Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
M
MÁJ 178 Aladitt első szerelme (regény, Pécs, 1929); Aranymálinkó (regény, 1932); Lizi (regény, 1936); Úri fiú (regény, 1942); Nem nősülök (regény, 1943). Számos, saját korában népszerű ifjúsági művet is írt (Ali basa meg a kacsa, 1931; Ali Basa meg a kacsa a Balatonon, 1934). — bőd. Várady István: Nyugat, 1911; Rédey Tivadar: Napkelet, 1936; Szinnyei Ferenc: Napkelet, 1936; Hamvas Béla: Napkelet, 1940. Május: irodalmi folyóirat. 1913. okt. és 1914. jan. között, havonként jelent meg Bp.-en. Szerk. Pajzs Elemér és K. Steiner Géza. A Nyugat példáján indult, s karakterét — a nyugatos írók mellett — Szabó Dezső programcikkei alakították ki. Helyet adott az expresszionista-aktivista törekvéseknek. Munkatársa volt Kassák Lajos is. majuszkula, maiuscula <lat.>: a nagybetűk régi elnevezése (literae maiusculae), ellentétben a kisbetűkkel (Hterae minusculae). A ~ és a minuszkula közötti megkülönböztetést a könyvnyomdászatban verzábs és kurrens elnevezéssel jelölik. Плкл CniL TUDÓS PROrCSSZOT **MflTVdNI<muu rmttrix 3 rt>jm&****. ы&тт*лш €. Makai Emil két művének címlapja Makai György (Bp., 192B. dec. 24.— ): újságíró. A bp.-i bölcsészkarra járt. 1951- ben a Béke és Szabadság munkatársa lett, később a Szabad Nép szerkesztőségében és a Szikra Könyvkiadónál dolgozott. Jelenleg az Ország—Világ külpolitikai szerkesztője. Számos brosúra szerzője. — Riportkönyvei: Egyiptomi tavasz 1957 (1957); Nyugati szemmel (1958); Portugál- Afrika (i960). A Világesemények dióhéjban c. külpolitikai tájékoztató szerk.-je. Makai Emil MakaiEmil (Makó, 1870. nov. 17.—1901. aug. 6., Bp.): költő, író, műfordító. Rabbinak készült, vallásos költőnek indult. A 90-es évek elején középkori héber versek fordításával lett ismertté az irodalmi életben. Később hirtelen hátat fordított egész addigi életének: újságíró lett. 1892—94 között a Pesti Napló, 1894—97 között a Fővárosi Lapok munkatársa, 1897—1900 között A Hét helyettes szerk.-je volt. 1898- ban a Petőfi Társaság tagjává választották. Világi, nemegyszer frivol hangú b'rai verseket írt, száznál több színdarabot fordított le nem egészen egy évtized alatt; élete utolsó négy esztendejében négy saját bemutatója is volt. Színművei közül csak a Tudós professzor Hatvani c. verses vígjáték (1900) jelentős; ez a babonaságokat gúnyoló játék a századfordulónak viszonylag legjobb magyar színpadi művei közé tartozik. Verseiből néhányat francia és héber nyelvre fordítottak. — Főbb művei: Vallásos énekek (1890); Absolon (dráma, 1891); Énekek éneke (lírai történet, 1893); Margit (költemények, 1896); Kaland (vígjáték, 1897); Robinsonok (vígjáték, 1898); Újabb költeményei (1899); A királyné apródja (vígjáték, Heltai Jenővel, 1899); Poétasors (költemények, 1901); M.E. munkái (1904). — írod. Sebestyén Károly: M. E. (1923); Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok (1958); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (1959). Makai Imre (Hajdúböszörmény, 1920. jún. I,— ): műfordító. A bp.-i egyetemen az Eötvös-kollégium tagjaként szerzett görög—latin szakos tanári diplomát. 1946 — 48 között az Új Szó munkatársa volt, majd a bp.-i Lenin Intézet tanszékvezető docense. A legkiválóbb műfordítók közé tartozik mind a klasszikus orosz, mind a mai szovjet prózairodalom alkotásainak tolmácsolásában. Legértékesebb műfordításai: Gogoly: Az arckép (elbeszélések, 1948); Solohov: Csendes Don (regény, 1949); Trenyov: Ljubov Jarovaja (színmű, 1951); Gladkov: Cement (regény, 1951); Osztrovszkij: Farkasok és bárányok (vígjáték, 1952); Gorkij: Kispolgárok, A nap fiai (színművek, 1952); L. Tolsztoj: Háború és béke (regény, 1954); Csehov: Szahalin (1956); Solohov: Új barázdát szánt az eke (regény, 1956); Solohov: Emberi sors (kisregény, 1957); Idegen vér (elbeszélések, 1957); Csehov: Sirály, Ványa bácsi (színművek, 1959); Dosztojevszkij: A félkegyelmű (regény, i960); Solohov: Feltört ugar (regény, 1961); Gorkij: Az anya (regény, 1961); Gogol: Kártyások (komédia, 1962); Dosztojevszkij: Cudar história, Feljegyzések az egérlyukból, Örök férj (elbeszélések, 1963). — A Háború és béke fordításáért 1955-ben, orosz és szovjet irodalmi fordításaiért 1964-ben József Attila-díjat kapott. — írod. Szőllősy Klára: Kortárs, 1964.