Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
O, Ö
Ocsvay Ferenc zítésére szorítkozva elutasítja az összefüggéseknek, a fejlődés irányának elemzését és a tények értékelését. Ilyen módon megragad a felszín ábrázolásánál és ezzel meghamisítja a valóság összképét. Az irodalom történetének jóformán minden szakaszában jelentkezett az uralkodó osztály apologetikájának egyik, óvatos formájaként (különösen jellemzi ez a polgári irodalom egyes irányzatait, mint a naturalizmus apolitikus válfaját). Ellentéte a valóság igazi összefüggéseit feltáró -► pártosság; ellentétes véglete a szintén hamis világképet nyújtó ->-szubjektivizmus. Ocsvay Ferenc (Csomafája, 1819. febr. I. —1887. nov. 16., Kolozsvár): publicista. A 40-es években Kolozs és Doboka megyék táblabírája, az ellenzéki Erdélyi Híradó munkatársa volt. A szabadságharc idején Bem seregében harcolt, s az ő utasítására indította meg és szerk. a Honvéd c. politikai napilapot (Kolozsvár, 1848. dec. 28. —1849. aug. 14.), mely a forradalom következetes szócsöve volt. A bukás után négy évig bujdosott, majd újabb négy évig várfogságban szenvedett. 1857-ben a kolozsvári teológia tanára, majd Doboka m. és Kolozsvár főjegyzője, a Kolozsvári Közlöny szerk.-je, 1865-ben országgyűlési képviselő. A kiegyezés után kúriai bíróvá nevezték ki. óda <gör.>: a líra egyik válfaja; valamely nagyszerű, fenséges tárgyat ünnepélyes, emelkedett hangon megéneklő, erős — nemegyszer az eksztázisig hevült — érzéstől és pátosztól áthatott költemény. Az ~ tárgyai rendszerint filozófiai és hazafias eszmék, nagy emberek és tettek, természet, szerelem stb. A vallási tárgyú, istent dicsőítő ~ a -»himnusz. Az ~val rokon lírai válfajok arapszódia és a->- ditirambusis. — A műfaj legnagyobb antik mestere Pindarosz volt, ám az újkori irodalomra, a reneszánsz, barokk és klasszicizmus ^költészetére erősebben hatottak Horatius r-^i. A 18 — 19. sz. jelentős ^költői Klopstock, Hölderlin, Wordsworth, Keats, Lamartine, V. Hugo stb. Mo.-on a 18. sz. végén fellépett deákosok honosították meg az ~ műfaját. Legkiválóbb magyar művelője Berzsenyi (A magyarokhoz stb.), mellette Virág Benedek, Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty (Szózat), Arany (Széchenyi emlékezete) írtak értékes ~kat. Egyik legszebb 20. sz.-i magyar ~ József Attila Oda c. verse. Ódry Árpád (Bp., 1876. szept. 25. —1937. ápr. 5., Bp.): színész. Odry Lehel operaénekes fia. Rövid ideig vidéken játszott, majd 1903-tól a Vígszínház, 1904-től a Nemzeti Színház tagja. 1929-től a Színművészeti Akadémia tanára, majd igazgatója, élete utolsó éveiben a Nemzeti Színház és a Magyar Rádió főrendezője. Sajátos beszédtechnikájával, patetikus szavalóművészetével iskolát teremtett. Kiemelkedő alakításai: Hamlet, Macbeth, III. Richárd, Romeo (Romeo és Julia), Antonius (Antonius és Cleopatra), Bánk bán, Tartuffe, Cyrano, Alceste (Mizantróp). — írod. Rédey Tivadar: O. Á. (1942); Mészáros Sándor: Ó. Á. (1957). Odry Lehel (Nemesmilitics, 1837. nov. 30.— 1920. febr. 5., Arad): operaénekes, író. Ódry Árpád színész apja. A bp.-i és kolozsvári Nemzeti Színház, majd az Operaház tagja, ill. rendezője volt. Művei: Zsuzsanna (regény, 1873); Az életből és a színpadról (regény, humoreszk, népszínmű, I—II. köt., 1875); Piros Panna (népszínmű, 1877); Az ének és játékmester (1893). Több, nyomtatásban meg nem jelent színművet is írt. Mint festő is tevékenykedett. oeuvre [ővr] <fr.>: I. mű, műalkotás. — 2. egy író V. művész életműve. Officina Hungarica: az Officina Képeskönyvek egy részének idegen nyelveken megjelentetett sorozata. 1938-ban indult, utolsó, 48. kötetét 1948-ban adták ki. Kenyeres Imre és Trencsényi-Waldapfel Imre szerk. Kötetei magyar szerzőktől fordított ismertetések Magyarországról, a magyar népről, a magyar népművészetről és a magyar művészekről. Officina Képeskönyvek: az Officina Könyvkiadó Kenyeres Imre és Trencsényi- Waldapfel Imre szerkesztésében, 1937—45 között megjelenő, közel 100 kötetes művelődéstörténeti kiadványsorozata. Officina Hungarica címmel egy része idegen nyelveken is megjelent. Officina Könyvkiadó: 1875-ben, Lobi Dávid által alapított könyvkiadó vállalat. Lobi Dávid fia, Marcell, majd ennek fiai, Ödön és Dezső vezették a vállalatot az államosításig. A kiadó kezdettől saját nyomdával is rendelkezett. Az 1930-as évektől lendült fel tevékenysége, irodalmiművelődéstörténeti sorozatai (Officina Képeskönyvek, Officina Könyvtár) mellett nevezetes volt Ars Mundi c. művészettörténeti sorozata. Számos kiadványából amatőrváltozat is készült bibliofilek részére.