Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
A
asszonyócsárló versezetet ír ottani szállásadónőjéről („kopott ebagné”), amit egy barátja kérésére fordított magyarra 14-es sorokban: Gonosz asszonyemberekről való ének (RMKT, VI.) - írod. Horváth János: A reformáció jegyében (1953). arsis <gör.’emelkedés’>: a versütem nyomatékos része, különösen időmértékes versrendszerekben; ellentéte a-*- thesis. Eredetileg éppen ellenkező jelentése volt: a görögöknél még a lábnak tánc közben történő felemelését jelentette s ennek nyomán az énekelt vers ütemeinek nyomaték nélküli részét. A rómaiak azonban a szót félreértették s a nyomatékos ütemrészt kísérő hangemelkedésre vonatkoztatták. Latinul az íirsist idusnak, azaz ’ütés’-nek, az ütembeli nyomaték leütés (koppantás stb.) által való jelzésének nevezik. Legelterjedtebb .magyar neve nyomaték v. az ütem erős része. ars poetica <lat.>: költészettan, a költői művészet szabályainak összefoglalása. Horatiusnak a költészetről szóló tanító költeménye már az ókorban („De arte poetica”) címen vált közismertté, s ennek nyomán rendszerint az ~ megjelölést viselik azok a művek, amelyek a poétika kérdéseit költői formában, tanító költemény alakjában tárgyalják (pl. Boileau: L’art poétique, nálunk Arany János: Vojtina ars poeticája, József Attila: Ars poetica). Tágabb értelemben ^nak nevezünk minden olyan művet, melyben az író művészi hitvallását, a költészet feladataira vonatkozó nézeteit fejezi ki. A magyar irodalomban kevés a szabályos, iskolás jellegű viszont líránk annál gazdagabb a vallomásszerű, emberi és politikai programot tartalmazó költeményekben. Legnagyobb költőinknek a művészet nemzeti és társadalmi feladatát hirdető versei (Eötvös: Én is szeretném, Petőfi: A XIX. század költői stb.) arról a különleges politikai szerepről is tanúskodnak, amely a magyar történelem folyamán az irodalom osztályrészéül jutott. — írod. Magyar ars poetica. (Antológia. Szerk.: Pándi Pál, 1959). Árva Bethlen Kata (Bonyha, 1700. nov. 25. —1759. júl. 29., Fogaras): író. Előbb Haller László, később Teleki József felesége. Udvarában hat évet töltött Bőd Péter, a kor egyik tudós prédikátora. Önéletrajza zaklatott életről beszél. Családi élete szerencsétlen: először katolikus férjhez kényszerítették, ennek halála után gyermekeit törvényes rendelkezéssel elvették tőle, hogy ne nevelhesse őket reformátusnak. Második férje és e házasságából született gyermekei korán meghaltak. Ezért nevezte magát Árvának. Állandó harcban állt rokonságával és azokkal a főként jezsuita papokkal, akiket megtérítésére küldtek hozzá. Lelknsmereti szabadságáért azonban megalkuvás nélkül harcolt, még családi boldogságát i s kész volt feláldozni. A Habsburg-elnyomás elleni védekezés közben nemegyszer maga is felekezeti elfogultság hibájába esett. Levelei a haladás iránt való érzékéről tanúskodnak: ügyes, rátermett gazda, pártolta és fejlesztette az ipart, a segítő szándék sajátíttatta el vele az orvosi tudományokat. Komoly anyagi áldozatokat hozott a kultúra fejlesztéséért: iskolákat támogatott, könyveket gyűjtött. Bőd Péter tudós munkáját anyagilag támogatta, nemegyszer ő fedezte a nyomdaköltségeket, vagy szerezte be a szükséges papírmennyiséget. Munkái: Bujdosásnak emlékezetköve (Debrecen, 1793; még életében hét kiadást ért meg); Védelmező erős pajzs (Szeben, 1759); Életének maga által való rövid leírása (?). Széki gróf Teleki József özvegye, Bethleni Bethlen Kata grófnő írásai és levelezése (1922) címen Szádeczky-Kardoss Lajos adta ki összegyűjtött munkáit. — írod. Hegyaljai Kiss Géza: Á. B. K. (1922). Árvái György (Eger, 1697. ápr. 26. —1759. júl. 5., Szepesváralja): író, jezsuita. Tanulmányait Bécsben, Grácban, Nagyszombatban végezte. A rend nagyszombati egyetemén több éven át tanított esztétikát, fizikát és bölcseletet. Később teológiai tanár és a nyomda igazgatója lett. Columen orbis Christiani Joannes Hunyadi (Nagyszombat, 1724) c., két harci képből álló nagy költeményében a törökverő hőst ünnepli. Forrása Bonfini históriája. Damnatarum propositionum teológia trutina (Kassa, 1743) c. művében a magyar ifjúság nevelésének kérdéseivel is foglalkozott. Árvái Mihály (Kassa, 1708 — 1750, ?): irodalomtörténész. A jezsuita rend több iskolájában a humaniórákat tanította. Volt hittérítő és hitszónok is. Könyvet írt a híres magyar királyokról és kiváló fejedelmekről, az elsők között volt, aki Rés literaria Hungáriáé (Kassa, 1735) címen kísérletet tett a magyar irodalom áttekintésére. Bevezetője foglalkozik az iskolák, a könyvtárak és a nyomdák történetével. Az írókat időrendben tárgyalja. Rendszerező szempontja nincs: rövid életrajzait és a művek címét csak ritkán egészíti ki egy-egy értékelő ítélet. Kevés magyar írót ismer. 6l ÁRV Árvái György egyik könyvének címoldala A CT A ILLUSTRIA Heroum Hun variae OratiuL culis щчхШ ' Lctcrxnáctuts, £г*0оЫШвь.Ке» Ш*» te Srwfi«muB ’ DQMlHOkUX, ООМЩОМШ A A. LL. HiWcpbi* NEO.MAÜbTSORUM GЫ ft* FERD1NANDUM MECHTLER éSoc ?«ЙцikéűVÜtStVhib. DoÄtjte», ф*d£®e; frerefieortr ееигиля» Z^miA.iXUr ***** ItwT »krtwie» eUkt*, , XXК Mfjj Г* ****»*&- fnmWv Árvái Mihály könyvének címoldala RÉS LITERAKÍA HUNGÁRIÁÉ, T'uftrijjimo, Rnerenjfa&toétftémi . '£ * Erniifif OmbtU, BŐM I In Alma Episcopali $ос jesu ] ANDREÁM „ .felkér * HMIOHM. i S*fßw*i ВШфрШ Límvú A Rfeetorica Ca£a*kaő oblsMÜ « Anm y.DCCXXXr. ____4u «А SSO VJ Д. ,rf* «с,