Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
A
ARA 56 Arany debreceni szobra i960), szerb (1857, 1910), szlovák (1886) és vend nyelven jelentek meg. Verseit 8 angol, 2 cseh, 10 francia, 3 héber, 2 japán, 11 német, 4 olasz, 7 orosz, 1 román, 1 svéd, 2 szerb, 2 szlovák antológia közölte. Összesen 17 nyelven, mintegy 2000 fordítása ismeretes. A Toldit angol, arab, finn, francia, japán, kínai, német, olasz, román, szerb, szlovák és vend, a Toldi szerelmét német, a Toldi estéjét angol, finn, német és olasz, a Buda halálát angol és cseh nyelvre fordították. — írod. Gyulai Pál: A. J. emlékbeszéd (1891, Olcsó Könyvtár); Riedl Frigyes: A. J. (19575); Voinovich Géza: A. J. életrajza (I—III., 1929 — 38); Ferenczy Béni Arany-plakettje Barta János: A. J. (Nagy Magyar írók, 1953); Horváth János: A nemzeti klasszicizmus irodalmi ízlése (Tanulmányok c. kötet, 1956); Hermann István: A. J. esztétikája (1956); Sőtér István: A. J. (Romantika és realizmus, 1956); A. J. 1817 — 1822. Emlékkönyv a költő halálának 75. évfordulójára (összeállították: Keresztury Dezső, V. Nyilasy Vilma, Illés Lászlóné, 1957) i Bóka László: A lírikus A. (Tegnaptól máig, 1958); Tamás Attila: Költői világképek fejlődése A. J.-tól József Attiláig (1963); Sőtér István: Nemzet és haladás (1964). B.J. Arany László (Nagyszalonta, 1844. márc. 24. —1898. aug. I., Bp.): mesegyűjtő, költő és irodalomtörténész. A. János fia. Még négy éves sem volt, amikor Petőfi megajándékozta az Arany Lacinak c., a nálunk tett látogatás alkalmával, Nagyszalontán, 1847. június I—10-én írt költeménnyel. Édesapja nagy gonddal nevelte, a nagykőrösi gimnáziumban maga tanította verstanra, versírásra és irodalomtörténetre. i860 nyarán bejárta a Székelyföldet. Ekkor érlelődött meg benne az elhatározás, hogy a nép mesekincsének egy részét összegyűjti. Apja éppen ebben az időben (1861) bírálta meg Merényi László népmesegyűjteményét, és bírálatában előadja felfogását a gyűjtés és közlés helyes módjáról. Azt kívánja a gyűjtőtől (ezen ő az akkori felfogáshoz híven meseírót is ért), hogy a nép mesemondójának lépjen örökébe. A. nénjével és valószínűleg apja támogatásával állítja össze az Eredeti népmesék c. gyűjteményt (1862). Ebben Arany János elképzeléseit valósítja meg. Megőrzi a mesék eredeti szépségét, szerkezetük kerekségét, stílusuk frisseségét: úgy beszéli el a meséket, mint a legjobb mesemondók. A gyermekmesék ritmikus prózája hibátlan. Gyűjteményének újabb kiadása változatlan formában nagy könyvsiker volt. — 1867-ben a Kisfaludy Társaságban székfoglaló előadást tart. Előadásában Magyar népmeséinkről értekezik; munkáját a tudományos folklorisztika elsőjelentős lépésének tekinthetjük. Megkísérli benne a népmese fogalmának meghatározását, a mesék osztályozását és rendszeres elemzését. Felhívja a figyelmet a mesék szépségére és értékére, s alapos bírálattal rostálja meg az egykori kutatás eredményeit. Ugyanebben az évben olvassa fel a Kisfaludy Társaságban Elfrida, egy év múlva pedig Szökevény c. költői elbeszélését. A kiegyezést kételkedve és bizalmatlanul fogadja: „Nem áll magasztos cél előttünk, Mint megriadt nyáj, tépelődünk...” — írja Tűnődés c. költeményében nemzedékének lelkiállapotáról. Mint a Magyar Földhitelintézet tisztviselője Olaszországban (1872) és Angliában (1872) tanulmányozza a gazdasági életet: megállapítja az angol ipar és kereskedelem értékei mellett a nyomor és a piszok elrettentő képét is. Főművét, A délibábok hőse c. verses regényt 1872-ben írta. A mű keletkezésének történetére jellemző, hogy lelkivilága mindig édesapjáéval állt összhangban: mint a mesegyűjtés korában, ebben az időszakban is Arany János közvetlen hatása alatt írt. Ismerte Arany János Bolond Istókjának első részét,, melyben Hűbele Balázs is szerepelt, s bizonyosan nyomon követte a második rész egyes szakaszait is. A humoros ábrázolás és a szubjektív hang Arany János hatására vall, erre mutat a mű verselése is: apjától tanulhatta a stanza gördülékeny és anekdotikus előadásra egyaránt alkalmas versformáját. — A délibábok hőse, Hűbele Balázs