Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
BÁR 100 különösen amikor hivatalosan is levéltári munkát végzett délvidéki levéltárakban, így készültek el legfőbb művei: Torontál megye hajdana (Buda, 1845) és Temes vármegye emléke (Nagybecskerek, 1848). — írod. Toldy Ferenc emlékbeszéde B. A.-ról (Akad. Értesítő, 1852). Bárány Boldizsár (1793 — 1860): író. A Dunántúlon volt ügyvéd. Több magyar történelmi tárgyú színdarabot írt. A 19. sz. elejének magyarosító írói közé tartozott. Részletes bírálatot írt a Bánk bán első kidolgozásáról; Katona József fel is használta ezt a második kidolgozásban (Bánk bán rostája, 1814; a Kisfaludy Társaság Évlapjai Új folyamának 3. kötetében közölte a kéziratos bírálatot Lipóczy György, 1869-ben). B. színműveket is írt és dolgozott át a pesti magyar színtársulat számára: Árpádiház (színjáték, Székesfehérvár, 1836). Több műve kéziratban maradt. — írod. Bayer József: A magyar dráma története (2 köt., 1897); Moiret Margit: B. B. élete és munkái (1943). Bárány György, Szeniczei (Beled 1682 — 1757, Szentlőrinc): evangélikus lelkész, vallásos író, bibliafordító. Lefordította Francke német pietista író gyermeknevelési munkáját (1711), Luther kis- és nagy kátéját (1750). Sartorius Szabó Jánossal és Bárány Jánossal együtt lefordította az Újszövetséget (1754). Bárány Péter (Miskolc, ? —1829, Új- Arad): fordító. A pesti egyetemen végezte tanulmányait, majd Széchényi Ferencnek lett titkára. 1791-ben elnyerte a Görög és Kerekes által Bécsben kitűzött pályadíjat Magyar psychológiájával, mely azonban kéziratban maradt, s úgy látszik, elkallódott. Lefordította Campe Seelenlehre-jét is, de ezt sem adta ki. Megjelent fontosabb munkái: Jutalomfelelet a magyar tudóstársaság felállítása iránt (1791, Hadi és más Nevezetes Történetek mellékletében); A köznép megvilágosodásáról (1791, Bécs, J. D. Ewald után németből); A találtgyermek (vígjáték, 1791, Pest, Brüll után németből). Bárány Tamás (Bp., 1922. márc. 21.— ): író. A pesti és a kolozsvári egyetemen bölcsészetet és jogot végzett, utána a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, maid tisztviselő volt 1945-ig. Szerkesztette a Budapest c. folyóiratot, később a Magvető kiadó lektora volt. Már 15 éves korában megjelent egy verseskötete (Álomváros), ezt még két kötet vers követte. Igazán mégis a regényírás területén érzi otthon magát. Jó érzékkel keresi a közelmúlt és a jelen társadalmának érdekes, sokszor kényes problémáit: az antiszemitizmust, a családi élet bomlását, a háború borzalmait, a munkaerkölcs, a disszidálás kérdéseit stb. írásaiban szívesen él a szatíra eszközével. Első regénye, a Szélcsend 1943-ban jelent meg. További művei: És megindulnak a hegyek (1947); Húsz év (1954, József Attila-díjjal tüntették ki); Rákóczi zászlai (ifjúsági regény, 1955); Kormányválság Paranában (regény, 1955); Sírás (elbeszélések, 1957); Űzött vad (kisregény, 1959); Apátián nemzedék (i960); íratlan törvény (1962); Kis ház a szigeten (1963) stb. Legnagyobb sikerét a Csigalépcső c. regényével aratta (1956), melyből film is készült. Több rádiójátékot is írt. A második kakasszó c. drámáját a Petőfi Színház mutatta be 1958-ban. Baranyai József (Kamocsa, 1876— ): író, publicista. Több lap munkatársa volt, 1907-től szerkesztette a Komáromi Lapokat. Szépirodalmi munkáinál jelentősebbek tudományos munkái. — A régi Csallóköz (1911); A csallóközi aranymosás (1911) ; A komáromi nyomdászat és sajtó története (1914). Baranyai Pál (5 — 1545, Székesfehérvár): költő. Egyike volt a reformáció első hirdetőinek. Székesfehérváron működött. Egyetlen ránk maradt munkája A tékozló fiúról szóló bibliai história. Munkájának versformája feltűnő: a szapphói formát közelíti meg, rímekkel. — Némely feltevés szerint В. azonos volna Muche Pál pozsonyi kanonokkal. — Históriáját kiadta Szilády Áron: RMKT, II. köt. (1880). Baranyai Zoltán, Nagyszőllős, 1888 — 1948, Notre Dame, Chicago mellett): irodalomtörténész és jogi író. Genfben követségi tanácsos volt és a Nemzetek Szövetségében a magyar ügyek intézője, később az Egyesült Államokban az indianai egyetem tanára. Főként a francia irodalommal foglalkozott, cikkei javarészt a Magyar Szemlében jelentek meg. Főműve: A francia nyelv és műveltség Magyarországon, XVIII. század (1920). Baranyai Decsi Czimor Jáncs, írói nevén Johannes C. Decius Barovius (16. sz): humanista író. Nemesi családból származott; a tolnai, debreceni, kolozsváriref. iskolában, majd a wittenbergi egyetemen tanult. 1591 végén a marcsvásárhelyi iskola tanítója lett,