Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
B
román folyóiratban is megjelentek. — írod. Arany László: B. K. emlékezete (1876); Gyergyai Albert: B. K. (Nyugat, 1921). Berda József (Bp., 1902. febr. 1.— ): költő. Fiatal korában volt lakatos, kifutó, könyvügynök stb. Első verseihez (Könynyek útja és egyéb írások, antológia, 1923) Krúdy Gyula írt előszót, majd a Nyugat, a Széphalom, az Est-lapok munkatársa lett. 1944-ben Baumgarten-díjat kapott. Verseskötetei: Áradás (1926); Vérző napok (1927); Egyedül (Újpest, 1928); Irgalmas szegénység (Újpest, 1931); Öröm (Újpest, 1930); Örökkévaló lobogással (Újpest, 1932); Férfihangon (Újpest, 1933); Indulat (Szeged, 1935); Emelt fővel (Újpest, 1937); Méltó a szóra (válogatott versek, Újpest, 1938); Sötétség (Újpest, 1939); Béke (Újpest 1940); Ördögnyelv (1941); Fény és árnyék (Karcag, 1943): Válogatott versei (1944). Legfőbb költői mondanivalója az érzéki javak dicsérete: ódái hangon ír az evés, ivás és a természet gyönyöreiről. Epikureizmusának azonban sajátos költői alkatán, erős vitalitásán kívül társadalmi gyökerei is voltak: az ellenforradalmi kor hazug eszményei ellen lázadtak, tiltakoztak versei. Epigrammatikus tömörséggel fogalmazza meg mondanivalóját, egyszerűség és világosság jellemzi stílusát s ehhez legjobban illeszkedő versformáját, a szabadverset is. Közvetlenül nem kapcsolódott be a társadalmi küzdelmekbe, de a baloldali költőknek, pl. József Attilának mindvégig barátja, hű fegyvertársa maradt. A felszabadulás után megjelent kötetei (Égő évek fölé, 1949; Élj és énekelj!, válogatott versek, 1954; Ostor és olaj ág, 1957; így igaz!, 1961) gondolatilag igényesebb, elmélyültebb módon folytatták sajátos költői hangját: a korábbi hedonista vidámság filozofikus derűvé nemesedett bennük. — 1942—44 között egyes verseinek német fordításai jelentek meg folyóiratokban. — írod. Illyés Gyula: Egyedül (Nyugat, 1929); Bálint György: Irgalmas szegénység (Nyugat, 1931); Kovalovszky Miklós: Élj és énekelj! (Új Hang, 1955). Berde Mária Julianna (Kackó, 1889. febr. 5. —1949. febr. 20., Kolozsvár): író, költő. Az első világháború előtt lépett fel műveivel, utána az erdélyi magyar irodalmi és szellemi élet egyik számottevő alakja lett. Főként regényeket írt. Jól ábrázol, az érzelmeket vizsgálja s szerepüket erkölcsi szempontból értékeli. Főként a férfi és a nő helyzete, egymáshoz való kapcsolatuk foglalkoztatja. Első regényében a század eleji, önállóságra törekvő fiatal leány történetét rajzolja (Az örök film, 1917), s ettől fogva mindig saját korának kérdései foglalkoztatják írásaiban. Jellemző témái: a nő erkölcsi kötöttsége és élethez való joga (Haláltánc, 1924), a hűség és hűtlenség egyéni megítélése (Romuáld és Andriána, Pozsony, 1925); Tüzes kemence (1936), a leányanya fölmentése (Szent szégyen, 1925). Szentségvivők (Arad, 1935) c. regényében az erdélyi írók küzdelmeit festi, a Hajnal emberei (Kolozsvár, 1946) történeti tárgyú: Szász Károly életregénye, Erdély szellemi életét mutatja be a múlt század közepén. A reális ábrázolás mellett van érzéke a költői, szimbolikus mesealkotásához is (Rina kincse, Temesvár, 1923; Szegény, kicsi Jula, 1926). Lírája férfias, az epikum felé hajlik. Több színdarabot írt, s kiadott egy székely népmesegyűjteményt. Francia, német és román nyelven jelentek meg versei és elbeszélései. Berecz Károly (Rimaszombat, 1821 — 1901, Miskolc): költő, író. Jogot végzett. 1839-től jelentek meg müvei az Athenaeumban és más lapokban. Nagy népszerűségre tett szert, így az 1843/44-es országgyűlésen az ifjúság egyik vezetője lett. A szabadságharc idején a Közlöny segédszerkesztője. A szabadságharc bukása után különböző lapokba írt verseket, elbeszéléseket, kritikákat, 1854-től, Nagy Ignác halála után két évig szerkesztette a Hölgyfutárt. 1874-től az Akadémián tiszviselősködött. — Verseiben radikális változásokat hirdet, fel akarja rázni a nemzetet (Polgárhit), forradalmi erővel tiltakozik az elnyomás ellen (Népéletből). Elbeszélő stílusa könnyed, szellemes. Szabad hangok (Lírai költemények, Pozsony, 1848) a szabad sajtó első könyve. Emlékirataiban ifjúkori élményeiről számol be: A régi,,Fiatal Magyarország” (Emlékezések, Vázlatok, 1898). Versei jelentek meg német nyelven 1875-ben és 1882-ben. Beregszászi Pál (17. sz.): szilágysági prédikátor és énekszerző. Legjelentősebb műve a Keserves zokogó sírással teljes história, melyben tatár fogságának szörnyű élményeit énekelte meg. A história B. fogságba esése után hét évvel, 1696-ban jelent meg nyomtatásban, Lőcsén. Berend Miklósné, Kilényi Júlia (Bp., 1887—1956, Bp.): író. Történelmi és társadalmi regényeket írt az ellenforradalmi korszak szellemében. Műveiben 142 BÉR