Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
L
14 LÁN Láng Nándor Lányi Viktor Több tanulmánya foglalkozik a hazai Dolichenus-kultusz emlékeivel: A Dolichenus-kultusz emlékei (1923); A brigetioi Dolichenum (Klebelsberg-Emlékkönyv, 1925); A Magyar Nemzeti Múzeum Jupiter- Dolichenus keze (Károlyi-Emlékkönyv, Í933); Neue Dolichenus Denkmäler in Ungarn (Frankfurt, 1935); Das Dolichenum von Brigetio (1944). — írod. Oroszlán Zoltán: Acta Archeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1952. lángész: kivételes nagy alkotó, zseni. (-*• még: géniusz) Lányi Margit (Bp., 1919. aug. 6.— ): kritikus, műfordító; Erdődy János író felesége. Középiskoláit Bp.-en végezte. Kritikai írásait a Népszava közölte a II. világháború éveiben; filozófiai és politikai klasszikusokat fordított és ismertetett. A felszabadulás után, 1951-ig a Népszava kiadó lektorátusának vezetője volt. Jelenleg a Hungarotexnél dolgozik. A nevesebb szerzők közül Machiavelli, Erasmus, Campanella, Robespierre egy-egy művét fordította magyarra. Lányi Menyhért (Kassa, 1893. nov. 26.— ): író. Kereskedelmi iskolát végzett Bp.-en, 1914-ben bevonult katonának, s hadirokkant lett, majd szülővárosában volt 1919-ben az egyesült munkáspárt hetilapjának, a Népakaratnak szerk.-je. A proletárdiktatúra után a fehérterroristák letartóztatták, a börtönből megszökött és Csehszlovákiába emigrált, ahol a Kassai Napló, a pozsonyi Magyar Újság, a Tátra c. irodalmi folyóirat és a bécsi Tűz munkatársa volt. Kassa Mo.-hoz való csatolása után a horthysta hatóságok írói és újságírói tevékenységét elnémították, majd munkatáborba hurcolták. J945 után Sárospatakon szerk. a Felvidéki Újságot, majd kereskedelmi dolgozó lett. Jelenleg Miskolcon, nyugdíjban él. A húszas—harmincas évek szlovákiai magyar irodalmának finomtollú képviselője. Lírikus alkat, prózája is gondosan csiszolt. Művei: A herceg szerelmes (életkép, Kassa, 1925); Keleti hajós (elbeszélések, uo., 1925); Firenzei haláltánc (dráma, uo., 1925); Művirág (regény, uo., 1928); Nyári zivatar (színdarab, uo., 1929); Szlovenszkói :sidó hitközségek története (Propperné Békefi Herminnel együtt, uo., 1933); A felvonó (hangjáték, uo. 1937); Kakukfészek (hangjáték, uo., 1937). Lányi Piroska; H. Lányi (Zalatna, 1910. júl. 4.— ): író, újságíró. Gimnáziumi érettségi után, 1952-ig vállalati tisztviselőként dolgozott. Irodalmi pályája a harmincas években indult: előbb a Pesti Hírlap és az Új Idők, a felszabadulás után a Magyar Nemzet, a Magyar Vasárnap és a Kassák szerkesztette Kortárs közölte novelláit é publicisztikai írásait, 1949-ben pedig az Ú Idők folytatásokban a Törökbúza c., erdély tárgyú regényét. 1956-tól a Népszava 1958 óta az Ország-Világ állandó külső munkatársa. 1960-ban jelent meg Szól a fuvola c. ifjúsági regénye. Lányi Sarolta (Székesfehérvár, 1891. jún. 6.— ): költő, műfordító. L. Ernő zeneszerző lánya, L. Viktor Géza műfordító, zenekritikus húga. A szabadkai tanítónőképzőben szerzett oklevelet, 1909-ben tanítónő lett. Első versei szabadkai és miskolci lapokban, majd a Vasárnapi Újságban és a Nyugatban jelentek meg. A szimbolizmus és a Nyugat költői hatottak indulására (Ajándék, 1912). Hangja azonban hamarosan megváltozott: realista látásmód, higgadtság, de egyúttal érzelmi gazdagság is jellemzi költészetét. Egyaránt felhasználja a népköltészet és a szabadvers formakincsét. A távozó (Gyoma, 1914) c. kötetében már a szociális probléma is élesebben jelentkezik. Az I. világháború idején háborúellenes verseket írt. 1915-től férje, Czóbel Ernő oldalán részt vett a munkásmozgalomban. Napjaim (1922) c. kötetében költészete szocialista tartalommal gazdagodott. 1922-ben követte a fogolycsereegyezmény kapcsán kiszabadult férjét az SZU-ba, s ott különféle tudományos intézetekben dolgozott. Az SZU-ban írt versei már szenvedéllyel vallanak kommunista meggyőződéséről. 1938-tól a moszkvai Új Hang, majd 1940-től a moszkvai magyar rádió (Kossuth-rádió) munkatársa volt. 1946-ban tért haza, szerk.-ként dolgozott, 1950-től 56-ig az Irodalmi Újság belső munkatársa volt. 1957-től nyugdíjas Számlálatlan évek (1947), Kései ajándék (1951), Őszi kert (1956) és Énekszó (1963) c. kötetei válogatott és újabb verseit gyűjtik össze. Műfordítói munkája során főleg orosz írók műveit tolmácsolta magyarul. — Szovjet irodalmi alkotások fordításáért 1950-ben József Attila-díjat kapott. — Verseit bolgár, lengyel, német, orosz és román nyelvre fordították. — írod. Tóth Árpád: Nyugat, 1913; Füst Milán: Nyugat, 1922; Tóth Árpád: Nyugat, 1922; Bóka László: Irodalmi Újság, 1951; Stetka Éva: Őszi kert (Alföld, 1956); Tolnai Gábor: Évek — századok (1958). I