Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
SZAVALÓ i TIMKIk t.N HMI.Ok и »»Mimiit *.*«v тЛт&ШЯ, PftItA. iífllt!.*» S«*f*A'Aá»*f nk/bm. ISII Nagy Márton (1804-1873) egyik munkájának címoldala Nagy Miklós (1840 — 1907) egy munkájának címoldala szakított, világát kínzó víziók sötétítették el. Ezeket a verseket gyűjtik össze: A nap jegyese (1954); A vasárnap gyönyöre (1956) és a korábban ki nem adott verseket is tartalmazó gyűjteményes kötet, a Deres majális (1957). Szerk. a Kisdobos c. gyermeklapot, jelenleg az Elet és Irodalom képiszerkesztője. Gazdag műfordítói munkája során úttörő érdemeket szerzett a bolgár költészet tolmácsolásában. Botev, Vapcarov és Geo Milev (Szeptember, 1959) müveinek fordítása mellett két alkalommal is adott jelentős válogatást a bolgár népköltészetből: Szablyák és citerák (1953); Sólymok vére (i960). Ezeken kívül többek között Burns és Garda Lorca műveit fordította magyarra. — Verseit bolgár, orosz és román nyelvre fordították; egy kötete német nyelven is megjelent. — Aktuális problémákat megszólaltató verseiért 1950- ben, Szablyák és citerák c. fordításkötetéért 1953-ban, A nap jegyese c. verseskötetéért 1955-ben József Attila-díjat kapott. — írod. Pándi Pál: Viták és kritikák (1954); Szabó Ede: Dunántúl, 1954; Déry Tibor: Egy fiatal költő (Útkaparó, 1956); Mesterházi Lajos: A kritika kritikája (Kortárs, 1957); Kiss Ferenc: Alkotás vagy öncsonkítás? (Kortárs, i960); Czine Mihály: Két költő útja (Valóság, 1961); Dégh Linda: Sólymok vére (Nagyvilág, 1961). Nagy László; B. Nagy (Bp., 1927. febr. 8.— ): újságíró, kritikus, dramaturg. Középiskoláit Csurgón és a fővárosban végezte. Egy fegyveres diákszázad tagjaként részt vett az ellenállási mozgalom Börzsöny vidéki harcaiban. A felszabadulás után az ifjúsági mozgalomban dolgozott, később munkatársa volt a Szabad Szó, a Szabad Nép, a Művelt Nép, majd a Kortárs c. lapoknak, ill. folyóiratoknak; 1949 — 54 között dramaturgja, ill. rendezője a Hunnia Filmgyártó Vállalatnak és a Híradó és Dokumentumfilmgyárnak. Jelenleg az MTA Irodalomtörténeti Intézetének munkatársa. Irodalmi és filmkritikái írásokat, esszéket írt, melyek az irodalmi lapok mellett a Magyar Nemzetben jelentek meg. Sajtó alá rendezte és nagyobb tanulmányban értékelte Sarkadi Imre A szökevény (1962) c. posztumusz kötetét. Lefordította Faulkner: Az öreg c. kisregényét (1962). Nagy László (Mezőkeresztes, 1927. jún. II.— ): hadtörténész, a történettudományok kandidátusa. Egyetemi tanulmányait az ELTE esti, majd levelező tagozatán végezte. 1945 — 53 között hivatásos katona volt, azóta a Néphadsereg polgári állományú tudományos munkatársa. 1952-től a Hadtörténeti Intézetben dolgozik, 1958 óta a középkori szekció vezetője. Elsősorban a 17. sz. eleji Habsburg-ellenes függetlenségi harcok történetével foglalkozik; e tárgykörből szakfolyóiratokban közölt tanulmányai mellett sok ismeretterjesztő és szépirodalmi cikket is publikált különböző katonai folyóiratokban. Főbb művei: A Bocskai-szabadságharc története (1961); Bethlen Gábor, a nagy fejedelem (1964). Nagy Magda; K. Nagy (Hajdúböszörmény, 1921. okt. 23.— ): irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa. A bp.-i egyetemen szerzett magyar irodalom—történelem szakos tanári diplomát. Aktívan részt vett a diákmozgalomban, a MEFESZ országos titkára volt. 1950 — 52 között pártfőiskolát végzett. Dolgozott a Rádiónál, a Pártközpontban, az MTA-nál; 1958-tól 1963-ig az Irodalomtörténeti Intézetben volt tudományos kutató, jelenleg tudományos osztályvezetőként a Filmtudományi Intézetben dolgozik. Tanulmányai a szaklapokban és az irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Műve: A Válasz (folyóiratmonográfia, 1963)Nagy Márton (Muzsla, 1804. okt. 5. - 1873. ápr. 5., Pozsonyszentgyörgy): tanár, piarista pap, az MTA levelező tagja (1844- től). Bölcsészetet Győrben és Egerben végzett, később Nyitrán és Szentgyörgyön teológiát hallgatott. 1824-ben a piarista rendbe lépett. Különböző iskolákban tanított, ill. igazgató volt; 1859-től a pesti piarista rendház főnöke volt. Főbb művei: Ifjúságot képző ismeretek tára (I—IV. köt., Bécs, 1840—42); Szavaló tanítók és tanulók használatára (I—II. köt., 1843— 45); A gyermek fokozatos fejlődése (Pest, 1868). Nagy Márton (Nagyvárad, i860, aug. 29.— ? ): író. Középiskoláit Szatmárnémetiben, Pécsett, Késmárkon, Máramarosszigeten és Nagyváradon, jogot Nagyváradon végzett. 1883-ban Berettyóújfalun szolgabíró, 1889-ben Nagyszalontán főszolgabíró lett. 1878-tól dolgozott a Nagyvárad, Bihar, Biharmegyei Lapok, Szabadság c. lapoknak, ezekben számos tárcát, novellát is jelentetett meg. Szerk. a Rendeleti Közlöny c. nagyszalontai hivatalos lapot; 1893-tól a Nagy-Szalonta és Vidéke (később Szalontai Lapok) szerk.-je is volt. Önálló müvei: Beszélyek, rajzok és karcolatok (B. Endrődi Károly néven, Nagyvárad, 1881); Tizenötévi találkozónk emlékéül 1878 — 1893 (uo., 1893).