Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
F
Fenyő László Fenyő László két munkája »«»>0 Í * t í : Л ós i í'í i*t и»г száműzik a szerelmet (1943); Nászinduló (1944). Legjelentősebb regénye 1945-ben jelent meg: Sok katona és nyűi fagyott meg a mezőkön. 1949—50-ben [szerkesztette a Magyar Nemzetet. fenség: a tragikai hősök jellemző vonása; erkölcsi vagy szellemi nagyság vagy mindkettő harmonikus vegyülése; minden valódi tragikai jellemnek elengedheteden tartozéka. Egyaránt jelentkezik Antigone halálra kész testvérszeretetében, Lear őrületében vagy Petur lázadó erejében. Epikai művekben is számos példát találhatunk a ~re; megnyilatkozott Zrínyi hősében és Arany Toldi szerelmé-nek Nagy Lajosában is. Fényes Elek (Csokaj, 1807 — 1876, Bp.): statisztikus, földrajzi és közgazdasági író, az MTA tagja. Ügyvédként is dolgozott, írásai a 19. sz.-i Mo. közgazdaságáról, földrajzáról adnak áttekintő képet; ma is nélkülözhetetlen forrásművek, s művelődéstörténeti szempontból is fontosak. A világosi fegyverletétel után bebörtönözték; fővárosi díjnokként halt meg. Művei: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapota statisztikai és geographiai tekintetben (I—VI. köt., 1836 — 1840); Magyarország statisztikája (I—III. köt., 1841—1843); Magyarország leírása (1847) stb. — írod. Keleti Károly: F. E. emlékezete (1878); Tyukodi Piroska: F. E. (Pécs, 1940); Horváth Róbert: F. E., a haladó magyar statisztikus és reformer (Szeged, 1957). Fényes Samu (Tállya, 1863—1937, Bécs): író, filozófus. Kassán volt ügyvéd, majd 1907-ben a fővárosba költözött. 1908-ban megalapította Úttörő c. lapját, majd 1911- ben az Úttörő-társaságot, mely a szabadgondolkodás és a tudomány népszerűsítését tűzte ki céljául. Vezetője volt a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének, melyből később a Galilei Kör is kialakult. Számos drámája közül főleg a történelmi tárgyúak említésre méltók: Kuruc Féja Dávid (1902); Batsányi (1903); Mátyás (1919). Mint filozófus, főleg a német filozófusokkal foglalkozott. Lefordította Nietzsche: Zarathustra c. munkáját. 1920- tól 1933-ig Bécsben élt. Itt a Diogenes c. lapot szerkesztette; József Attilának — aki többször meglátogatta — több versét ő jelentette meg. Később Romániába költözött, lapiát itt is megjelentette. Jogbölcseleti műveket is írt. Válogatott munkái Bécsben jelentek meg iokötetben (1930 —1931). Fényi András (Tolcsva, 1912— ): újságíró, irodalomtörténész. Magyar—latin szakos középiskolai tanárként dolgozik, a Pedagógusok Lapjának nyomdai szerkesztője. Irodalomtörténeti cikkeket, kritikákat s riportokat ír. A felszabadulás után jelentős eredményeket ért el az ifjúsági iskolai színjátszás fejlesztésében. Nagyobb önálló munkája: Telegdi Miklós (1939). Fenyő István (Bp., 1929— ): kritikus, irodalomtörténész. A bp.-i egyetem bölcsészkarán szerzett tanári diplomát, utána Szombathelyen, majd Bp.-en tanított. 1958 óta a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora, 1962 óta a Népszabadság irodalmi rovatának munkatársa. Kritikái, tanulmányai 1955 óta jelennek meg. Művei: Az Aurora (1959); Új arcok, új utak (1961); Kisfaludy Sándor (1961). Fenyő László (Bp., 1902. nov. 9.—1945. márc. 26., Rohonc): költő, a Nyugat ún. második nemzedékének jelentős alakja. Kereskedősegéd fia. Bp.-en érettségizett, majd független költőként élt. Első verseire az izmusok túlfűtött hangja hatott. Korán megjelent első kötetét, az Építés orgonáját (1922) elkobozták. Sajátos hangját az Elveszett évek (1926), a Fojtott virágzás (1928) és a Szavak, sebek (1931) c. köteteiben találta meg. Legendásan nyomorúságos élete s a kor embertelensége csüggedt halálfélelemmel, a magány szomorúságával töltötte meg költészetét. Jellegzetesen bp.-i költő, versei együttérzéssel szólaltatták meg a város elesett kisembereinek gondjait. — Hamarosan a Nyugat népszerű költője és egyik legjobb verskritikusa lett. A Nyugatban, a Válaszban, a Szép Szóban, a Toliban, a Tükörben, a Magyar Csillagban, a Pesti Naplóban, az Újságban és a Népszavában jelentek meg versei. 1934-ben Baumgartendíjat kapott. 1937-től 40-ig a Baumgartenkönyvtár őre. Későbbi köteteinek (Elítélt, 1934; Őszi kávéház, 1936; Hűség, 1939; Csokor, válogatott versek, 1942; Városliget, 1943) költészetét még keserűbb elhagyatottság-érzés hatotta át, de egyúttal tiltakozása, a költészet hivatásába vetett hite is erősödött. Szenvedélyesen ragaszkodott a szabadság és a szépség humanista eszményeihez. A háború éveiben munkaszolgálatos volt, 1944 végén elhurcolták, majd agyonlőtték. Jelentős műfordítói munkája során Thomas Mann, Bruno Brehm, Katz, Kästner és Salten műveit tolmácsolta magyarul. — Elítélt címen válogatott versei 1959- ben jelentek meg. Egyes verseit eszperantó, francia és héber nyelvre fordították. — írod.