Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
NAP 338 jelent meg (1861-ben szünetelt). A szabadságharc kultuszának kihasználásával, a petőfieskedők népszerűsítésével rövid időre igen nagy olvasótábort szerzett magának. — 2. romániai magyar irodalmi folyóirat. Kolozsvárott 1920—22 között jelent meg. Főszerk.-je Paál Árpád, szerk.-je Ligeti Ernő és Kádár Imre, segédszerk.-je Szentimrei Jenő volt. A helyi, romániai és oda emigrált erőket, általában a magyar irodalom baloldali tagjait fogta össze. A sajátos erdélyiesség kidomborítására törekedett, de alaphangját végül is a későbbi Korunk írói, illetve a bécsi baloldali irodalmi mozgalmak tagjai (Dienes László, Endre Károly, Franyó Zoltán, Mácza János, Aranyossá Pál, Sinkó Ervin, Antal János, Tompa László, Déry Tibor) adták meg. Ady és Bartók volt a folyóirat zászlaja. A szovjet kultúra eredményeit állandóan ismertette. — 3. irodalmi és művészeti folyóirat 1923 — 40-ben. A Magyar Irodalmi Társaság támogatásával Tormay Cécile indította meg, mellette Horváth János, majd Keményfy János, később Németh Antal, végül Kállay Miklós szerkesztette. Célja az volt, hogy a Tanácsköztársaság bukása után a konzervatív és nacionalista írókat tömörítse maga köré, s így ellensúlyozza a Nyugat hatását, támogassa a Horthy-rendszert. Jelentős íróink közül kevesen váltak munkatársaivá. Inkább kritikai rovata érdemel figyelmet. — írod. Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója (József Attila pályakezdése, 1963). Napkelet Könyvtára: irodalmi—művelődéstörténeti könyvsorozat. 1923—27 között jelentette meg a Magyar Irodalmi Társaság. 23 kötetből áll. Ismertebb kötetei: Madách Imre: Az ember tragédiája (az első kritikai szövegkiadás, sajtó alá rendezte Tolnai Vilmos, 1923); Vörösmarty-antológia (szerk. Horváth János, 1925); Magyar Anonymus (fordította Pais Dezső, 1926); Magyar népballadák (szerk. Gragger Róbert, 1927). napló, diarium <lat.>: naponta írt, időrendben következő feljegyzéseknek az önéletrajzzal és az -*■ emlékirattal rokon formája. A ~ értékét részben írójának lelkivilágát őszintén és közvetlenül feltáró emberi dokumentumjellege, részben a benne megőrzött kortörténeti adalékok határozzák meg. A ^írás elterjedése az egyes ember, a személyiség fontosságának felismerésével, azaz végső soron a polgári fejlődésnek a reneszánsz idején meginduló folyamatával függ össze. Már a 15 —16. sz.ból maradtak fenn ~k, ám csak a 18. sz.-tól kezdve vált a ~ igazán fontos irodalmi formává. A 19. sz. irodalmából Goethe, Hebbel, a Goncourt fivérek, Tolsztoj ~i emelkednek ki, a 20. sz.-ban R. Rolland, A. Gide, F. Kafka <~i váltak különösen híresekké. A magyar irodalomban a legértékesebb — írójának bonyolult, ellentmondásos egyéniségét, erőfeszítéseit és vívódásait híven tükröző — ~kat Széchenyi István hagyta hátra. Kölcsey Országgyűlési naplója a reformkor politikai küzdelmeihez kapcsolódik. Justh Zsigmond párizsi ~ja pontosan érzékelteti a század végi magyar értelmiség egyik rétegének életérzését. — A fiktív ~ formáját a regényírásban (különösen a romantikus, vallomásszerű én-regényekben) gyakran használják fel a szereplők lelkivilágának jellemzésére. Napló: jugoszláviai magyar nyelvű politikai hetilap. 1931—32 és 1934—41 között jelent meg Szabadkán. Előde az 1903-tól megjelent Bácsmegyei Napló volt. Szerk. Fenyves Ferenc. A jugoszláviai magyar tőkések érdekeit képviselte liberális szellemben. Vasárnapi irodalmi melléklete a vajdasági írók (Milkó Izidor, Borsodi Ferenc, Borsodi Lajos, Laták István, Szenteleky Kornél és mások) jelentős fóruma volt. Kosztolányi Dezsőtől is közölt írásokat. naptár: az év napjait tartalmazó lista, mely az idők folyamán a szükséges tudnivalók mellé (a napokhoz fűződő nevek, ünnepek, szokások, természeti jelenségek, babonák, tanácsok, vásárok, gazdasági teendők stb.) szórakoztató anyagot is felvett s ->- kalendárium minőségében évszázadokon át a legszélesebben elterjedt könyvfajta volt. Náray Antal; Náraji (Győré, 1795. júl. 10. —1870. máj. II., Pest): költő, műfordító. Pesten és Pozsonyban jogot végzett. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Aradon telepedett le. 1824-től jelentek meg versei a különböző zsebkönyvekben és lapokban. Önálló műve a Máré-vára (regény, 1824). Lefordította Shakespeare Romeo és Júliáját (1839); Dickens-fordítása halála után jelent meg (Nickleby Miklós és családjának élete és viszontagságai, h. n., é. n.). — írod. Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai (1958). Náray György (Pálóz, 1645. ápr. 23.— 1699. dec. 5., Nagyszombat): az egyik legjelentősebb 17. sz.-i katolikus egyházi ének- és dallamszcrző. Esztergomi kanonok volt. Száznál több templomi éneket írt.