Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
L
LAD 8 Ladányi Mihály (Dévaványa, 1934. febr. 12.— ): költő. 1957-ig az ELTE bölcsészkarára járt. Munkatársa volt a Szépirodalmi Könyvkiadónak, a Magyar Nemzetnek, volt kultúrmunkás, tanár, üzemi lapszerk., a kazincbarcikai művelődési ház igazgatója; 1964 óta írásaiból él. Az 1956 után jelentkező költőnemzedék egyik legtehetségesebb tagja. — Oklök és tenyerek c. kötetéért 1963-ban József Attila-díjat kapott. Művei: Az út kezdete (versek, 1959); Öklök és tenyerek (versek, 1961); Mint a madarak (versek, 1963) ; Mátra (televízió-dokumentumfilm, 1964) ; Utánad kószálok (versek, 1965). Brecht-verseket fordított. — írod. Ferenczi László: Kortárs, 1963; Illés László: Kritika, 1963; Kiss Ferenc: Alföld, 1963; Mezei András: Új írás, 1963. Ladiver Illés (Zsolna, 1633 körül—1686. ápr. 2., Eperjes): ev. lelkész, tanár, drámaíró. Mo.-on Comenius tanítványa volt, külföldön az erfurti és a wittenbergi egyetemen tanult. 1652-től Zsolnán, 1659-től Bártfán tanított. 1668-ban az eperjesi kollégium tanára lett. 1673-ban a vallásüldözések elől külföldre, majd Erdélybe ment, ahol 1673—79-ben a nagyszebeni gimnázium tanáraként, majd a segesvári gimnázium rektoraként végzett jelentős pedagógiai munkát. 1682-ben Thököly Imre meghívására ismét átvette az újjászervezett eperjesi kollégium igazgatását. Filozófiai munkáiban a protestáns skolasztika híve volt. Irodalmi tevékenységet az iskoladrámák írása terén fejtettki. Jelentősebb művei: Eleazar Constans (Bártfa, 1668); Papianus Tetragonos (Lőcse, 1669). La Fontaine Irodalmi Társaság : a nemzetközi együttműködés előmozdítására alakult irodalmi társaság Mo.-on; 1920 — 51 között működött. Alapítói: Vikár Béla, Giesswein Sándor és Bokor Imre. Tagjai voltak többek között: Babits Mihály, Bartók Béla, Benedek Marcell, Kodály Zoltán, Schöpflin Aladár, SzabóLőrinc.Kosztolányi Dezső 193 2-től társelnöke volt. Jelentősmértékben járulthozzáakülföldi irodalommo.-i ismertetéséhez, valamint a népek közötti kulturális kapcsolatok erősítéséhez. A felszabadulás előtti előadóestjei nemcsak kulturális, hanem politikai megnyilatkozások is voltak a demokratikus eszme és a népek közötti megbékélés gondolata szolgálatában. A hazai irodalom bemutatását célzó rendezvényén — 1932-ben — József Attilának és Nagy Lajosnak is helyet adott. Könyvkiadói tevékenységet is folytatott: jelentős vállalkozása volt La Fontaine összes meséinek magyar nyelvű kiadása, valamint a Kalevala megjelentetése. Más irodalmi társaságokkal közösen kiadott irodalmi folyóirata a -*Literatura volt. Lajos Iván (Pécs, 1906. febr. 3.—?): politikai író. Középiskoláit és a jogot szülővárosában végezte. 1935-ben tanügyi fogalmazógyakornok, utóbb fogalmazó lett. Tanulmányai általában a 20. sz. közép-európai politikai kérdéseihez kapcsolódnak. Beállítottsága erősen monarchista, ellenfele a fasizmusnak. 1939-ben, Pécsett jelent meg nagy feltűnést keltett (s a hatóságok által elkobzott) Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében c. (népszerűén „Szürke Könyv”-ként emlegetett) műve, amely objektív adatokkal bizonyította, hogy a küszöbön álló világháború Németo. vereségével fog végződni. Könyvét csaknem minden európai nyelvre lefordították. 1944-ben ezért Mauthausenbe hurcolták, ahonnan 1945 nyarán tért haza. A Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosává nevezték ki. 1946. jún. 17-én eltűnt. Egyéb művei: Ausztria—Magyarország különbéke kísérletei a világháborúban (Pécs, 1926); Az olasz nő legendája (uo., 1927); A restaurációs kísérletek külpolitikája (uo., 1930); A horvát kérdés (uo., 1932); IV. Károly élete és politikája (uo., 1935); Tanulmányok a világháború diplomáciájából (uo., 1938); Szót kérek! A „Szürke könyv” mérlege (röpirat, 1945). Lajta Andor (Bécs, 1891. ápr. 22.- 1962. márc. 21., Bp.): újságíró, filmtörténész. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után vidéken újságíróskodott, 1917-ben a Színházi Elet mozirovatát vezette; dolgozott a Küliigy — Hadügy c. lapnak is. 1920-ban a Filmszínész, 1928 — 38 között a Filmkultúra c. szaklap szerk.-je. 1923-tól az Agfa gyár vezérképviselője volt. 1920 — 49 között összeállította és évente kiadta a Filmművészeti Évkönyvet. Megalakulásától (1949) a Magyar Állami Filmarchívum munkatársaként dolgozott 1958-ig, nyugdíjba vonulásáig. Tanulmányt adott ki A tízéves magyar hangosfilm történetéről (1942). Legjelentősebb munkája: Az ötvenéves film. A film úttörői (Bp.—Temesvár, 1946) világviszonylatban is forrásértékű. Hagyatékában mintegy húsz kiadatlan kézirat maradt fenn (A magyar film története 1941 —1956, Budapesti álomgyárak, Chaplin stb.).