Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
M
jelent meg. A tömegkultúra népszerűsítése, támogatása volt a feladata. — 2. 1950 márc.ában indult, 1956. okt.-ben szűnt meg. 1950 — 53 között havonta, 1954-től hetente jelent meg. A Népművelési Minisztérium adta ki. Erdei Sándor, majd Darvas József szerk. Művelt Nép: ismeretterjesztő könyvkiadó vállalat 1950—56 közt. 1957-ben a Bibliotheca nevet vette fel, 1959-ben egyesült az azonos profilú Gondolat Könyvkiadóval. Művészek, írók, Kutatók Szövetkezete, MIKSZ: az antifasiszta művészek, írók, tudósok egy részének érdekvédelmi és gazdasági tömörülése. 1939 szept.-ében alakult. Feladatának a szellemi termékek előállítását, kiadását és terjesztését tekintette. Zenei, képzőművészeti, valamint gazdaságpolitikai és társadalomkutató szakosztálya működött. Előadássorozatokat (Kelet-Európa zenéje, Európa új művészete), előadásokat (József Attila-emlékest) tartott, könyvek és folyóiratok kiadását tervezte. Igazgatósági tagok voltak: Keresztesi Károly, Erdei Ferenc, Borbély Mihály, majd Darvas József, Kállai Ernő, Lengyel Balázs, Makos György, Veress Sándor. — Elődje az 1939 jún.-ában alakult Magyar Munkaközösség Szövetkezet volt. Tevékenységét a fasiszta elnyomás bénította meg. — írod. Vértes György: Alföld, 1964. művészi visszatükrözési elmélet: arra a kérdésre választ adó elmélet, hogy milyen módon, milyen képesség és tevékenység segítségével reprodukálja a művészet a valóságot. Csírái már az ókorban megjelentek. Platón azt állította, hogy a művészet a valóság másolata, Arisztotelész pedig utánzásnak (mimézis) tekintette a művészetet. Az az elképzelés, hogy a művészet lemásolja, leutánozza a valóságot, gyakran fejeződött ki képes formában a tükörhasonlatban (pl. Shakespeare: Hamlet). Mégis az újkor mechanikus materialistái voltak az elsők, akik a ^et következetesen kidolgozták. Ok azonban úgy vélték, hogy a művészi tükrözés annál jobb, mennél pontosabban, tükörszerűbben adja vissza a mű a valóság minden rezdülését. Diderot szerint pl. a legtökéletesebb festmény az ember pupilláján megjelenő kép. A mechanikus materializmus ~e csak annyiban helyes, amennyiben leszögezi a valóság elsődlegességét a tükröző tudathoz képest, azt, hogy a művész nem törekedhet másra, mint a valóság reprodukálására, azonban helytelen annyiban, hogy nem veszi figyelembe az emberi tudat aktivitását a visszatükrözésben. A dialektikus materializmus ^e (mely a lenini általános visszatükrözési elmélet alapjaira épül) a művészi tükrözést igen bonyolult folyamatnak fogja fel. A művészi tudatban, majd a műalkotásban valóban tükröződik a valóság, de a művészi tudat közvetítése egészen másfajta közvetítés, mint a tüköré vagy akár a fényképezőgépé. A művész nem mindent tükröz vissza a valóságból, hanem kiválaszt. Mindenképpen ki kell választania, hiszen a valóság extenzíve és intenzíve egyaránt végtelen, a művészi tudat és a műalkotás pedig ezt a végtelenséget nem képes megragadni, mint ahogy nem is ez a feladata. Nem mindegy azonban, hogy mit választ ki a művész. Alkotása annál nagyobb, mennél inkább képes a valóságból a lényeget kiemelni és megragadni, azaz a világ és az ebben élő emberek olyan vonásait, melyekben az egész adott társadalmi valóság tartalma, szerepe, funkciója kifejeződik. Azzal, hogy a lényeges vonásokban meg tudja jeleníteni egy egész társadalmi valóságdarab lényegét, a művészi visszatükrözés felidézi a valóság végtelenségét. Csakhogy ez a művészetben nem extenzív (külső), hanem intenzív (belső) végtelenségként jelenik meg. A lényeg kiválasztásának képessége két tényező függvénye. Az egyik a művészi látásmód, a sajátos művészi tehetség, a másik olyan világnézet, mely a művész számára az igazság felfedezését lehetővé teszi. E két tényező egysége nélkül a kiválasztás véletlenszerű, az alkotás dilettáns vagy torz lesz. — Míg a tudományos tükrözés a valóság lényegének közvetlen megragadására képes, addig a művészet a lényeget mindig a jelenségben, jelenségeken keresztül tükrözi vissza. Pl. egy regényfigura erkölcsi értékét közvetve, azaz szavain, tettein, sorsán keresztül ábrázolja az író. Ugyanígy: a törvényszerű a művészi tükrözésben mindig véletleneken keresztül jelenik meg. Ezzel a valósághoz hasonlóan — csak sűrítetten, kiválasztottan — reprodukálja lényeg és jelenség, szükségszerűség és véletlen objektív dialektikáját. Ezért a mű szerkezete teljesen a valóság szerkezetének látszatát s ezzel az utánzás látszatát kelti. — A művészi visszatükrözés mindig érzékszervekhez kötött. A tudomány tanulmányozhat nem érzékelhető (nem látható, nem hallható) lényeges összefüggéseket is, a művészet azonban csak azt jelenítheti meg, amit valamely emberi érzékszerv felfogni képes. A művészetnek úgy kell visszatükröznie 309 MŰV