Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
István, Sarkadi Imre művei) realisztikus stílustörekvéseikkel hatottak a Ami a mozgalom szépírói gyakorlatában (Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc tágabb horizontú müveit leszámítva) valóban közös, az a speciálisan paraszti problematika és a (szürrealisztikus—realisztikus szélsőségekben egyaránt j elentkező) paraszti, „nemzeti” motívumkincs. Ha igaz is, hogy e népies magyar irodalom „nemzeti formája" hovatovább anakronisztikussá vált, s az irányzat nem kapcsolódott az európai irodalmi fejlődés fősodrába, írói között nem volt olyan világirodalmi formátumú egyéniség, mint József Attila, — valóságigényével és a külföldmajmoló epigonizmus elleni hatásával rendkívül hasznosan termékenyítette meg szellemi életünket, egyedülálló érdemeket szerzett szociográfiáival, a paraszti élet mélységeibe világító szépirodalmi műveivel, s a ~ legjobbjai a jelenkori magyar irodalom élvonalába tartoznak. — III. A mozgalom története. A ~ mozgalmának előfutárai, a későbbi időkben pedig tömegbázisai az ifjúsági szervezetek voltak. Ezek egy része a húszas évek közepén az országhatárokon túl, kisebbségi szervezkedésként indult (a csehszlovákiai Sarló és az Erdélyi Fiatalok mozgalma), v. Mo.-on a konszolidációból Szabó Dezső fajmítoszos ideológiájának hatására kiábrándult (Bartha Miklós Társaság, a Szegedi Fiatalok agrársettlementmozgalma), ill. Szekfű Gyula reformkonzervativizmusának befolyása alatt a konszolidációt támogató (Wesselényi Reform Klub, a kát. cserkésztisztek Fiatal Magyarság Szövetsége, a Pro Christo Diákszövetség Faluszemináriuma), de egyaránt szociálisabb valóságszemléletet követelő, falukutatással foglalkozó és az 1929 — 31-es gazdasági válság által radikalizált értelmiségi fiatalokat tömörítette. Ezek soraiban ott találjuk a későbbi ~ jelentős részét: a Bartha Miklós Társaság időszaki röpiratában, az Új Magyar Földben Illyés Gyula, Kodolányi János publikál, a Szegedi Fiatalok köréből Baróti Dezső, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor, a Fiatal Magyarság Szövetségéből Boldizsár Iván, Szabó Zoltán, a Pro Christo Diákszövetségből Kovács Imre indul. A fenti szervezetek mellett a ~ táborának egyes tagjai a forradalmi munkásmozgalom (Darvas József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Veres Péter), v. Bajcsy-Zsilinszky agrárpártjának oldaláról érkeznek (Szabó Pál, Féja Géza), mások a Nyugat köréből csatlakoznak (Németh László, Sárközi György, Szabó Lőrinc). E különböző irányból indult fiatal írók a harmincas évek elején csoportosulnak laza egységű ideológiai táborba, de a mozgalom kikristályosodásához a lökést a munkásosztály újabb nagy veresége, a hitleri győzelem, a gombosi fasizálódás és az ezekből adódó kiábrándultság adta meg. 1931 telén Gulyás Pál és Juhász Géza hívja Debrecenbe Erdélyi Józsefet, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Németh Lászlót és Szabó Lőrincet, hogy egyesítsék erőiket, majd Németh László kísérli meg (nemzedéki alapon), hogy 1932-ben indított, s egymaga írt Tanú c. folyóiratával kialakítsa egységes orientációjukat, 1934-ben pedig megjelenik közös folyóiratuk, a Válasz. Hatásuk, különösen a radikalizálódásnak jobboldali, „nemzeti” formáját kereső egyetemi és középiskolai diákok szervezetei (a fentiek mellett a Diákok Háza, Soli Deo Gloria, a Turul Szövetség egyes szervezetei, a sárospataki teológusok és a prohászkások) s a pedagógusok körében igen számottevő lesz. A polgári baloldal, az „urbánusok” azonban a népies ideológiának csak egyik arcát veszik észre, értetlenül és gyanakodva fogadják a mozgalom egészét, Hatvány Lajos „szellemi különítményesnek" aposztrofálja Németh Lászlót, s nem politikusabb az sem, ahogyan a hazai kommunisták fogadták őket akkoriban. Ugyanekkor kezdi meg Zilahy Lajos az 1934-től általa szerkesztett Magyarország c. lapban a ~ és a földreform, munkaalkalom és titkos választójog ígéreteivel, a statárium beszüntetésével fellépő Gömbös Gyula miniszterelnök között az együttműködés kialakítását. 1935-ben Gömbös Gyula Zilahy Lajosnál találkozott a ~ képviselőivel (Féja Géza, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron), akik vonakodva, de Gömbös reformdemagógiájától megtévesztve, az Új Szellemi Front megalakításával a kormány mellé álltak. Ez a lépésük objektíve rendkívül elhibázott volt, de álláspontjuk jóhiszeműségét világosan jelzi Illyés Gyula megállapítása: „A magyar népnek segítség kell, s ha nem is mindegy, kiktől is jön a segítség, mégiscsak másodlagos szempont lehet, első a segítség, különben ez a nép megfullad”. Az uralkodó körök reformhajlandóságai azonban (mint erre elsők között József Attila mutatott rá harcos cikkében) ábrándnak is hamisak voltak. Gömbös Gyula önleleplező parlamenti szereplése során a ~ megcsalatottsága nyilvánvalóvá vált. E kudarc kapcsán ingerült dühvei lángol fel a népies—urbánus vita, melynek során a polgári írók és a szociáldemokraták legalább annyi valóság-