Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
M
Medgyes Lajos arcképe és egyik versgyűjteményének címoldala (tmii шт. «ЮВ*И1 LAJOS. ÍKt7~tH4é. KmmsvAm. *’ Ш. ШЖЯ iwrtw*u IM*. Medgyesi Pál egyik újra kiadott művének címlapja 1932; Gaál Gábor: Költő a dobogón (Korunk, 1933); Forgács Antal: Független Szemle, 1934; Gábor Géza: M. L. (Sopron, 1934); Just Béla: Vigilia, 1937; a Vigilia M. L. emlékszáma, 1941. jún.; Makay Gusztáv: Kor és irodalom (Sorsunk, 1941); József Attila: Összes művei (1958). Medgyes Lajos (Sárosmagyarberkesz, 1817. nov. 17. —1894. márc. 9., Dés): költő, egyházi író, publicista. Tanulmányait a marosvásárhelyi református kollégiumban végezte. 1844-től haláláig Désen volt ref. lelkész. 1843-ban meglátogatta Pesten a nevezetesebb írókat. Lelkes híve volt Petőfinek (akit személyesen csak 1849-ben ismert meg); amikor 1847-ben a költőt egymás után érték a rosszindulatú támadások, M. az Életképekben, nyílt levélben állott pártjára. A forradalom és szabadságharc idején költeményekkel, cikkekkel és politikai tevékenységével szerzett megbecsülést. A bukás után rövid ideig börtönben volt. Versei és cikkei 1836-tól kezdve a kor számos orgánumában megjelentek. Erdélyi lant c. versgyűjteménye, amely az 1837-től 45-ig írott költeményeit tartalmazza, 1846-ban Kolozsvárott látott napvilágot. Számos egyházi írása is megjelent nyomtatásban. Második, gyűjteményes verseskötete, a Költemények Versényi György bevezető tanulmányával jelent meg Brassóban, 1904-ben. Költeményeinek kiadatlan gyűjteménye az OSzK kézirattárában található. — írod. Versényi György: M. L. élete (Erdélyi Múzeum, 1896). Medgyesi Károly (Bp., 1907. febr. 18. — ): író. Nehéz anyagi körülményei miatt iskoláit a második polgárinál abbahagyta. Rézműves-munkás és műszaki rajzoló volt. Első írásait Dezső Károly néven publikálta: Rög és kő (versek, 1941); számos novella és mese is jelent meg tőle különböző újságokban. Bosszú c. folytatásos regényét a Magyarország napilap (reggeli kiadás) közölte. 1943-tól írásai Medgyesi Károly néven jelennek meg; közülük a legjelentősebbek: Teleki-tér (regény, 1943); Az inas (regény, 1947). A felszabadulás után főleg meséi és gyermektörténetei láttak napvilágot. Könyv alakban megjelent meséi: A nap unokája (i960);Rigóbölcsőde (1961);Cserebere (1962). Medgyesi Pál (Debrecen?, 1605? —1663 körül, Sárospatak?): egyházi író. Hosszú debreceni tanulmányok után ment külföldre, s az odera-frankfurti, leideni, cambridge-i egyetemet látogatta. Hazatérése után, 1631 végétől debreceni tanár, 1634- től szinérváralji, 1637-ben munkácsi, 1638-tól nagyváradi ref. lelkész, s még ugyanabban az évben I. Rákóczi György udvari papja lett. Lelkes híve volt a puritánpresbiteri eszméknek. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony bizalmasaként 1651-től Sárospatakon időzött. Első jelentős munkája Lewis Bayle angol puritánus író kegyes iratának, a Praxis pietatisnak művészi magyar fordítása (Debrecen, 1636, újra kiadta Incze Gábor, 1936); emellett angol eredeti nyomán kisebb népszerű kegyességi könyvet is összeállított: Lelki ábécé (Gyulafehérvár, 1645; újra kiadta Bácsy Ernő, 1940). A presbitériumok követelésével nyíltan a 'parasztság egyházigazgatási és művelődési jogaiért küzdött. Ilyen irányú művei közül legjelentősebb a Dialogus Politico-Ecclesiasticus, az az: Két Keresztyén Embereknek Egymással való beszélgetések Egyházi Igazgató Presbyterekről, avagy Vénekről. .. (Bártfa, 1650). Ebben igen sok érdekes részletet közöl az angol polgári forradalomról is. Hasonló tárgyú a Rövid tanítás azpresbyteriumrol avagy egyházi tanatsrol (Sárospatak, 1653). Élete utolsó évtizedében különösen prédikációival váltott ki nagy elismerést. Ezeknek két gyűjteménye nevezetes: Erdély s egész Magyar nép egymás után tsak hamar érkezett Hármas Jajja. . . (gyászbeszédek I. Rákóczi György, Rákóczi Zsigmond és Bethlen István felett, uo., 1653); Sok, Jajjokban . .. merült. .. igaz Magyaroknak egynéhány keserő Siralmi. . . (Erdély összeomlását sirató egyházi beszédek, uo., 1658). M. stílusában a meggyőződés heve a későhumanista retorikán nevelkedett művészi igényességgel és a szép magyarossággal egyesül. — írod. Császár Károly: M. P. élete és működése (1911); Makkai László: A magyar puritánusok . . . (1952); Esze Tamás: A magyar Praxis pietatis (1963). Mednyánszky Alajos, báró (Turócpriekopa, 1784. ápr. 20. —1844. jún. 17., Galgóc): néprajzi író, történész. 1801-ben a bécsi udvarba került apródi szolgálatra, 1801-től 1804-ig Pozsonyban bölcseleti és jogtudományi tanulmányokat végzett, 1840- ben a kancellária tisztviselője lett. 1810-ben visszavonult birtokára, s történeti, régészeti, irodalmi tanulmányokat folytatott. Ismert alakja volt a megyei közéletnek és a reformországgyűléseknek. Az 1830-as években különböző hivatali tisztségeket töltött be. 1837-ben Nyitra m. főispánjává nevezték ki. 1839-ben az iskolaügy rendezése céljából alakított bizottmány elnöke lett. E hi-