Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
P
Pákh Albert H*tкаач)«ЫцяЫ A MAßTАй EMBER KÖNYVTÁRA PÁKH ALBERT. mammicm 3» HM H*THV. «3 ■l>»> ШШ1» «»4« Egy Pákh Albert szerkesztette mű címlapja és az író mellszobra Békéscsabán indult Fantasztikus könyvtár c. sorozatot. Rendkívül termékeny fordító volt. Fordított: Leonyid Andrej ev, Arcibasev, Dosztojevszkij, Felix Salten, Arthur Schnitzler, Strindberg és mások műveiből. — írod. Havas Gyula: Nyugat, 1913; Szabó Dezső: Nyugat, 1915. Pákh Albert (Rozsnyó, 1823. márc. 11. — 1867. febr. 10., Pest): humorista, szerkesztő. Változatos tanulóévek (Rozsnyó, Miskolc, Igló, Lőcse, Sopron) után a debreceni kollégiumban jogot hallgatott. Sopronban ismerte meg az ott katonáskodó Petőfit, akit az 1843—44-es télen Debrecenben is támogatott. Innen küldte Kaján Ábel néven humoros írásait az Életképekbe; ezek a tárcák (Egy fiatal óriás, Egy nap egy instruktor életéből) tették nevét országszerte ismertté. 1844-ben Pestre költözött. Egy ideig ügyvédi irodában dolgozott, le is tette az ügyvédi vizsgát, de Csengery Antal meghívta tárcaírónak a Pesti Hírlaphoz, és ettől kezdve csak az irodalomnak élt. Szoros barátság fűzte Petőfihez, 1846 őszétől 1847 jún.-áig együtt is laktak. Ő is tagja volt a fiatal írók szervezetének, a Tízek Társaságának. 1847-ben súlyos betegség törte meg munkakedvét, a következő években egy ausztriai vízgyógyintézetben kezeltette magát, s csak 1850 nyarán tért vissza. A szabadságharc után különböző lapokat és sorozatokat szerkesztett. 1850-től 55-ig szerkesztette az Újabbkori Ismeretek Tárát, 1853- ban Gyulai Pállal együtt hetenként kétszer megjelenő irodalmi lapot adott ki (Szépirodalmi Lapok), 1854-ben Jókai Mór ötletére megalapította a Vasárnapi Újságot, amelyet tizenkét éven keresztül kitűnően irányított (a lap 78 évfolyamot ért meg). A Vasárnapi Újság melléklapjában, a Politikai Újdonságokban az időszerű politikai ismereteket népszerűsítette. 1863-ban a Magyar Ember Könyvtára c. sorozat köteteit szerk., ezzel egy időben Greguss Ágosttal a Magyar Sajtó c. folyóirat szerkesztését is elvállalta. Roppant munkabírása volt, pedig betegségéből sohasem gyógyult ki, többnyire ágyban dolgozott. Egyszerű, puritán lélek volt, aki egyéni magatartásával, fordulatos, szellemes írásaival üldözte a hamis pátoszt, az üres frázisokat. 1864-ben az MTA levelező tagja lett, 1865-ben a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Művei: Kalauz a Nemzeti Casino Könyvtárához (1852); P. A. humoros életképei (1870). — Néhány írását francia nyelven is kiadták. — írod. Greguss Ágost tanulmányai (1872); Gyulai Pál: Emlékbeszédek (1902); Szabó Mózes: P. A. pályája (Kolozsvár, 1903); Galamb Sándor: Napkelet, 1923; Törő Györgyi: A Szépirodalmi Lapok (P. A. és Gyulai Pál lapkísérlete 1853-ban, It, 1958). Pakocs Károly (Nagykároly, 1892. nov. 17.— ): költő, író. Középiskolái után a bp.-i egyetemen teológiát végzett, majd Máramarosszigeten volt kát. káplán, később szatmári püspöki titkár. Katolikus szemléletű író, akinek élményvilága hivatásából fakad. Művei: Nemcsak kenyérrel él az ember (versek, Szatmárnémeti, 1919); Forró szavak (versek, uo., 1924); Hazafelé (elbeszélések, Nagykároly, 1926); Lélekország (versek, Szatmárnémeti, 1927); Lélekzuhanás (regény, 1928); Jöttem Isten városából (versek, Szatmárnémeti, 1929); Édua áldozata (regény, 1933); A lélek indul (versek, 1941); A lélek visszatér (elbeszélések, 1941); Különös emberek (novellák, 1942); A teremtés éneke (drámai költemény, 1946) stb. — írod. Reményik Sándor: Erdélyi Helikon, 1920; Várdai Béla: Katholikus Szemle, 1926; Brisits Frigyes: Katholikus Szemle, 1929; Majthényi György: Napkelet, 1929; Moher Károly: Pásztortűz, 1929; Alszeghy Zsolt: Katholikus Szemle, 1935. PákolitzIstván (Paks, 1919. szept. 18.— ): költő, műfordító. Kalocsán járt gimnáziumba, majd tanítóképzőt végzett. Maglódon, Cseresznyéspusztán, Pakson volt tanító. 1952-ben Pécsett, a Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát. Első írásai 1950-benjelentek meg, verseit 1954-ben a Három költő c. gyűjtemény is közölte. 1955-től a Pécsi Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályán dolgozik, a Jelenkor munkatársa, 1961 áprilisa óta a Pécsi írócsoport titkára. — Fény és árnyék c. kötetéért 1963-ban József Attila-díjat kapott. — Művei: Szüret (versek, 1958); Altató (gyermekversek, Pécs, 1961); Fény és árnyék (versek, 1962); Esti dal (versek, 1963); Évgyűrűk (versek, 1965). Műfordítása: Schiller: Stuart Mária (i959)- — ltod. Kardos Pál: Három költő (Csillag, 1955); Seres József: Kortárs, 1959; Bata Imre: Jelenkor, 1963; Rózsa András: Kortárs, 1963; Tüskés Tibor: Jelenkor, 1963-Pakots József (Alvinc, 1877. márc. 21.— 1933. jún. 12., Bp.): író, újságíró. Bp.-en jogász korában az Egyetemi Lapokat szerk. Később a Nemzet belső munkatársa lett; számos fővárosi lap közölte bírálatait és parlamenti karcait. 1909-től a Petőfi