Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
lázadók (1929); Székely erdők alján (1932); Domáldi jegenyék (1936, ezzel a Bolyaiakról szóló regényével elnyerte a Révai Könyvkiadó Vállalat 3000 pengős Jókai-diját); Szomorú Oránusz festője (1936); Elveszett arcok (1938); Köd a Maroson (1940); Vihar Erdélyben (1940) stb. A felszabadulás után a Szabad Szó c. napilap rovatvezetője, itt jelennek meg írásai, majd a lap megszűnése után abbahagyja az irodalmi munkásságot. Néhány művét az 1940-es években lengyelre fordították. Barabás Tibor (Pécel, 1911. aug. 27.— ): író. A munkásmozgalomba fiatalon kapcsolódott be. írásait a Népszava, Az Újság, a Szép Szó, a Literatura, a Magyar Hírlap közölte. 1941—45 között munkatáborba hurcolták. A felszabadulás után, 1949- ig a Magyar írók Szövetségének főtitkára volt, tevékenyen részt vett az irodalmi és a közéletben. Cikkeit, tanulmányait, riportjait számos napilap és folyóirat közölte, némelyik külföldön is megjelent. Irodalmi munkásságáért József Attila-díjjal és Kossuth-díjjal tüntették ki. A felszabadulás előtt írt elbeszéléseiben a munkások, nyomorgó értelmiségiek, dolgozó kisemberek életét mutatja be reális színekkel. Máglyák Firenzében (1942) c. történelmi regényében Savonarolának állít emléket, de lényegében a fasizmus kegyetlen fanatizmusát mutatja be allegorikus formában. Tanulmányokat ír a magyar történelem és irodalom nagy alakjairól, hogy az ő példájukkal is mozgósítson a fasizmus elleni harcra (Az európai szellem magyar úttörői, 1942; a Martinovics élete csak 1945-ben jelenhetett meg). A felszabadulás után írott művei sok irányú érdeklődésére mutatnak. Egy bányász élete (1945) c. regényében a munkásosztály hősi küzdelmét mutatja be, elbeszélésköteteiben nagy szeretettel fordul a múlt küzdelmes évei felé, de meglátja a jelen témáit is. Főbb művei: Magyar jakobinusok (dráma, 1950); Rákóczi hadnagya (filmforgatókönyv, 1953); A császár parancsára (filmforgatókönyv, 1957); Egy dmíró emlékiratai (i960). Újabb szépirodalmi műveiben arra törekszik, hogy a zeneirodalom nagy alakjait közelebb hozza a közönséghez: Beethoven (1956); Mozart párizsi utazása (1957); Örök dallamok (1959). Más művei: József Attila, a szegénység költője (1940): Irodalom és haladás (1946); Bulgáriai utazás (1947); Egy nép nevelői (1947); Új krónika (1956); Fenn és lenn (i960); Génuai randevú (1961); A könyv hatalma (1961); Karácsonyi történet (1962) stb. Bevezető tanulmányt írt számos regényhez, antológiához is. írásait lengyelre és bolgárra fordították, legújabban oroszul is megjelent a Rákóczi hadnagya és a Beethoven. Barakonyi Ferenc (1611—75 körül): felvidéki középnemes, költő. Egyetlen hiteles fennmaradt versében kedvese halálán kesereg (1653). Wesselényi nádor és Széchy Mária bizalmasa volt s jóvoltukból lemásolta maga számára Balassi szerelmi verseinek kéziratát. A régebbi irodalomtörténet egy kötetre rúgó ének szerzőjének tekintette, mert Erdélyi Pál az ún. Telekikódex valamennyi versét — tévesen — neki tulajdonította. — írod. Erdélyi Pál: B. F. költeményei (Kolozsvár, 1907); Klaniczay Tibor: B. F. (Magyar Századok, 1948). Baránszky-Jób László (Újpest, 1897. dec. 2.— ): irodalomtörténész, esztéta. Magyar-német szakos középiskolai tanár, később egyetemi magántanár volt. 1938-tól 1948-ig az Esztétikai Szemle szerkesztője, 1946-tól 1949-ig az Embernevelés c. pedagógiai folyóirat főmunkatársa. Széleskörű munkásságot fejtett ki az esztétika, irodalomesztétika és pedagógia területén. Tanulmányai magyar és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Régebbi írásai a szellemtörténet hatása alatt álltak. Jelentősebb önálló munkái: Az esztétika látszat-valóság problémája (1932); Teremtő egyéniség, belső forma (1934); A stíluselmélet új útjai (1934); Irodalomtörténet és esztétika (1935); Bevezetés az esztétikába (1935); A magyar széppróza története szemelvényekben (1937); Az impresszionizmus irodalmunkban (1938); Az esztétika autonómia-kérdése (1939); Líránk formanyelve a nyugatos nemzedék után (1944); A modern ízlés (1946); Természeti szép és művészi érték (1948); Arany János lírai formanyelvének fejlődéstörténeti helye (1957)Bárány Ágoston (Miskolc, 1798 — 1849, Makó): költő, író, az MTA levelező tagja. Ügyvédként dolgozott, de levelezés útján korán kapcsolatba került Kazinczy Ferenccel, s az ő bíztatására írta verseit, elbeszéléseit, nagyszámú történeti életrajzát és történeti cikkét a korabeli folyóiratokba és zsebkönyvekbe. Életrajzai nem tudományos forráskutatások alapján készültek, mert céljuk csak a hazafias lelkesítés volt. Útirajzai Vándorpályán címmel jelentek meg a Társalkodóban. Később érdeklődése egyre jobban a történelem felé fordult, 7* 99 BÁR Bárány Ágoston és egyik művének címlapja