Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
J
554 JÓZ A lap borítója és első oldala hányavetiségét és megrendült fájdalmát egyaránt tökéletesen adják vissza. — Ez utóbbiakat leszámítva, műfordításai kötetben csak halála után láttak napvilágot. Életművét 1948-ban posztumusz Kossuthdíjjal tüntették ki. — Fontosabb kiadások az életében megjelent köteteken kívül: J. A. összes versei és válogatott írásai (1938); J. A. összes versei és műfordításai (1940); J. A. öszszesmfívei (eddigi —III.köt., 1953 —8); J.A. műfordításai (1953). Válogatott versei megjelentek az Olcsó Könyvtár sorozatban is (Külvárosi éj, 1958). Külföldön: magyarul a magyar—román közös könyvkiadás keretében megjelent magyar kiadványok, ill. Jugoszláviában: J. A. összes versei és műfordításai (1952). — Műveinek idegen nyelvű kiadásai: önálló kötetei bolgár (1953), cseh (1959), francia (1945, 1946, 1948, 1955. I958» 1961), horvát (1961), kínai, lengyel (1956), német (i960), olasz (1952, 1957, 1959, 1963), orosz (1958), román (i960) nyelven jelentek meg. Egyes költeményeit I angol, I eszperantó, 1 finn, I lengyel, 2 német, 2 olasz, 1 orosz, 2 román, i svéd és 3 szlovák antológia, továbbá angol, arab, héber folyóiratok közölték. — írod. József Jolán: T. A. élete (1940); Sándor Pál: Az igazi J. A. (1940); Galamb Ödön: Makói évek (1941); Bányai László: Négyszemközt J. A.-val (1942); Németh Andor: J. A. (1944); Bóka László: J. A. — Essay és vallomás (1947); Németh Andor: J. A. élete és kora (Csillag, 1948); Fövény Lászlóné: J. A. (1953); Reguli Ernő: írások J. A.-ról (bibliográfia, 1955); Gáldy László: J. A. a műfordító (ItK, 1955); J. A. Emlékkönyv (1957); Révai József bevezetője a J. A. élete képekben c., képeket, dokumentumokat tartalmazó könyvhöz (1957); Szabolcsi Miklós: J. A. (tanulmányok a Költészet és korszerűség c. kötetben, 1959); Egri Péter: J. A. költészetének látomás- és álomszerű mozzanatai (It, 1959); Tamás Attila: Eszmélet (J. A. költői vüágképe; Tanulmányok a magyar szocialista irodalomról, 1962); ItK J. A. emlékszáma (1962); Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója (J. A. és költészete 1923- ig, 1963). T. A. József Farkas (Balassagyarmat, 1921 — ): irodalomtörténész. A bp.-i egyetemen végzett, a Rádiónál és az írószövetségnél dolgozott; 1958 óta az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe elsősorban az első világháború és a forradalmak korinak irodalma, s általában a magyar szocialista irodalom története. Kritikái is jelennek meg. Szerkesztője a „Mindenki újakra készül” c. gyűjtemény köteteinek (1959, i960, 1962). Műve: ,,Rohanunk a forradalomba" (tanulmány, 1957). József Jolán (Bp., 1899. jan. 16.—1950. jún. 25., Bp.): író. József Attila nővére. 1919-től, anyjuk halálától több évig nevelte, gondozta öccsét. Mint gyermekkorának legjobb, s későbbi élete sok eseményének is jó ismerője írta József Attila élete (1940) c. könyvét, mely az életút, különösen a gyermekkor eleven ábrázolása révén életrajzi dokumentumból irodalmi alkotássá nemesedett. Több elbeszélést és tárcát is írt, munkatársa volt a Hídnak és az Est-lapoknak. A felszabadulás után is újságíróként dolgozott. Élete vegén József Attila-életrajzát ifjúsági regénnyé dolgozta át: A város peremén (1950). Ez a munkája cseh nyelven is megjelent. — írod. Schöpdin Aladár: Asszonyok költőkre emlékeznek (Nyugat, 1940); Zsoldos Andor: A nővér (Haladás, 1947). József Attila-díj: 1950-ben alapított állami irodalmi díj, amelyben költők, prózaírók, esztéták, kritikasok és irodalomtörténészek részesülhetnek. Három fokozata van: az első 10 000, a második 8000, a harmadik 5000 forint. Minden évben Mo. felszabadulásának évfordulóján, április 4-én osztják ki. Jörgné Draskóczy Ilma (Máramarossziget, 1879 —?): költő. A temesvári Arany János Irodalmi Társaság elnöke volt. Verseskötetei: Versek (1905); Melódiák (1911). Ádám és Éva c. Madách-tanulmánya pályadíjat nyert. Jövendő: irodalmi hetilap. Bródy Sándor Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával együtt indította 1903-ban. A lap munkatársai közé tartozott a korszak szinte valamennyi jelentősebb haladó írója, így Ady Endre is. A lap Bródy Sándor haladó polgári álláspontjáról bírálta a fennálló társadalmi rendet. Egyik előkészítője volt a Nyugat irodalmi forradalmának, de éppen a következetes forradalmi hang hiányzott belőle. 1906-ban szűnt meg. Jövő: politikai napilap. A Bécsbe emigrált újságírók indították 1921-ben. Szerkesztője Garami Ernő és Lovászy Márton, fő munkatársa Hatvány Lajos volt. Munkatársai között egyaránt voltak kommunisták, szociáldemokraták és polgári radikálisok s valamennyien hevesen támadták a mo.-i reak