Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
Az öregedő író arcképe és egyik mai olcsó kiadása történeteket már a gyilkos gúny, a maró irónia övezi. Ez árad azokból az elbeszélésekből is, amelyekben első ízben dolgozza fel az arisztokrata Jankovich-Bésán családnál szerzett élményeit (A kastély vendége, A kastély stb.). A Nyugat 1930-as évfolyamában közölt Prof. Csizmadia azt példázza, hogy az uralkodó osztályon belül dúló ellentétek jelentéktelenné törpülnek, ha a közös érdekeket az alullevőkkel szemben kell megvédeniök. Az ellenforradalmi kor illúziótlanul, józanul szemlélt valóságáról vallanak mindezek az írások, amelyek A lecke (1930), a Bérház (1931) és az Uccai baleset (1933) c. kötetekben összegyűjtve is megjelennek. Illyés Gyula így jelöli meg értelmüket, írójuk szándékát: „Szemszögének éle határozottan abba az irányba mutat, ahová a munkásmozgalom, sőt mondhatjuk, egy politikai munkáspárt programmja”. A hallók megérthették, hogy Illyés itt csakis egyetlen politikai munkáspártra gondolt, az illegális KMP-re. A 20—30-as évek fordulóján keletkező gazdasági válság és a nyomában járó forradalmi elégedetlenség mély hatással volt N. írásaira. A Razzia (1928) a forradalom vízióját kelti, a Hősök (1929) az ellenforradalommal való fegyveres szembeszállásról szól, 1932-ben pedig, a kommunista mozgalom elleni statárium évében megszületik legjelentősebb novellája, az 1919 Május. Ez az írás betetőzi és összegezi egy magasra ívelő pályaszakasz eszmei és művészi eredményeit, egy olyan szakaszét, amellyel N. a kritikai realizmus mesteréből a szocialista realizmus előkészítőjévé, alkotójává vált. A robusztus erejű reakciós dzsentri Petur és a vézna, cvikkeres vörösőrparancsnok küzdelme már a vita szótlan feszültségében eldőlt, Petur bukásában a régi világ elvégeztetett sorsa vetül előre. A művészi emelkedő csúcsára a Kiskunhalomban (1934) ért el az író. József Attila költeménynek nevezte, Illyés miniatűr novellák füzérét látta benne. A drámai erőtől feszülő megannyi kis elbeszélés egységbe foglalása, egy falu életének keresztmetszet-rajza valóban olyan hőfokon vall a megkeseredett életű szegényparasztság mellett és az úri rend ellen, hogy a szűkszavú prózát átlelkesíti a líra. A szegények, a kitaszítottak, a meggyötörtek iránt égő írói szeretet és elkötelezettség pátosza világítja be N. egész életművét, az ő ügyükért folytatott konok és fáradhatatlan küzdelem heve hatja át a Kiskunhalmot is, amely néhány más írással együtt (Három magyar város, 1935) egyben a népi irodalom szociográfiai hullámának egyik mintaképe. De a Kiskunhalomban ott rejlik a halkan panaszoló fájdalom is, a tétova rezignáció a mélyre taszított sorsok megváltásának lehetőségét illetően. Közben elsötétült a láthatár, a fasizmus győzelemre jutott Németo.-ban, a forradalmi munkásmozgalom lendülete megtörött, s a magyar úri rend helyzete egy időre megszilárdult. Az európai baloldali értelmiség általános válságának évei ezek; a válság megérintette a magyar irodalmat is. 1934-ben a szovjet írók meghívására Illyéssel Moszkvába utazik az írókongresszusra; a részletek igazsága iránt is oly érzékeny N. értetlenül áll szemben számos jelenséggel, megkeseredik, erről tanúskodó sajtócikkei miatt támadások érik, visszahúzódik. A népiesekkel együtt egy ideig N. is hitt az Új Szellemi Front (1935) illúziójában, majd csalódottan fordított nekik hátat. Felerősödik viszont benne a freudi tanok hatása, intenzívebb érdeklődéssel fordul a pszichológiai ábrázolás lehetőségei felé.