Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
M
MAJ 176 jobban a filozófiai fogantatásig elemző modor jellemezte írásait. Újabban az esztétika és az esszé foglalkoztatja. Művei: Udvarra nyílik az ablak (elbeszélések, Újvidék, 1956); Vereség (elbeszélések, uo., 1959; szerb-horvát nyelven Belgrád, 1963); Krumplilovacskák (képeskönyv, Újvidék, 1959). Hangjátékai: Hosszú úton kicsi állomás (uo., 1959); Büntetés (1962); Reménység (1964). — írod. B. Szabó György: Tér és idő (1958); Bori Imre: Az ember keresése (i960). Major Ottó (Bp., 1924. ápr. 4. ): író. A bp.-i egyetem bölcsészkarán abszolvált. írásai 1943 óta jelentek meg antológiákban, folyóiratokban. 1946-ban verseskötetet publikált Ezer alakban címmel. Több heti- és napilap belső munkatársa volt, 1964-től a Tükör c. hetilap olvasószerkesztője. 1955 — 60 között jelentette meg Magyar Atlantisz c. hétkötetes regényciklusát. A 20. sz. első felének magyar társadalmát rajzolja meg benne a gazdasági, politikai és szellemi mozgalmak tükrében. A ciklus kötetei: Idők rostáján (1955); Megőszül a föld (1956); A hetedik pecsét (1958); Isten békéje (I—II. köt., 1959); Égi és földi háború (1959); Testamentum (i960). Egyéb művei: Dobra Péter három iskolája (kisregény, 19ц); Játék a tükörrel (elbeszélések, 1962). — Határszélen c. művéért 1952-ben, Idők rostáján c. művéért 1956-ban József Attila-díjat kapott. — írod. Sőtér István: Négy nemzedék (1948); Örkény István: Új Hang, 1955; Ungvári Tamás: Irodalmi Újság, 1955; Czibor János: Csillag, 1956; Szabó Ede: Csillag, 1956; Gáli István: Kortárs, 1963. Major Róbert (Bp., 1896. júl. 28. — ): közgazdasági és politikai író. Az egyetemet Bp.-en az Eötvös-kollégium tagjaként végezte. A Századunk és a Közgazdasági Szemle munkatársa volt, írásai ezek mellett főként a Népszava, Szocializmus, Szép Szó, Jelenkor és a Magyar Fórum hasábjain jelentek meg. Sokat foglalkozott a georgeizmus elméletével. A felszabadulás után aKisÚjság és a Közgazdaság szerk.-je, a Magyar Közgazdasági Társaság igazgatója volt. 1947- ben nyugatra távozott; előbb Rómában élt, majd New Yorkba költözött, s ott főképp angol nyelvű lapokba ír. Munkatársa volt a müncheni Látóhatárnak; sok cikkben, tanulmányban leplezte le a disszidensek antiszemita, reakciós mozgalmait. Major Tamás (Bp., 1910. jan. 26. — ): színész, rendező, kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1955), kiváló művész (1950). A Színművészeti Főiskola elvégzése után a 30-as években a Nemzeti Színház tagja volt, majd a munkásszínjátszókhoz csatlakozott és részt vett a munkásmozgalomban (1939-től). Részt vett az illegális kommunista szervezetek munkájában, és előadóművészetét az antifasiszta harc szolgálatába állította.1945 — 62 között a Nemzeti Színház igazgatója. Országgyűlési képviselő és az MSZMP Központi Bizottságának a tagja. Nagy szerepet vállalt a realista színjátszás megteremtése és fellendítése érdekében. Kiemelkedő alakításai: Tartuffe, III. Richárd, Jágó (Othello), Lucifer (Az ember tragédiája). Műve: Szovjet színház szerepe a kommunista ember nevelésében (1953). Hont Ferenccel lefordította Moliére Georges Dandinjét (Duda Gyuri, 1947). Majoros István (Pécs, 1900. jan. 2.— ): író, műfordító, újságíró. Egyetemi tanulmányait abba kellett hagynia forradalmi tevékenysége miatt. 1920-ban filmmel kezdett foglalkozni (Star, Pedagógiai Filmgyár, Magyar Film Iroda); mint filmesztéta és filmkritikus a Magyar írás, a Kékmadár és a Pandora c. irodalmi folyóiratban tevékenykedett. A felszabadulás után az Új Magyar Film Iroda vezérigazgatója, majd a Mafilm lektora, a Rádió munkatársa, a debreceni Csokonai Színház dramaturgja volt. Sok rádió- és televíziójáték szerzője. Számos egyfelvonásos színművet írt. Színdarabfordításait különböző színházak mutatták be. Karinthy Frigyessel közösen írt komédiáját, A nagy ékszerész c. darabot több színház bemutatta (megjelent Karinthy Frigyes műveinek Hőköm Színház c. kötetében, 1957); Baleset c. színpadi szatíráját a Rádió adta elő 1962-ben. Majtényi Erik (Temesvár, 1922. szept. 19.— ): romániai magyar költő, szerkesztő. Kertészetben dolgozott, majd kalaposinas lett. Antifasiszta magatartása miatt a háború alatt internálták. A felszabadulás után újságíró, s hamarosan a romániai magyar sajtó vezető munkatársa lett: 1948-tól az Ifjúmunkás, 1952-től az Előre szerk.-je. 1955 — 56-ban a román írószövetség titkára, 1963 óta ismét az Előre munkatársa. 1954- ben Állami díjat kapott. írásai az Igaz Szóban, az Utunkban és az Előrében jelennek meg. Verseskötetei: Ok féljenek! (Bukarest, 1952); Őrségen (uo., 1953); Útközben (uo., 1955); Versek (uo., 1955); Búcsú az ódáktól (Marosvásárhely, 1957); Az utolsó Zsolnoky (szatirikus elbeszélő költemény, uo., 1958); Biztató (Bukarest, 1959); Csillagaink most sokasodnak (uo., i960). Válogatott versei