Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
L
Látos Sándor (Fülöpszállás, 1907. szept. 17. — ): író. Fővárosi állatorvos. Szépirodalmi kritikákat, novellákat közölt a lapokban; Üstökös Gárda c. regénye 1934—35- ben folytatásokban jelent meg az A Mi Utunk c. ref. diáklapban. Számos kiadást ért regénye: Nádtetők alatt (1933). latrikánus vers <(lat. latro ’lator’, ’bűnös, kicsapongó életű egyén’): a virágének rosszalló elnevezése. látszólagos képtelenség <gör. paradoxon ’olyasmi, ami a szokásos véleménnyel, vélekedéssel ellentétes’ v. oxymoron ’éles — azaz szembetűnő, merő — bolondság’): az ellentéttel rokon stíluseszköz: olyan szavak, gondolatok összekapcsolása, amelyek látszólag kizárják egymást. Pl. „Szegény gazdagok” (Jókai), „Hallani, hogy sikoltanak a néma hivatalnokok ...” (József Attila: Szép nyári este van). A mindennapi nyelv is ismer hasonlókat, pl.: Lassan járj, tovább érsz! A stílushatása igen erős, éppen váratlansága, meghökkentő volta miatt. Latzkó Andor (Bp., 1876. szept. 1.— 1943, ?): író. Bp.-en, Stuttgartban, Berlinben járt egyetemre. 1898 — 1901 között a Budapesti Napló munkatársa volt. 1901- től külföldön, Zürichben, majd 1941—43 között Amszterdamban élt. Színműveit Bp.-en és Berlinben is játszották. Számos írását élesen háborúellenes, pacifista szellem hatja át. Jelentősebb magyar nyelvű művei: Tíz év (színdarab, 1898); Testvérek (színdarab, 1901). Több német nyelvű munkája is megjelent. Ezek közül a leghíresebb a hat elbeszélést tartalmazó Menschen im Krieg (Zürich, 1917; magyarul 1919), amelyet Romain Rolland: Napló a háborús évekből c. művében méltatott, valamint a Sieben Tage c. regény (Bécs — Lipcse, 1931). Latzkó Hugó (Bp., 1876. febr. 15.— 1932. nov. 4., Bp.): irodalomtörténész. Egyetemi tanulmányait Bp.-en, Berlinben, Párizsban, Oxfordban és Cambridge-ben végezte. 1899-től a bp.-i Kereskedelmi Akadémia, majd 1908-tól a Keleti Kereskedelmi Akadémia tanára s a bp.-i tudományegyetem angol lektora volt. Főleg angol irodalomtörténettel foglalkozott. Művei: Johann Elias Schlegel (1898); Ben Jonson (1914); Az angol regény a XVIII. században (1914); Thomas Heywood (1914). Több angol nyelvkönyvet írt s angol regényeket fordított magyarra. Lauka Gusztáv (Vitka, 1818. júl. 20.— 1902. aug. 23., Nagybecskerek): író, humorista. Bölcseletet és jogot végzett, de apja gazdatiszti pályára kényszerítette. A féktelen természetű L. azonban szakított a család hagyományos foglalkozásával és Pestre jött, ahol 1840-től Kovacsóczy Mihály lapjának, a Közleményeknek segédszerk.-je, 1841-től az MTA írnoka volt. Ez időtől kezdve rendszeresen jelentek meg írásai: humoreszkek, elbeszélések, vígjátékok, versek és regények. Egyik művével 1843-ban elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. 1847-ben a pozsonyi országgyűlési ellenzék, 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány jegyzője, 1849-ben belügyminiszteri titkár. 1848-ban megindította és szerk. a Charivari c. élclapot. Világos után rövid ideig bujdosnia kellett, majd hivatalt vállalt Nagyváradon. 1860-tól a helytartótanács alkalmazottja, 1863-tól 65-ig a sajtóosztály vezetője volt; beosztását arra használta fel, hogy előnyöket csikarjon ki írótársai számára. A kiegyezés után sajtóreferens lett. 1876-ban a Petőfi Társaság tagjává választották. 1882-ben meghívták Torontál megye levéltárosának, itt élt haláláig. Igen termékeny író volt, népszerűségét könnyed, ékelődő stílusának, meséi fordulatosságának köszönhette; művein egyébként Sue és V. Hugo hatása érződik. Olvasói a nagy idők tanúját és a „nagy nemzedék” kortársát is tisztelték benne. Versei közül a humorosak sikerültek legjobban. Heine-, Dumas-, Herwegh-, Moore-, Hugo-fordításai szerény kísérletek. Művei közül ma már csak emlékiratai figyelemre méltók: A múltról a jelennek (1879); Emlékjegyzetek (é. n.). Főbb művei: Versek 1841 — 1845 (Nagykároly, 1846); A XIX. század elvei (1848); A jó régi világ (elbeszélések, 1863); Költemények (1864); Újabb novellák (1874); Basahidi és családja (regény, Temesvár, 1887); Annyi küzdelem után (regény, 1899). — írásait francia és német nyelvre fordították. — írod. Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig (1925—26); Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban (1939). Lázár Béla (Nagyvárad, 1869. febr. 8.— 1950. jún. 2., Bp.): író, művészeti író. Egyetemi tanulmányait Bp.-en, Berlinben, Münchenben és Párizsban végezte. 1890- ben bölcsészdoktorátust szerzett, majd helyettes, 1893-tól rendes tanárként gimnáziumban tanított. Sokat foglalkozott képzőművészeti kiállítások rendezésével. Az Emst Múzeum igazgatója, a Magyar 23 LÁZ Lauka Gusztáv Lázár Béla és egyik munkájának címoldala lázAh Béla KIS ÍRÁSOK NAGY MŰVÉSZEKRŐL