Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
NAG Nagy Lajos; Gyúrói Nagy (Szák, 1883. máj. ii.— ): költő. Pozsonyban, majd Sopronban teológiát végzett, 1910-ben evangélikus pappá avatták. Előbb Bp.-en, 1912 — 53 között Gyúrón volt lelkész, azóta nyugdíjban, Bp.-en él. Lelkes propagálója volt Ady költészetének, aki Isten és a háború (1915) c. háborúellenes röpiratát meleg hangon üdvözölte. Részt vett az 1918-i polgári demokratikus forradalomban, majd 1922-ben baloldali programmal fellépett a nemzetgyűlési választásokon, s ezért mind 1919 őszén, mind 1922-ben letartóztatták, bíróság elé állították. Szabadlábra helyezése után az egyházi törvényszék ítélte el: lelkészi állását csak azért tarthatta meg, mert a gyúrói gyülekezet igazságtalan elmozdítása esetén testületileg kilépett volna az egyházból. írásait kezdetben a pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradó, a soproni Nemzetőr, később főként az Estlapok és a Világ (ez utóbbiban 1915-ben éles polémiát folytatott Ady védelmében Rákosi Jenő ellen), újabban az Elet és Irodalom közölte. Művei (1925-ig Nagy Lajos néven): Egyedül (versek, Kisbér, 1905); Isten és a háború (röpirat, 1915); Háborús karácsony, fekete karácsony (röpirat, 1916) ; Bábel vizeinél (versek, 1917); Jelek és próféciák (háborúellenes tanulmány, 1917) ; Egy magyar bárd sorsa (Gyóni Géza élete és költészete, 1917); Egy prédikátor dalaiból (versek, 1924); Magyar zsoltárok (versek, 1924). — írod. Ady Endre: A gyúrói pap (Világ, 1915). Nagy László: Perecsényi Nagy László Nagy László; S. Nagy; Sütő-Nagy (Kolozsvár, 1894. aug. 4.— ): költő, újságíró. Középiskoláit Kolozsvárott végezte, majd az ottani egyetemen jogot és gyógyszerészetet tanult. Már 1911-től munkatársa volt több erdélyi és bp.-i napilapnak és folyóiratnak (Estilap, Kolozsvári Hírlap, Ellenzék, Keleti Újság, Erdélyi Hírlap), alapítója és főszerk.-je volt a kolozsvári Jóestét c. napilapnak. Részt vett a szülőföldjére visszatért Benedek Elek lapalapításában és irodalmi mozgalmaiban, s 1913- ban A Szemle c. irodalmi lap létrehozásában. 1915-ben ő indította meg az Erdélyi Szemlét; az 1944-ig megjelenő folyóirat jelentős szerepet játszott a romániai magyar irodalom kialakulásában. N. 1944-ben Mo.-on telepedett le: a Nemzeti Segély előadója, a Magyar Jövő c. hetilap társszerk.-je, később az MTA Nyelvtudományi Osztályának munkatársa lett. Verskötetei: Fehér utakon (Kolozsvár, 1912); Véres mezőkön (uo., 1914); Késő köszöntés (uo., 1920); Új versek (uo., 1934). Regénye: Lélekharcok (Jósika életrajzi regénye, uo., 1930). Elbeszéléskötetei: Jókai szerelmei (uo., 1925); Zenélő kút (történelmi elbeszélések, uo., 1928); Egy csodálatos újságíró története és más elbeszélések (uo., 1931). Tanulmánykötetei: Ibsen népe (uo., 1924); Péterfy Dénes (uo., 1925); Egy erdélyi irodalmi társaság története (uo., 1930); Régi és új unitárius írók (Pálfi Mártonnal, uo., 1930); Harc a végeken (Az erdélyi irodalmi küzdelmek hőskorából, uo., 1930); Erdélyi sorskérdések (többekkel, uo., 1935); A Duna ígérete (uo., 1937); Az erdélyi magyarság húsz esztendeje (1940). — írod. Reményik Sándor: Erdélyi Helikon, 1930; Jancsó Elemér: Az erdélyi magyar irodalom húsz éve (1938); Kovács László: Első emlékeim (Pásztortűz, 1939); Gyalui Farkas: Az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság 50 éve (1939) ; Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma (1940) . Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. júl. 17. — ): költő, a felszabadulás után indult költőnemzedék egyik jelentős képviselője. Szécsi Margit költő férje. Parasztcsaládból származik, középiskolai tanulmányait a pápai kollégiumban végezte. Festőnek készült. 1946-tól 1949-ig mint népi kollégista az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolán és az egyetem bölcsészkarán tanult. Első írásai a Valóságban jelentek meg. Korai, színes látásmódról tanúskodó, de keserű hangvételű verseit csak több mint egy évtized múltával bocsátotta nyilvánosság elé. Fejlődésére nagymértékben hatott a népköltészet, ez egészült ki aztán József Attila hatásával. Tűnj el fájás (1949) és A tüzér és a rozs (1951) c. kötetei a felszabadulás utáni idők friss levegőjéből lélegzenek, bár egy részük nem mentes a korszak sematizmusától. Elsőként megjelent verseit szenvedélyes eszmeiség és harsány öröm fűti, közéleti mondanivalói mellett nagy szerep jut költészetében a szerelemnek, az életörömnek és a játékosságnak, de a tűnődésnek, elmélkedésnek is. Biztos alkotói fegyelemmel, bravúros költői készséggel, főként a zenei elemek érvényesítésének útján formálta verseit. 1949-től 52-ig állami ösztöndíjjal Bulgáriában tartózkodott. Itt ismerkedett meg a bolgár népköltészettel, melynek sajátos hangjából szintén sokat magába fogadott. Hazatérése után egyike lett a legsikeresebb fiatal költőknek. Későbbi költészete elkomorodott, korábbi örömét fájdalom váltotta fel, s bár a szocializmusba vetett hitével sohasem З29