Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
A
az elkövetkezőknek; kétségbeesése mögött egy világosan tudott kivezető út ismerete állott, amelyen a magyar nép akkor nem volt képes elindulni.” (Lukács György). A világháború idején Ady lírája A halottak élén c. kötetben magasabb, egyetemesebb emberi csúcsokra érkezik, mint bármikor addig, most lényege a háborús téboly elleni tiltakozás. „Ez a háborúellenes költészet sötét, szinte embergyűlölő volt, de úgy szólalt meg, mint a magyar nép torkára forrasztott szó, mint a végső kétségbeesés szava, amire már csak a forradalmi cselekedet következhet.” (Révai József).,,Ember az embertelenségben”, aki a teljes összeomlást látja maga körül, s nem tudja, van-e kiút belőle. Megdöbbentő félelmetes versekben örökíti meg a „különös nyár-éjszaka” után következő éveket a világirodalomban is páratlan művészettel. A kirobbanó forradalmat már nincs ereje verssel köszönteni; elborultan, kétkedőn fogadja mindazt, ami történik. Utolsó versében már csak a győzteseknek üzenhet: „Ne tapossatok rajta nagyon, / Ne tiporjatok rajta nagyon, I Vér-vesztes, szegény szép szívünkön, / Ki, ime, száguldani akar.” Ady Petőfi és József Attila mellett legnagyobb forradalmi költője a magyar irodalomnak. Egy „irodalmi vacuum” korszaka után roppant szenvedéllyel szólal meg, új mondanivalójával, új formavilágával, egyéni hangjával tudatosan törekedett arra, hogy újjáteremtse a magyar irodalmat. Politikai s művészi hatása követhetetlenül széles és mély. — Kifejezési eszközei is merőben újat jelentenek a magyar irodalomban; a legtisztább régi magyar nyelvből táplálkozik lírája; nyelvteremtő és formaalkotó képzelete igen sokkal gazdagította költészetünket, köznyelvünket. Földessy Gyula kitűnően elemezte az Ady-vers felépítését, formai jegyeit, drámaiságát, tömörítő erejét, nyelvi újításait. — Lírájának verstani jelentősége és hatása is felmérhetetlen; „erősebben bevonta a magyar hangsúlyt a jambikus versbe, mint elődei” (Schöpflin), oldottabb ritmust használ modern mondanivalójának kifejezésére, mint a népi-nemzeti iskola költői. Furcsa, merész szókötései, szóalkotásai, verseinek újszerű lüktetése s a kései költeményeknek már a szabadversek felé mutató versépítése rendkívüli jelentőségű a magyar prozódia történetében; összekapcsolódván a szimbólumok egyéni, sajátos kezelésével, túlhaladván és mondanivalójával forradalmivá érlelvén a nyugati líra szimbólumrendszerét. „Szimbólumaiból, képeiből a világnak előtte sohasem volt, új képét teremtette meg: az Az első kiadások címlapjai