Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
K
кос 654 (vers, 1923); Bot Gergely requiemje (elbeszélés, 1924); Aranyampolna (vers, 1926); Szent Ferenc miséje (vers, 1928); Mindennapi kenyerünk (vers, 1931); Két külön világ (vers, 1936); A Dóm (vers, 1938); Faluin képeskönyve (vers, 1942). — írod. Gyergyai Albert: Nyugat, 1931; Rónay György: Elet, 1937; Weöres Sándor: Magyar Minerva, 1938. Koczkás Sándor (Orosháza, 1924— ): irodalomtörténész, kritikus. 1948-tól a bp.-i egyetemen tanít, 1962-ig az Elet és Irodalom rovatvezetője volt. Tanulmányokat írt Radnóti Miklósról, József Attiláról, Ady Endréről, Bálint Györgyről és másokról; számos kritikája, cikke foglalkozik a mai magyar irodalommal. Kiadta Ady publicisztikáját, Bálint György írásait (1961), Radnóti összes verseit és műfordításait (1954). Koczogh Ákos (Bp., 1915— ): irodalomtörténész, kritikus. 1939-ben szerzett tanári oklevelet. Tanársegéd volt a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később egyetemi magántanár, tanszékvezető docens a debreceni bölcsészkaron. Megszervezte az írószövetség debreceni csoportját és szerkesztette az Alföld c. irodalmi folyóiratot (kezdetben Építünk volt a címe). írásai 1934 óta jelennek meg: főleg irodalomtörténeti, esztétikai, művészettörténeti kritikák és tanulmányok. Ezeken kívül elbeszéléseket, regényeket, verseket is írt. Művei: Expresszionizmus (1938); Világirodalmi egyetemi jegyzetek (é. n.). Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. dec. 16.— ): zeneszerző és zenetudós, a népzenén alapuló új magyar muzsika egyik megteremtője, a 20. sz. haladó művészeti életének egyik kiemelkedő képviselője. Apja vasúti tisztviselő, 1885-től Galántán, 1892-től Nagyszombatban állomásfőnök. K.-t Galántán érték az első zenei benyomások: a szülői otthonban a klasszikus mesterek kamaraművei, a faluban pedig a nép dalai szabtak irányt bontakozó zenei érdeklődésének. Nagyszombatban gimnáziumi évei alatt zongorázni, hegedülni, majd gordonkázni tanult. Első zeneszerzői kísérletei is ide kapcsolódnak. 1900-tól 1905- ig a bp.-i egyetemen és Koessler Jánosnál a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. 1904-ben zeneszerzői, 1905-ben magyar—német szakos tanári oklevelet, 1906- ban pedig bölcsészdoktori diplomát szerzett. Doktori értekezése A magyar népdal strófaszerkezete címmel a Nyelvtudományi Közleményekben látott napvilágot. Pályájára, művészeti kialakulására döntő hatással volt 1905-ben, Mátyusföldön tett első népdalgyűjtő útja. Ez idő tájt kötött életre szóló szövetséget Bartók Bélával. Ketten vállalkoztak arra a hatalmas feladatra, hogy a Vikár Béla által megkezdett úton továbbhaladva feltárják a már pusztulófélben levő magyar népzene kincseit. 1906—07-ben Berlinben és Párizsban járt tanulmányúton. Elhatározó volt számára Debussy zenéjével való találkozása. 1907- ben tanárrá nevezték ki a Zeneakadémián. Itt előbb szolfézst és zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910. márc. 17-én tartotta első szerzői estjét Bp.-en és még ugyanebben az évben bemutatkozott Párizsban és Zürichben is. 1917 —18-ban zenekritikusi tevékenységet fejtett ki a Nyugat és a Pesti Napló hasábjain. 1919- ben hét hónapon át a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójaként működött. Ezért a Tanácsköztársaság bukása után fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene és csak 1921- től kezdhette meg újra nevelői munkáját. 1923-ban a Kecskeméti Vég Mihály versére írt Psalmus Hungaricus c. zenekari kórusművének bemutatása szerzett általános elismerést számára, melyet 1926-ban Garay János művének alapján írt daljátéka, a Háry János sikere megerősített (szövegkönyvét Harsányi Zsolt és Paulini Béla készítették el). Ez időtől fogva egyre inkább az ifjúsághoz fordult, tudatára ébredvén annak, hogy az ifjúság „az analfabétaságnál is rosszabb, teljes zenei züllöttségben” nő fel. Értékes gyermekkari művekkel, pedagógiai művekkel, továbbá számos cikkel és tanulmánnyal sietett segítségükre. Nagy alkotásainak sorát a Székely fonó c. daljátékkal, a Marosszéki táncok, a Galántai táncok, a Fölszállott a páva és a Concerto c. zenekari művekkel, a nagyszabású Budavári Te Deummú és a Kállai kettőssel folytatta. Kórusművei (Mátrai képek, Székely keserves, Jézus és a kufárok, Molnár Anna, Vízkereszt, Karádi nóták, az Ady versére írt Fölszállott a páva, a Petőfi versére írt Nemzeti dal, a Zrínyi Török áfiumának szövegére alkotott Zrínyi szózata stb.) a magyar énekkari irodalom megújhodását jelentik. Tudományos működésének középpontjában 1934 óta az összegyűjtött hatalmas népdalanyag rendszerezése, sajtó alá rendezése állt. Ennek eredményeként látnak napvilágot 1951 óta a Magyar Népzene Tára kötetei. 1937-ben adta ki A magyar népzene c. alapvető munkáját, melyben elsőnek dolgozta fel a teljes magyar népzene anyagát. Ugyanebben az évben indí-