Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
BAR faludy Társaságot, ennek egyik alapítótagja. 1832-ben az országos bizottság munkálataira „in re litteraria et educationali” terjedelmes véleményt nyújt be. Kitűnő heraldikus is. Leírásai, regény- és színműfordításai, versei és novellái részben kora folyóirataiban jelentek meg. Heraldikai gyűjteménye, jogi és történelmi dolgozatai, valamint irodalmi kéziratainak nagy része az 1838-as árvízben elpusztult. Nevezetes írása Naplója, melynek kézirata a Nemzeti Múzeumban van. — írod. Az MTA Almanachja, 1863 (Budapesti Szemle, 1885). Bartha József (Sáta, 1866— ? ): irodalomtörténész. Gimnáziumi tanár volt. Irodalmi tankönyveket, irodalomtörténeti, nyelvészeti, stilisztikai cikkeket, tanulmányokat írt, 1938-ban megjelent egy verskötete is Hulló lombok címmel. Műveiben élesen támadja kora minden haladó mozgalmát és íróját. Nagyobb művei: Két nemzedék magyar irodalma (1926, Irodalmunk az 1875 — 1925. évkörben); Az új magyar irodalom kis tükre (1937). Bartha Miklós (Rugonfalva, 1847. nov. 14.— 1905. okt. 19., Bp.): politikai író és szónok. 1873-ban választják első ízben képviselővé. Ellenzéki, függetlenségi programmal lép fel, szövetségben Ugrón Gáborral, akinek Baloldal c. lapjában (Székelyudvarhely) cikkezik is. 1880-ban indít lapot Kolozsvárott Ellenzék címmel. Itt közzétett cikksorozatával ő indítja el azt a mozgalmat, mely azután az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) alakulásához vezet. Újra képviselővé választják, ekkor a fővárosba költözik, s a Magyarország vezércikkírója lesz. Éles támadásokat intéz a kormány, s különösen Bánff у Dezső és Kristóffy József ellen. Ellenzékiségében azonban nem a haladó, hanem retrogád, nacionalista erők elégedetlensége fejeződik ki; Ady számos cikkében támadja. A régi függetlenségi pártot a fúzió után elhagyja, s Ugrón Gáborral külön pártot szervez. — Lendületes szónoklatain és politikai cikkein kívül szépirodalmi próbálkozásai is említést érdemelnek. Hangulatok címmel 1897-ben tárcáit tette közzé, színes útirajzokban számolt be olaszországi és dél-franciaországi útjairól. Kazárföldön c. munkája (1901) Kárpát-Ukrajna szociális bajaira irányítja a figyelmet, de nacionalista és antiszemita irányzata a haladó közvélemény ellenkezését hívta ki. Sikertelenek voltak színpadi próbálkozásai (Melanie c. darabját 1888-ban mutatta be a kolozsvári Nemzeti Színház, Feleség c. drámáját pedig 1902-ben a bp.-i Vígszínház). — Öszszegyűjtött munkáit 1908 — 13 között 6 kötetben rendezte sajtó alá Samassa János, 113 Szmertnik István és Sztankovics Ferenc. — írod. Sebesi Samu: В. M. élete és működése, 1847—1905. (B. Összegyűjtött munkái Itk, 1908); Kemény Gábor: В. M. és a nemzetiségek (Pécs, 1943). Bartha Miklós Társaság: irodalmi és politikai társaság, amely 1925-ben alakult Bp.-en, elsősorban Erdélyből, továbbá a felvidéki részekről és a Vajdaságból az első világháború után Mo.-ra került írókból és egyetemi hallgatókból. A társaság eszmeileg és politikailag nem volt egységes. Megalakulása idején a Szabó Dezsőféle faji mítoszt valló része volt hangadó, az 1920—30-as évek fordulóján, a világgazdasági válság hatására a baloldali, a marxizmushoz közeledő csoport (ehhez tartozott ekkor József Attila is) került előtérbe. Más része Bajcsy-Zsilinszky Endre agrárpártjával állt kapcsolatban, s Előőrs c. lapjában tette közzé írásait. A társaság ekkor sokat foglalkozott a magyar agrárproletariátus és szegényparasztság kérdéseivel, falukutatást szervezett, földreformot követelt. 1932-ben a forradalmi munkásmozgalom felé orientálódó vezetőségét a jobboldal megbuktatta, s ettől kezdve a társaság egyre inkább a nacionalizmus, az ellenforradalmi rendszer, egy kis része pedig (pl. Oláh György) a nyílt fasizmus útjára lépett. Bartholomäus Pannonius (Buda ?, 1490 ? — 1522 után): humanista író és költő. Családja német eredetű lehet, innen a Frankfordinus előnév is. A bécsi egyetemen tanult; itt ismeretséget kötött a legjelesebb humanistákkal. 1515-ben magiszter volt. 1517-ben hazajött Budára. Rómában is járt; 1522-ben tért vissza Mo.-ra, s Körmöcbányán telepedett le. Csatlakozott Luther híveihez. A Reuchlin-féle homéroszi Béka-egérharc (Batrachomyomachia, Bécs, 1516) latinra való átdolgozását követően hamarosan két, Plautus nyomán készült humanista vígjátékot is kiadott Comedia Gryllus és Vigilantiae et Torporis Virtute arbitra certamen címen (mindkettő: Bécs, 1519?). — írod. В. Frankfordinus P.: Opera, quae supersunt (Ed.: Vargha Anna, 1945); Kardos Tibor: A magyar vígjáték kezdetei (Kodály Zoltán Emlékkönyv, 1953; Zenetudományi Tanulmányok, I. köt.); Klaniczay Tibor: A Kodály Emlékkönyv irodalomtörténeti tanulmányai (Az MTA I. Osztályának Bartha Miklós • I ■ I 8 Magyar Irodalmi Lexikon I.