Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)

P

PÁK 420 ceni Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársa. 1921-ben megismerkedett József Attilával, s egy hónappal a József Attilát a Társadalmi Szemlében ért támadás előtt hitet tett mellette a „Külvárosi éj” c. kötetről írt ismertetésében (Hétfői Újság, Hódmezővásárhely, 1933. jan. 2.). Prózai írásai és versei különböző lapokban jelen­tek meg. Művei: A Tisza sirálya (versek, Hódmezővásárhely, 1927); Förgetegben (versek, uo., 1943; a forradalmi szellemű kötetet nyomban megjelenése után el­kobozták s P.-t az emelt vádak alapján 1946-ban vallásgyalázásért elítélték). Mű­fordításai: Shakespeare szonettek (Hód­mezővásárhely, 1943); Shakespeare: A vihar (Debrecen, 1955). Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat (kiadatlan költemények, 1939); Juhász Gyula összes versei (1940, 1941); Reviczky Gyula összegyűjtött művei (1944); Fazekas Mihály: Ludas Matyi (1947); utószót írt és jegyzeteket készített Móra Ferenc össze­gyűjtött műveinek két kötetéhez (Négy apának egy leánya; Hannibál föltámasz­tása, 1961). Szerk. a Juhász Gyula 1883 — 1937 c. dokumentumkötetet (1962). Össze­állította a Szeged a régi magyar irodalomban c. antológiát (1937) és a Hamlet c. tanul­mánykötetet (1941). A szerző megbízásából sajtó alá rendezte Kiss Lajos: A szegényem­ber igaza c. népmesegyűjteményt (1949), valamint Vásárhelyi kistükör c. néprajzi tanulmánygyűjteményét (1964). Pál Endre Gáspár Endre­­vei készült műfordítás­kötetének címlapja LYRA HISPANICA Ш ÉV SPAN If WL К ÓIT ÉSZ PI К cAseLR тот pit клоке AMPELO 9-К '0 8 У V E * У, Pákozdy László Márton (Hódmezővásár­hely, 1910. nov. 12.— ): vallástörténész. P. Ferenc (1904— ) költő öccse. Egye­temi tanulmányait Debrecenben, Halléban ésUtrechtben végezte; Debrecenben 1934- ben ref. lelkészi, 1942-ben doktori, Utrecht­­ben 1936-ban teológiai doktori diplomát szerzett. 1937—45 között Bp.-en volt segéd­lelkész, majd a Debreceni Tudományegye­tem professzora lett, 1951 óta a Református Theologia tanára. A Theologiai Szemlének 1947—48-ban szerk.-je, 1958 óta főszerk.-je. A ref. egyház haladó szárnyának tagjaként szembeszállt a fasizmussal, s egyik előmoz­dítója volt a szocialista állam és a ref. egyház együttműködésének. Bibliatudo­mányi tanulmányai, egyházi és politikai cikkei nagy számban jelentek meg külföl­dön is; népszerű ókortudományi írásait az Elet és Tudomány közölte. Fő műve: Deuterojesajási tanulmányok (I—II. köt., Pápa, 1940—42). Paku Imre (Hódmezővásárhely, 1910. máj. 12.— ): irodalomtörténész, szer­kesztő. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte. 1938—41 között egyetemi gya­kornok; 1942—45 között az Athenaeum lektora; 1945—49-ben az Új Idők Iro­dalmi Rt. szerk.-je; 1949 —52-ben a Révai, ill. a Szépirodalmi Könyvkiadó műszaki szerk.-je; 1963 óta a Látóhatár segéd­­szerkesztője. Egyetemi hallgató korában diákszervezetek (Bethlen Gábor Kör, Szegedi Egyetemi Ifjúsági Színjátszó Tár­sulat) elnöke volt. Cikkeit, tanulmá­nyait a szaklapokon kívül az Erdélyi Heli­kon, Pásztortűz, Hitel, Diárium, Sorsunk, Híd, Pesti Napló, Magyar Nemzet közölte. Újabban a Könyvbarátba és a bp.-i Látó­határba írt bírálatokat, tanulmányokat. Több fontos művet rendezett sajtó alá: Pál Endre (Bp., 1917 —1944, ?): költő, műfordító. A fiatalabb nemzedék ígéretes tehetsége volt, különösen műfordításaiban. Angol és francia nyelven kívül előszeretet­tel fordított spanyolból. Munkaszolgálatos­ként pusztult el. Önálló műfordításkötetei: Pierre Ronsard verseiből (1941); John Keats: Válogatott versei (1943); Cervan­tes: Kuckó és Kacor, A nevezetes moso­gatóleány (két elbeszélés, 1943); Lyra his­­panica (500 év spanyol költészete, Gáspár Endrével, Debrecen, 1944). — írod. Pas­­suth László: Magyar Csillag, 1944. Pál József (Zalaegerszeg, 1923. okt. 6.— ): költő. Gimnáziumot és kereskedelmi fő­iskolát végzett. Egy ideig munkásként dolgozott; 1952-től kezdve megyei könyv­táros Zalaegerszegen, 1957-től a Pécsi Tanárképző Főiskola könyvtárának veze­tője. Verseit 1948-tól kezdve közlik az irodalmi lapok. 1951-ben Kövesi Endrével és Tímár Györggyel együtt antológiája jelent meg. Költeményeit meghitt ember­közelség jellemzi. 1958-tól 60-ig a Jelen­kor irodalmi rovatát szerk. Művei: Dudol­­gató (1954); Mézpergetés (i960). Verseit több antológia is közölte. — írod. Sza­bolcsi Miklós: Csillag, 1951; Reményi Béla: Csillag, 1951; Abody Béla: Új Hang, 1955; Bihari Sándor: Alföld, 1955; Géczy József: Dunántúl, 1955; Tamás Attila: Csillag, 1955; Tüskés Tibor: Jelen­kor, i960; Várkonyi Nagy Béla: Elet és Irodalom, 1961; Tóth Endre: Alföld, 1961. Palágyi Lajos (Óbecse, 1866. ápr. 15.— 1933. márc. 7., Bp.): költő. A filozófus P. Menyhért öccse. Meghitt barátság fűzte Vajda Jánoshoz, Komjáthy Jenőhöz és Reviczky Gyulához. 1876-tól Bp.-en élt. Tanulmányait magánúton végezte óra-

Next