Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
D
DEZ utazás c. sajátos műfajú útinaplójában (1961) görögországi útjának eredményeit 254 írta meg, Hellász-élményét összegezte. Főbb munkái: A mulatságos tenger (versek, 1936); Barátaimhoz (versek, 1939); A művészi tudatosság Kallimachos költészetében (doktori értekezés, 1941); Az élő Kosztolányi (tanulmány, 1945); Margitszigeti elégia (versek, 1945); Budapest tündérváros (tanulmányok, versek, 1946); Levél a hegyről (versek, 1946); Önkéntes határőr (elbeszélő költemény, 1951); Jövendő tükre (versek, 1950—54,1954). Odüsszeia-fordítása 1947- ben, Iliász-fordítása 1952-ben jelent meg. Fordította még többek között Catullus, Plautus, Kallimakhosz, Platón, Shakespeare, Szophoklcsz, Euripidész, Arisztophanész, Aiszkhülosz, Anakreón, Firdauszi, Horatius, Ovidius, Iszakovszkij, Milne, Slowacki, Stevenson stb. műveit. — Verseinek fordításait bolgár, lengyel, orosz és román antológiák közölték. и Dézsi Lajos két munkájának címlapja dezilluzionizmus: a múlt század egyik irodalmi irányzata, mely a modem valósággal megbirkózni nem tudó, eszményektől megfosztott romantikus alkatú írók életszemléletét tükrözi. Flaubert fejlődésregénye, az Érzelmek iskolája, Baudelaire költészete, a századvég dekadensei a hű lírai és epikai képét adják. Dezsényi Béla (Bp., 1907— ): sajtótörténész, könyvtáros. Egyetemi tanulmányait a bp.-i és a genfi egyetemen végezte mint az Eötvös Kollégium tagja. Tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának vezetője. 1946-ban egyetemi magántanár, 1949-ben a Könyvtártudományi Intézet előadója. Fontosabb munkái: Az első magyar képes hetilap (1940); A magyar hírlapirodalom első százada (1941); Magyarország és Svájc (1946); A magyar sajtó története a Dunatáj országaiban (1947); A magyar sajtó 250 éve (1954). Ezenkívül számos cikket írt a Magyar Könyvszemle, Irodalomtörténeti Közlemények, Századok, Könyvbarátok, Könyvtáros c. folyóiratokba. 1946 óta szerkeszti a Magyar Folyóiratok Repertóriuma c., havonkint megjelenő bibliográfiai kiadványt. Dézsi András (16. sz.): debreceni iskolamester (1549-től 52-ig), a bibliai epika buzgó művelője. Hat bibliai tárgyú és egy temetésre való elbeszélő éneke maradt fenn. Valamennyi megvan Bornemisza énekeskönyvében (1582). A legsikerültebb Az ifjú Tóbiásnak házasságáról szóló (1550). Elég jól, olykor ügyesen versel, de gondolatmenete gyakran kapkodó. Erkölcsi tanításra törekszik, ez a történetnél is fontosabb neki. Gyakran kitér a magyar viszonyokra. Moyses és Josue /iádéban a török megtérését is reméli. A Világ kezdetitiil lőtt dolgokról írt énekében középkori módra ő is (akárcsak Benczédi Székely István vagy Bornemisza Péter) három kétezeréves korszakot ölel fel, melyből a második Dániel négy bírod dmát foglalja magában (Babilónia, Perzsia, Makedónia, Róma), a harmadik pedig, amely az övé, az utolsó ítélettel fog végződni, méghozzá hamar. — Halotti éneke: Adj idvösséges kimúlást 1566-tól a 19. sz. elejéig megtalálható a protestáns énekeskönyvekben. — (RMKT, IV.). — írod. Horváth János: A reformáció jegyében (i953)Dézsi Lajos (Debrecen, 1868. aug. 23.— 1932. szept. 17., Bp.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Főleg a régi magyar irodalommal foglalkozott. A szegedi egyetemen József Attilát is tanította, segítette. Önállóan megjelent főbb munkái: Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése (1895); Szenczi Molnár Albert (1897); Magyar író és könyvnyomtató а XVII. sz.-ban (I. Misztótfalusi Kis M., II. Páriz Pápai F., 1898, 1899); Bevezetés az irodalomtörténetbe (1903); A magyar irodalomtörténet-kutatás feladatairól (1904); Mikes Kelemen fordításairól (1905); Balassa és Rimay istenes énekeinek bibliographiája (1905); Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliographiájához (1906); Tinódi Sebestyén (1912); Br. Jósika Miklós (1916); Erdélyi arcképek és képek (Kolozsvár, 1926); Magyar történeti tárgyú szépirodalom (1927). Számos művet rendezett sajtó alá jegyzetekkel kísérve. Legfontosabbak: Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai (1898); Arany János magyar irodalomtörténete (1908); Tinódi Sebestyén: János király széphistóriája (1911); Telamon király széphistóriája (1922); Balassa Bálint minden munkái (1924); Ilosvai Péter: Az hires neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről.. . való história (1924); Rosnai Dávid: Horologium turcicum (1926); A XVI. századbeli magyar költők művei (RMKT, VII., 1929); Kazinczy Ferenc Munkái (1928); Salamon királynak . . . Markalffal való tréfabeszédek rövid könyve (1930). Szerkesztette a 3 kötetes Világirodalmi Lexikont (1931 — 33), átnézte a Ványi Ferenc-féle Magyar Irodalmi Lexikont, számos irodalomtörténeti folyóiratot s könyvsorozatot szerkesztett.