Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
M
zető szerepük van a magyar íróknak (Illés Béla és mások), működésüket és műveiket forradalmi lendület és célratörés jellemzi, nézeteikben azonban szektás elzárkózás, a bizalmatlanság sok eleme is fellelhető, ami károsan hat a ~ fejlődésére. A harmincas években fejlődik világirodalmi rangú költővé a magyar szocialista költészet kimagasló alakja, egyúttal a két világháború közötti magyar irodalom legnagyobb alkotója: József Attila. Költészete nemcsak a magyar irodalomban hoz újat: az avantgarde irányzatok, a népköltészet és a klaszszikus költői hagyományok szintézisét létrehozva, olyan költészetet teremt, amely a tárgyi világ és a társadalom törvényeit a maguk bonyolultságában is megragadni képes, amely közvetlenül személyes és egyúttal kozmikus távlatú, s amely a szocialista társadalomszemléletnek és a materialista dialektika világnézetének érzékletes megjelenítője. Ezekben az években új felismerésekkel gyarapszik a magyar marxista kritika is (Bálint György, Fábry Zoltán, Caál Gábor, Lukács György, Révai József munkássága nyomán); költészetben és regényben egyaránt a valóság bonyolultabb ábrázolása, intellektuális igény lép előtérbe, az előző időszak eredményeire építve, de szűkösségével szakítva bontakozik ki az új magyar szocialista irodalom, igyekezve hatáskörébe vonni, szövetségesként megnyerni minden haladó erőt. Ezeknek a törekvéseknek központja Mo.-on a kommunisták által irányított folyóirat, a Gondolat, a forradalmi irodalom legszínvonalasabb orgánuma; hasonló szerepet tölt be a mo.-i fasizmus előretörése után a Moszkvában megjelenő Új Hang. Fontos szerepet játszanak a romániai magyar irodalom vezető folyóirata, a Korunk s a csehszlovákiai heti- és napilapok is. A műveket tekintve s a népi mozgalom sodrában v. a Nyugat körében dolgozó írók szocialista eszmeiségű műveit is számba véve megállapítható, hogy a harmincas évektől megszületett Mo.-on is a magyar szocialista realista vagy azzal erősen rokon jellegű irodalom (lírában József Attila, prózában Nagy Lajos, Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József, Gelléri Andor Endre, Nagy István, Déry Tibor művei sorolhatók leginkább ide). Ugyanakkor az emigrációban is olyan forradalmi művek születnek, amelyek a szocialista magyar irodalmat gazdagítják (Illés Béla: Kárpáti A zsidókat Németországba deportálják Kőszegről — Szovjet csapatok harcolnak Bp-en — — A bp.-i Kálvin tér a harcok után