh Károly és Balogh Sámuel egy-egy művének címoldala