Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
NÉM З46 Németh István (Gyöngyöshermán, 1921. dec. 19.— ): költő, író. A bp.-i és a kolozsvári egyetem bölcsészkarán 1940- ben kezdett tanulmányait 1964 óta a Sorbonne-on folytatja. 1944—46-ban segédjegyző volt Csarodán, 1946—48-ban Bp.-en a Szociális Szakszolgálat c. szaklap segédszerk.-je, majd 1953-ig a Rádió rendezője; 1953 — 64 között különböző színházak dramaturgja, titkára. Pályája kezdetén versesköteteket publikált: Rózsahintő (Zalaegerszeg, 1938); Lassan sűrűsödik a köd (Beregszász, 1940). Azóta főként a Magyar Rádió számára ír hangjátékokat és keretjátékokat. Több egyfelvonásosa nyomtatásban is megjelent: Házassági tanú (1953); Hajnalodik (1955). Németh János; Németh László János (Zalaegerszeg, 1923—1945. febr., Sopronkőhida): költő. Nevelőszülőknél nőtt fel, a gimnázium elvégzése után jogász volt Pécsett, gyári munkás, majd tisztviselő lett Győrött. A háború alatt részt vett a győri József Attila Irodalmi Kör munkájában, mely később kapcsolatot teremtett a kommunista párttal, s szóbeli agitációval és röpcédulák terjesztésével is küzdött a fennálló rendszer és a háború ellen. A nyilasok 1944 nov.-ében behívták katonának. 1944. dec. 5-én letartóztatták és 1945. febr. végén kivégezték. Verseiben megjelennek a háború borzalmai, de az élet szépségéről meleg szavakkal tud szólni. Lírájának hangja némelykor már forradalmivá erősödik. Életében egy verseskötete jelent meg: Senki földjén (Lázs Sándorral és Vörös Jenővel közösen, Győr, 1943). Posztumusz kötetei: Kegyelmet senkitől sem kérek (versek, Győr, 1959); Csak értetek... (versek, i960). — írod. Haraszti János: „Ne felejtsétek, hogy éltem” (Kisalföld, 1963). Németh Lajos (Bp., 1929. dec. 4.— ): művészettörténész, a művészettörténeti tudományok kandidátusa. Tanulmányait az Eötvös-kollégium tagjaként a bp.-i egyetemen végezte. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ tudományos főmunkatársa. A modern művészetek esztétikai problémáival foglalkozó tanulmányai irodalmi körökben is élénk vitát váltottak ki. Egyes tanulmányaiban a 20. sz. magyar irodalma és képzőművészete közötti összefüggéseket vizsgálja. Művei: Hollósy Simon és kora művészete (1956); Piero della Francesca (1958) ; Képzőművészet a XX. század elején (1959) ; Képzőművészet ígig-től napjainkig (1960) ; Nagy Balogh János (i960); Csontváry Tivadar (1964). — írod. Miklós Pál: Kritika, 1965. Németh László (Nagybánya, 1901. ápr. 18.— ): író, esszéista, a 20. sz.-i magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője. Apja tanár volt; családja Nagybányáról rövid szolnoki tartózkodás után Bp.-re költözött, s az ifjú N. itt végezte középiskolai tanulmányait. 1919 őszétől fél évig a bölcsészkar hallgatója volt, majd az orvosi egyetemre iratkozott be, ahol diplomát és külön fogorvosi szakképesítést szerzett. Előbb fogorvosként praktizált, majd 1942-ig iskolaorvosként működött. I934~35-ben rövidebb ideig a Rádió irodalmi osztályát irányította (itteni tevékenysége, A Magyar Rádió feladatai c. tanulmánya új korszakot nyitott a magyar rádió történetében); 1945 — 50 között Hódmezővásárhelyen volt óraadó tanár. — Első irodalmi sikerét Horváthné meghal c. elbeszélésével aratta, mellyel 1925-ben megnyerte a Nyugat pályázatát; Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, s később rendszeresen jelentek meg esszéi a Nyugatban, közben pedig a Napkeletben és a Protestáns Szemlében is. Ellentétei korán eltávolították különösen a Protestáns Szemle konzervatív köreitől; 1932-ben Babitsosai támadt nézeteltérése miatt szakított a Nyugattal is, és ekkor Tanú címmel lapot indított, melyet egymaga írt, s melynek feladata az lett volna, hogy — a fiatal nemzedéket maga köré tömörítve — diadalra vigye az író társadalmi reformeszméit. A Gömbös-kormány által lűrdetett demagóg politika idején úgy vélte, hogy az uralkodó köröket rá lehet vermi e reformok megvalósítására, s ezt az illúziót táplálta az is, hogy a Tanú éveiben N. a jelentős társadalmi erőt képviselő népi írók táborának legnagyobb hatású ideológusa lett. 1935 után kiábrándult illúzióiból, gondolatvilágában egyre erősödtek a „szigetre vonulás” elemei, s 1936-ban megszüntette a Tanút; írásait a Válaszban, a Kelet Népében, majd a Tükörben, a Hídban, a Magyar Csillagban publikálta. A népi írók mozgalmának polarizációja idején mind a jobb-, mind pedig a balszárnytól távol tartotta magát, s bár ő maga szembehelyezkedett a fasizmussal, mégis (különösen az 1943-i balatonszárszói ifjúsági találkozón tartott beszédével) az antifasiszta erők összefogását gátló álláspontot foglalt el. A felszabadulás után visszavonult a közélettől, s 1949 — 53 között a szektás irodalompolitika hallgatásra ítélte (bár maga is elutasított minden közeledést); ekkor kezdte magas színvonalú