Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
BÁN 98 milliókat, a porból állatot, állatból embert formáló időt. Nem látja szakadéknak a szervest a szervetlentől, az embert a kőtől elválasztó űrt. Sőt, testvére minden: fa, kő, csillag, anyag nagy rohanásában. Amikor a kozmikus erőkkel játszik: »a megbokrosodott nappal«, a »futásnak bomlott« éjszakával, tudja, hogy mindez egy vele, hisz a nagy hullámzásnak ő is egy kiszakadt karéja csak.” — 1927-ben szerkesztette a Forrás c. antológiát, s egy gyűjteményes kötetben rövid tanulmánya jelent meg Balassi Bálintról. — Munkái: Búzák születése és halála (A föld szimfóniája, 1918, Omszk); Örök arc (Trilógia, versek, 1920, Taskent, 1925, Bp.); Közelebb a földhöz (versek, 1931). 1927-ben néhány verse francia fordításban is megjelent. — írod.: Németh László: Nyugat, 1927; Sárközi György: Nyugat, 1931; Féja Géza: Magyar írás, 1935. Bányai László (Hódmezővásárhely, 1904 — ): író, tanulmányíró. Gimnáziumi tanulmányait Hódmezővásárhelyt végezte és a Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett diplomát. Első cikkei 1921-ben jelentek meg. Néhány évig József Jolán volt a felesége és így megírta érdekes, bár elfogult emlékezéseit József Attiláról. Végit Tamás írói áhíév alatt dalokat és dalszövegeket is írt; tárcáit, elbeszéléseit, verseit, tanulmányait a Magyarság, a Nemzeti Újság, a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Napkelet hasábjain adta közre. Megjelent munkái: Lázár lakomája (elbeszélések, Hódmezővásárhely, 1926); A gazdatartozások szabályozása (Interpretáció, 1934); Az utolsó szó jogán (regény, 1942); Négyszemközt József Attilánál (életrajz, tanulmány, 1943). Bányai (Baumgarten) László Pál (Kőrösbánya, 1907— ): romániai magyar költő, író. Fiatalon újságíró lett Erdélyben, majd egyetemre ment. Bp.-en, Grenobleban és Párizsban tanult. Néhány évig tanár volt. Verseket, novellákat, cikkeket írt. Több erdélyi folyóiratnak — így az Erdélyi Helikonnak, a Korunknak, a Pásztortűznek — volt munkatársa. Munkái: La Suisse Orientale (Párizs, 1930); Tavaszi szél (versek, Marosvásárhely, 1958). Újabb írásait főképp az Igaz Szó közli. Tanulmánykötete: Együtt élünk, együtt építünk (Bukarest, 1957). Bányai Pál (1901— ): író. A csehszlovákiai magyar irodalom egyik vezető egyénisége a két háború közötti időben. Haladó mondanivalójú könyveinek szereplői öntudatra ébredt proletárok, kommunisták, parasztok, erdei munkások. Az ő életükről, sztrájkjaikról írta Felsőgaram (Pozsony, 1934) c. regényét. Stílusa szemléletes, de erősen naturalista. Másik regénye, a Fakó földek (Pozsony, 1936). Barabás Ábel (Homoród-Karácsonyfalva, 1853 — 1918, Temesvár): irodalomtörténész. Erdélyben volt unitárius lelkész, majd főiskolai tanár. Jelentősebb önállóan megjelent művei: Propertius és Kisfaludy Sándor szerelme (Temesvár, 1902); Kazinczy és hatása (Temesvár, 1907); Az epikai, lírai és drámai költői műfajok történeti fejlődése (I—II., Temesvár, 1917). Barabás Ábel (Verespatak, 1877 — 1915, Kolozsvár): irodalomtörténész. Az egyetemet Kolozsvárt végezte, ott is tanított haláláig az unitárius főgimnáziumban. Számos cikke, tanulmánya jelent meg erdélyi, bp.-i és németországi napilapokban, folyóiratokban. Többször s huzamosabb ideig tartózkodott külföldön, főleg Weimarban. Leginkább Goethével, Petőfivel és Vas Gerebennel foglalkozott. — Művei: Esperanto világnyelv (Kolozsvár, 1898); Vas Gereben (1903); Goethes Wirkung in der Weltliteratur (Leipzig, 1903); Renaissance a dalköltészetbcn (1904); Petőfi (1907); A felhők (1908); A jövő évtized regénye (1910); Vas Gereben (1911); Goethe (1911) stb. Kiadta Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányait (Petőfi-Könyvtár, 1909); Turgenyev és Csehov műveiből fordított. Barabás Gyula (Marosvásárhely, 1894 — ): író, újságíró. A négy középiskola elvégzése után asztalosmunkás Erdélyben. Első írásait 1914-től közli a Népszava, ekkor a fővárosba költözik, itt gyári munkás; karcolatai, elbeszélései gyakran jelennek meg a Népszavában. Az 1918-as októberi forradalom után részt vesz a szakszervezeti életben, 1920-tól húsz éven át a Népszava belső munkatársa. Egyik írása miatt 1924-ben egy évi fogháztüntetésre ítélték. írásai ezután több magyar és külföldi napilapban is napvilágot láttak. Műveinek főhősei többnyire önmagukkal vagy a környezetükkel meghasonlott emberek, akik szemben állnak a fennálló társadalmi renddel, útjukat az indulat és az érzelem vezeti. A proletariátus sorsának bemutatása mellett kedvelt témája az erdélyi parasztság rossz helyzete. Későbbi műveiben is szívesen fordul Erdély történetéhez témáért. — Regényei: Álmodok,