Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
F
dasági tanfolyamot végzett a keszthelyi Georgiconban, jogászkodott Egerben, titkára volt Széchenyinek Nagycenken, Sopronban rövid ideig kadétnak állt be, azután Somogyba ment gazdálkodni. Pesten előbb az MTA írnoka volt, később kincstári fogalmazó. 1841-ben Kossuth Hírlapjához szegődött; jótollú, ügyes újságírónak bizonyult, aki a fejlődő főváros napi eseményeiről tájékoztatta a pest-budai polgárokat. Közben Garay Regélőjében is dolgozott. Itt megjelent tárcái (Budapesti Levelek) tekinthetők a műíaj első hazai képviselőinek. Levéltári tisztté való kineveztetését a hatálom ahhoz a feltételhez kötötte, hogy nem ír többé Kossuth lapjába. Még ebben az esztendőben Magyar Életkép címen szépirodalmi divatlapot alapított, mely 1844. január 4-től Életképek címen jelent meg. Jószándékú, ügyes szerkesztő volt, aki divatlapját és annak irodalmi mellékletét (Irodalmi Or) hazafias szellemben, gondosan — helytartótanácsi állása miatt azonban elég óvatosan — szerkesztette. A Tízek Társaságának tagjait a társaság felbomlása után levélben hívta meg lapjához. 1847 tavaszán udvari tolmáccsá nevezték ki, ekkor lapjának szerkesztését júl. i-től Jókai Mór vette át. A forradalmi események Bécsben érték, gyanúba fogták, bebörtönözték. Kiszabadulása után visszakapta állását, de a Bécsben eltöltött esztendők keserű emlékeket hagytak benne; felesége meghalt, fia öngyilkos lett. 1866-ban nyugdíjba ment, egy ideig Pesten, aztán Sopronban élt és ott irodalmi társaságot alapított. Előrehaladott betegségét a Graz melletti Eggenbergben gyógyíttatta, itt is halt meg. Irodalmi pályafutását versek és adomák közlésével kezdte meg, szorgalmas munkatársa volt a Regélőnek, a Rajzolatoknak. Tudósításai a Honművészben és a Koszorúban jelentek meg. Legerősebb oldala a humor. Humoreszkjeinek és szatíráinak a maga korában megvolt a kellő akusztikája. Ő teremtette meg Bolond Miska irodalmi alakját is (Bolond Miska naptára, 1858—70; Bolond Miska Albuma, i860; Az öreg Bolond Miska kalandjai, 1863). Fontosabb kötetei: Estikék (1844); Slrvavigadók (1857); Zsibvásár (1858). Emlékirataiban igen sok irodalomtörténeti vonatkozású eseményről számol be: Őszinte vallomások (1861);Emlékiratok (az előbbi folytatása); Bécsi élményeim (1880). Franklin Társulat: nagy múltú könyvkiadó és nyomdai vállalat. Alapjául Wiegand Ottó 1827-ben Kassáról Pestre telepített könyvüzlete tekinthető, amelyet 1832-ben Heckenast Gusztáv vásárolt meg, aki viszont 1840-ben Landererrel társulva 1873-ig vezette vállalatát, amikor is a cég részvénytársulattá alakult át, felvéve a ~ nevet. Csakhamar az ország vezető könyvkiadó vállalata lett. 1894-ben a Méhnerféle könyvkiadót is magába olvasztotta, 1904-ben pedig átvette Ráth Mórtól Arany János munkáinak és a Kisfaludy Társaság Shakespeare-sorozatának kiadói jogát. A ~ adta ki többek között Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Vas Gereben, Garay János, Jósika Miklós, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Gyulai Pál, Arany János műveit és a népszerű Jules Verneköteteket. Fontosabb kiadványai: Budapesti Szemle, Magyar Remekírók Könyvtára, Corpus Juris Hungarici, Filozófiai írók Tára, Régi Magyar Könyvtár, Egyetemes Irodalomtörténet, Magyar írók. Nagy szolgálatot tett két olcsó, népszerű füzetsorozatának: az Olcsó Könyvtárnak és a Magyar Könyvtárnak kiadásával. Budapest 1944-i ostromakor épülete és felszerelése teljesen elpusztult. A könyvkiadás államosításakor funkcióját a Szépirodalmi Könyvkiadó vette át. — írod. Révay József—Schöpflin Aladár: Egy könyvkiadó regénye (é. n.) Franyó Zoltán (Kismargitta, 1887. aug. 10.— ): romániai magyar költő, műfordító, tanulmányíró. 1907 — 10 között aktív katonatiszt volt, majd újságíró lett. Első verse 19 éves korában jelent meg a Magyar Szemlében, később Az Est, a Hét, a Nyugat c. lapokban dolgozott. 1919-ben szerkesztette a Vörös Lobogó c. irodalmi lapot. Az első világháború után Bécsbe emigrált, keleti nyelveket tanult az egyetemen és ott a Die Stunde c. lap. munkatársa volt. Erdélybe visszatérve a Géniusz c. folyóiratot adta ki. Több mint négyezer verset ültetett át magyarra, ugyanakkor Ady Endrét és más költőket németre és románra fordított. (Ő fordította le Thomas Mann számára József Attilának hozzá írott versét is.) Fiatal korától kezdve egy nagyszabású világirodalmi költői antológián dolgozik, melyben az elmúlt és jelen irodalmak valamennyi jelentős költőjét meg akarja szólaltami magyarul; ennek első három kötete (Évezredek húrjain, Marosvásárhely, 1958 — 1960) jelent meg eddig. Temesváron él. Önálló munkái: Don Quijote de la Geszt (Tisza István, 1913); A kárpáti harcokról (riportok, 1913). Legfontosabb műfordításkötetei: Görög líra (1946); Puskin: Válogatott versek (1948); Goethe: Frankenburg Adolf