Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
NYE ' hez. Ez a fejlődés valószínűleg nem egv helyen, hanem a Földnek különböző részein egymástól függetlenül ment végbe.- A világ veinek számát kb. 2800-ra becsülik. Ezek közül egyesek szorosabb rokonságban vannak, egymásból, közös alapnyelvből levezethetők, egy -^családot alkotnak. A nevezetesebb ^családok: az indoeurópai, az uráli (finnugor, szamojéd), az altáji, kaukázusi, dravida, tibeto-kínai, ausztro-ázsiai, paleoszibériai, semita-hamita, bantu, szudáni, khoin, eszkimó, indián, ausztráliai ^ek. — írod. Bárczi Géza: Bevezetés a nyelvtudományba (1953); Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. A III. Országos Magyar Nyelvészkongresszus (1954) előadásai (1956); Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza (1963); Általános nyelvészeti tanulmányok (I —II. köt., 1963—64). nyelvemlék: valamely régebbi korból származó hiteles (írott, nyomtatott v. másképpen rögzített) feljegyzés, amelyből valamely nyelv régebbi állapotára, bizonyos vonásaira lehet következtetni. A régi magyar ^--eknek öt típusa van: 1. szórványok : az idegen szövegekben elszórtan előforduló magyar tulajdonnevek, közszavak és szókapcsolatok (pl. Kónsztantinosz Porphiirogennétosz: De administrando imperio, 948 — 50; Tihanyi apátság alapítólevele, 1055; Anonymus: Gesta Hungarorum stb.); 2. szövegek: hosszabb gondolatsort magyarul kifejező szövegemlékek; ha ezek más nyelvű, nagyobb terjedelmű alapszövegbe épülnek be, vendégszöveg a nevük (vendégszöveg pl. a Halotti Beszéd és Könyörgés, 1192 — 1195 között és az Ómagyar Mária-siralom, 1300 körül; önálló szövegemlék a Jókai-kódex, 1450 körül és a Müncheni kódex, 1466 stb.); í. glosszák : valamely idegen nyelvű szöveg egyes szavainak v. kifejezéseinek magyar értelmezései (pl. Marosvásárhelyi sorok, a 15. sz. első negyedéből stb.); szójegyzékek : fogalomkörök szerint csoportosított latin szavakat és a föléje írt magyar megfelelőket tartalmazó jegyzékek (pl. Besztercei Szójegyzék, 1380 — 1410 között stb.); szótárok : ábécérendbe szedett latin—magyar nyelvű szótárak (pl. Calepinus szótára, 1502, tíznyelvű: 1585); 4. felsorolások : tárgylajstromok, leltárak, tulajdonnévjegyzékek stb. (pl. Drágffy Mária kelengyelajstroma, 1516 stb.); 5. nyelvtanok: a magyar nyelv rendszerének sajátságaival foglalkozó könyvek (pl. Sylvester János: Grammatica Hungaro —Latina, 1539 stb.). — írod. Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894); Hubert Emil: A nyelvemléktan alapvonalai (1898); Jakubovich Emil - Pais Dezső: Ómagyar olvasókönyv (Pécs, 1929); Mészöly Gedeon: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal (1956); Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek (1959). Nyelvemléktár: régi magyar nyelvemlékeket tartalmazó gyűjtemény az MTA kiadásában. Az első sorozat (Régi Magyar Nyelvemlékek) I — IV/1. kötetét Döbrentei Gábor adta ki (1838 — 46), az ő hagyatékában maradt IV/2 és V. kötetet Volf György (1888). A második sorozat (Nyelvemléktár) I —XV. kötete 1874 — 1908 közt jelent meg, a harmadik sorozatból (Új Nyelvemléktár) viszont már csak az I. kötet (Mészöly Gedeon: Bécsi kódex), 1916-ban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények : magyar nyelvű tudományos folyóirat. 1957-ben indította a Román Népköztársaság Akadémiája Kolozsvári Nyelvtudományi Intézete Jancsó Elemér, majd Nagy István szerkesztésében. Nyelvészeti Dolgozatok: nyelvtudományi kiadványsorozat. 1959-ben indította a szegedi József Attila Tudományegyetem Nyíri Antal szerkesztésében. 1965-ig 51 kötete jelent meg. Nyelvészeti Füzetek: nyelvtudományi kiadványsorozat. 1902 — 18 között jelent meg Simonyi Zsigmond szerkesztésében. 78 kötetből áll. Nyelvészeti Tanulmányok: nyelvtudományi könyvsorozat. 1951-ben indította az MTA. Eddig 6 kötete jelent meg. nyelvesztétika: a mai magyar stilisztikai felfogás előtt, különösen a 40-es évekig emlegetett nyelvészeti-stilisztikai tudományág, amely a nyelvnek, elsősorban a költői nyelvnek esztétikai jelenségeit, főként a nyelvi elemek érzelmi-hangulati, általában művészi értékét tanulmányozta. A nyelvesztétikával való foglalkozás Jean Paul, Gustav Gerber, Karl Vossler, Otto Weise, Benedetto Croce stb. munkássága nyomán vált ismeretessé Európában s Mo.-on is. Valójában azonban e tudományágnak sem a tárgya, sem a problematikája, sem a módszere, sem pedig más tudományágakhoz, pl. a stilisztikához való viszonya nem tisztázódott megnyugtató módon, illetve nagyon különböző formában jelentkezett. Mindaz, amit a ~ feladatá-377