Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
E
ЭМ ÉRZ Espersit János érzelgősség: az érzelmesség túlburjánzása, mely a szentimentalizmusbm jelentkezett ismételten. Richardson Clarissája, Calprenede végtelen regényei (így pl. a Szigvárt, a Kártigám, amelyekért Kazinczy lelkesedett), elmerülnek az ^ben, akárcsak személy szerint Bovaryné, akinek tragédiáját Flaubert az ~ ellen fordítja. érzelmesség: a felvilágosodás korát felváltó irodalmi hullám egyik jellemző sajátsága, mely a különböző európai irodalmakban más-más formában jelentkezett. „Minden az érzés”, vallotta a Sturm und Drang Goethéje, az új franciák az érzelmek jogát követelő Rousseau-ra esküdtek, Wordsworth lírai eposzokban tárta fel érzelmi életét, Kármán Fannyja visszatalál a természethez. Erzsébet-legenda: Árpádházi Szent Erzsébet egész Európában ismert szociális szentről, „afelebaráti szeretet vértanújá”-ról szólólegenda. A Legenda Aureából Temesvári Pelbárt közvetítésével került az Erdykódexbe. Művelődéstörténeti adatai értékesek. — írod. Barcza Imre: Szent Erzsébet irodalma (1907); Timár Kálmán: Árpádházi Szent Erzsébet legendájához (Ethnographia, 1910). eschatológia <gör. ’végső dolgokról való tudomány’): a vallás gondolatvilágának az a része, mely a végső dolgokkal foglalkozik, amilyen a halál, utolsó ítélet, feltámadás, síron túli élet. Irodalmának legfontosabb példái az apokalipszisek, melyeket a középkor folyamán újra és újra feldolgoztak és a világ végének várásával kapcsoltak össze. eseményjáték: a dokumentumjáték magyar elnevezése, mely azonban nem honosodott meg a rádiós szakmában sem, mert nem fedi a fogalom tartalmát. Espersit János (Nagyszentmiklós, 1879 — 1931, Mezőhegyes): irodalompártoló ügyvéd, újságíró. Publicisztikai tevékenységével a baloldali radikális értelmiség eszméit hirdette. Makón élt, lakása központja volt a makói, szegedi irodalmi és művészeti életnek. Barátja volt Juhász Gyulának; makói éveiben szellemiekben és anyagiakban egyaránt jelentős támogatást nyújtott József Attilának. — írod. Péter László: E. J. (I9SS)esszé, essai <fr.): irodalmi értékű, művészi stílusú (különösen irodalmi és történelmi tárgyú) tanulmány. Szubjektivebb, csapongóbb jellegű, mint az értekezés más fajtái. Tárgyát — az utóbbiakkal szemben — rendszerint csak főbb vonásaiban világítja meg, mellőzi a szaktudományos apparátust, állításainak adatszerű, részletes bizonyítására nem helyez súlyt. Színvonala, gondolati mélysége különbözteti meg az irodalmi vagy tudományos kérdéseket népszerű formában tárgyaló újságtárcától. — Első híres művelője Montaigne (az elnevezés is tőle származik). Az angol irodalomba Bacon vezette be, s a 18. sz. társadalmi és erkölcsi kérdésekkel foglalkozó esszéistái (Addison, Steele stb.) fejlesztették tovább. A 19. sz. legkiválóbb ~írói: Macaulay, Carlyle, Emerson, Sainte-Beuve, Taine, Brunetiere. Nálunk a műfaj a 19. sz. második felében honosodott meg. Első jelentős példái Kemény Zsigmondnak és Csengery Antalnak a reformkor vezető politikusait bemutató jellemrajzai. A műfaj kiemelkedő magyar művelője Péterfy Jenő. A 20. sz.ban különösen a „Nyugat” körül csoportosult írók (Babits Mihály, Szerb Antal, Halász Gábor stb.) művelték előszeretettel. Esterházy Antal ( ?, 1676 — 1722, Rodostó): író. Császári ezredes volt. 1703-ban szétverte Ocskay csapatait. 1704-ben csatlakozott Rákóczi seregéhez. Tábornoki rangot kapott. Bercsényivel a Vág mentén, Bottyánnal és Bezerédjvel Sopron környékén harcolva eljutott Bécs alá. Később főként Dunántúlon harcolt. Rákóczi maga mellé vette. Vele volt Lengyelo.-ban, elkísérte Francia- és Töröko.-ba is. Hamvait Rákócziéval együtt 1906-ban hozták haza és Kassán temették el. Tábori könyve (1706—09) Thaly Kálmán kiadásában jelent meg. A Mercurius Hungaricus c. folyóirat elindításában is része volt. Esterházy Miklós (Galánta, 1582 — 1645, Nagy-Höflány): nádor 1625-től. Protestáns köznemesi családból származott. Katolikus Esterházy Miklós összegyűjtött munkáinak címlapja